Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-01-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 17 maradnak, amikor nem könnyű maradni. Székelyföld azoké legyen, akik hisznek benne.” Tamás Sándor beszédében hangsúlyozta, mindenkinek meg kell érteni, hogy nem valakik ellen küzdenek, hanem Székelyföldért dolgoznak, éppen ezért fontos, hogy Maros, Ha rgita és Kovászna megye együtt emlékezik a nyergestetői csata 160. évfordulóján. Az 1848 – 49es szabadságharc történelmi körülményeit ismertette Lokodi Edit Emőke, Maros Megye Tanácsának elnöke, rámutatva, hogy 160 év után is érezzük hatását az akkori esem ényeknek. „A nyergestetői csata biztosít bennünket arról, hogy érdemes magyarként élni Erdélyben, és továbbadni nyelvikulturális örökségünket” – hangsúlyozta. Korodi Attila alcsíki parlamenti képviselő a székely csapat hősiességét a spártaiakéhoz hasonlí totta, akik szintén óriási túlerőben lévő sereggel, a perzsákkal ütköztek meg, és a világ nem az akkori győztesekre emlékezik, hanem a hős spártaiakra. „Itt is a legyőzött lett a győztes” – utalt a 160 évvel ezelőtt elesett székely katonákra a politikus, a ki szerint a nyergestetői ütközetnek kettős üzenete van: konokságbátorság, illetve az ezért kijáró tisztelet. Egyed Ákos történész „rendhagyó történelemórájában” a nemzeti emlékhelyek fontosságára hívta fel a figyelmet. A nyergestetői helytállás szerin te üzenet, s a székelység erőt tud meríteni saját múltjából. DarvasKozma József csíkszeredai római katolikus esperesplébános beszédében a román hatalom kisebbségellenes magatartására, „képmutatására” hívta fel a figyelmet, ami miatt szerinte a székely né p szabadságharca nem ért véget. Családalapításra buzdította a fiatalokat, mondván, ha lesz egymillió székely, akkor Európa megváltozik. Az ünnepséget a csíkkozmási Bojzás és a kézdiszentléleki Perkő néptáncegyüttes előadása színesítette. Végül megkoszorúz ták az út menti emlékművet, majd a temetőben ért véget a megemlékezés, kopjafaavatással és zászlóátadással. vissza Első lépés Erdélyma [ 2009. augusztus 03., 09:54 ] Cigánykérdés mint olyan nem létezik. Ez abból lehet t udni, hogy amint valaki ezt a kifejezést használja, azonnal lerasszistázzák. Innentől kezdve pedig nincs vita, nincs elemzés, csak gyűlölettel fűszerezett személyeskedés. A cigánykérdés viszont továbbra is válaszokra, megoldásokra vár. Már ha létezik egyál talán, ugyebár. Hogy kényes ügyről van szó, nem vitás. Hogy megoldást eddig még senki nem talált, az is biztos. A romák integrálásának különböző módozatai gyakorlatilag csődöt mondtak. Ugyanott tartunk ezen a téren, mint húsz évvel ezelőtt. És ha már szób a jött az integráció, érdemes volna most már azon t is elgondolkozni, hogy egyáltalán jóe a cigányoknak, ha a számukra idegen és hideg világunkat rájuk erőltetjük. A kérdést az teszi aktuálissá, hogy már több könyvtárra való bölcsesség fogalmazódott meg a zzal kapcsolatosan, hogy ki, mit és hogyan tegyen. Az ötletözön most éppen Csíkra zúdul. Mindenkinek határozott véleménye van arról, hogy Csíkban miként kellene kezelni a cigánykérdést. És minél messzebb lakik valaki Csíktól, annál jobban tudja, mit kellen e tenni és miért idióta itt mindenki, aki nem cigány. A romákat megillető jogokat a végtelenségig lehet sorolni. És időnként kell is, nem árt emlékeztetni: emberekről van szó. Hanem a kötelességekről nem sok szó esik. Ha valaki szóba hozza az ilyesmit, máris megkapja a magáét, nyomban kirekesztő, rasszista bu nkó állat lesz. Mint ahogy az is, aki nem érti, hogy miért jönnek Bukarestből roma aktivisták Csíkszeredába tüntetni. Holott, a tüntetők Bukarestben vagy akár Craiovában is tiltakozhatnának jó nyugodtan, hiszen ott is ugyanaz a probléma, mint Csíkban. Ha a cigánycsoportok nem egymást csépelik, akkor éppenséggel a románok mennek nekik vélt vagy valós sérelmeiket megtorolni. De aki ezt így kimondja, az is nyilván rasszista állat. Ez most ilyen. Kétségtelen, a bukaresti romáknak joguk van felvonulni és jogoka t követelni Csíkszeredában, éppenséggel abban a városban, ahol a helyi cigányok egy csoportja ingyen kap a várostól lakást, vizet és villanyt. Hogy nem volt bölcs dolog megzavarni a megmozdulást árpádsávosálarcos felszerelésben, az is igaz.
