Reggeli Sajtófigyelő, 2009. augusztus - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-08-01-03
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 13 találkozóra. Sükösd Árpád az idén nem tudott jönni. De eljött Pálfi József Csornáról, meg a Rosentz lány Pales ztinából, ő ugyanis minden évben eljön a találkozóra. Sükösd nem jött el ugyan az idén, de levelet küldött, amelyben felszólította a földieket, hogy október 2325e között vegyenek részt az általa szervezett, nagyszabású temetőtakarítási munkán. Jövőre pe dig, az első augusztusi szombatot megelőző szerdán reggel táborozásra várja az elszármazottak gyermekeit, unokáit. Mózes Ilona Erdőszentgyörgyön él. Eljött a testvére is Hídvégről, a sepsiszentgyörgyi unokatestvérrel együtt. Toplicai testvére és annak Hol landiából érkezett lánya sajnos lekéste az ünnepséget. Mi a gyermekekkel könnyebben éltük át, de a szüleim nem tudták túltenni magukat a történteken. Ma már három gyermekem Magyarországon él, egyik pedig Erdőszentgyörgyön - foglalja össze tömöre a sorsát I lus néni. Azt mondja, az ő idejében románok már alig éltek a faluban. Korábban, szüleinek idején, többen voltak, főleg görög katolikusok, nekik templomot is kezdtek építeni a két világháború között, de soha nem fejezték be. A szombatosokat viszont jobban ismerte. - Ti is szombatosok voltatok, nemde? - kérdi a Sófalvi lánytól. - Anyai nagyanyám volt az - válaszolja szűkszavúan a nő, és ezzel más témára tér. Afelől érdeklődik, hogy a tó vizében álló katolikus templom tornyával mi történt. - A torony sisakja a tavasszal bebukott a tóba - világosítja fel Ilus néni. A "bebukott" toronysisak ösztönözte a helyi elöljárókat arra, hogy megpróbálják megmenteni, ami még menthető. Evégett délután az erdőszentgyörgyi unitárius templomban zajlott megbeszélés. Támogatás megszerzése érdekében a budapesti Miniszterelnöki Hivatal (MeH) által létrehozott szórványtanács elé vinnék azt a tervet, hogy a még álló egyházi épületeken, illetve a temetőkben állagmegőrző munkálatokat végezzenek, és megfelelő emlékhelyet alakítsanak k i. A megbeszélésen a MeH munkatársai, Törzsök Erika és Rajnai Gábor fejtették ki véleményüket a körvonalazódó tervről. Kiderült, hogy Demeter Erika erdőszentgyörgyi unitárius lelkész, Tar András erdőszentgyörgyi polgármester, Vetési László református lelké sz, aki sok éve foglalkozik szórványközösségi munkával, ugyancsak támogatja a gondolatot. Szombatfalvi néni, az unitárius esperes édesanyja is a faluromboláskor hagyta el a települést. - Férjhez jöttem Bözödújfaluba 1951 karácsonyán, és végig itt laktunk. Innen 1989ben Csókfalvára költöztünk, mert csak ott tudtunk házat venni. Oda mentünk mindannyian, de a család később szétszéledt - meséli. A faluban a tragédia idején Anderkó Ferenc volt az unitárius lelkész. Tíz évig szolgált a faluban annak felszámolá sa előtt, jelenleg Vargyason él, és ő is eljött emlékezni. Nehezen bírom szóra. - 1989 őszén kezdtek a családok elköltözni. A korábbi évek nyomása akkorra világossá tette, hogy nincs maradás, innen menni kell. Voltak, akik lebontották házaikat, elvitték az anyagot, és abból más helységekben építkeztek. Másoknak erre nem volt lehetőségük, azoknak az állam kárpótlást adott, olyan 2030 ezer lejeket, egy fél Dacia árát. Tőle tudom, hogy itt vannak Marosvásárhelyről Geréb Endréék, hogy mások Udvarhelyről vagy K eresztúrról jöttek, Pálfiék pedig a Nyárád mentéről érkeztek. - Kovács Katiék, a volt gondnokomnak, Kovács Pali bácsinak a lánya és családja Vácról jöttek haza. Ezt a köteléket nem lehet eltépni. Ezért buzdítottam arra volt híveimet, adják tovább utódaikna k, hogy ők is el tudják majd mondani az utánuk jövőknek, mindazt, ami volt. Hogy volt egyszer egy Bözödújfalu, ahol békességes és tisztességes emberi élet zajlott mindaddig, amíg a kommunizmus tönkre nem tette ezt az életet - mondja ki az ítéletet a tiszte letes. Amikor Balázs Pista bácsi két unokájával megérkezik, tisztelettudóan emeli kalapját falustársai előtt, azok pedig ugyanolyan tisztelettel köszönnek vissza neki. A nagy bajszú cigány öregembert mindenki tisztelte a faluban, mondja Mózes Ilus néni, m ert becsületes ember volt. Ma egyféle vezetője az innen elszármazott, s azóta Hármasfaluban élő roma közösségnek, amelynek színes szoknyákba öltözött nőtagjai az egyházi szertartást tisztes távolságból követik. Mert még ölelkeznek az egykori falustársak a hegyoldalon, örülnek a viszontlátásnak, egymás sorsa felől érdeklődnek, amikor kezdetét veszi a Ferenc István erdőszentgyörgyi plébános és Szombatfalvi József újfalusi születésű székelykeresztúri unitárius esperes által koncelebrált szertartás.
