Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 29 Az Academia Caţavencu múlt heti számában Viorel Moţoc a SteauaÚjpest mérkőzések kapcsán Európa Nea ndervölgyéről beszél – teljes joggal. A gusztustalan vicc stadioni kiteregetése miatt fájjon a románok feje. Az Adevărul meg is követett bennünket, magyarokat. Mi, magyarok (határokon innen és túl) újpesti nagymagyarjaink miatt mintha elfeledtünk volna eln ézést kérni… Itt és most azonban, nem is ez az, ami különösebben foglalkoztat, hanem főként az, hogy mi lehet azoknak a fiataloknak a fejében, akik NagyMagyarország térképével és „Büdös oláh!” felkiáltásokkal utaznak át Románián és vonulnak végig Bukares ten. Illetve, hogy ami benne van, az hogyan kerülhetett oda. Ezek a fiatalemberek jobbára egyidősek a szabadsággal. Mit taníthattak nekik az iskolában, illetve mit hallhattak odahaza Trianonról, a román – magyar kapcsolatokról, NagyMagyarországról? A kérd és retorikai, hiszen tudjuk. Gyakorlatilag semmit. Igaz, a sajtóban és a politikai nyilvánosságban a kérdéskör, közvetveközvetlenül mindig jelen volt. Ült a gyerek a tévé előtt, amelyben politikusok, értelmiségiek, hivatalnokok a szomszédos testvéri orszá gokról és a velük való viszonyt folyton megzavaró határon túli kisebbségekről szónokoltak. Közben a fejük fölött vagy egyenesen nekik szólóan ömlött a szülői kommentár is. A területrabló oláhokról, tótokról és rácokról, akik – a magyar állam által előzéken yen fogadott idegenekként – ma az ősi magyar földeken veszik semmibe azok voltaképpeni tulajdonosait. Az érzékeny gyermeki elmében fokozatosan összeállhatott a kizárólag magyarok által lakott NagyMagyarország térképe, amelyet a türelmes magyar lélek és a túlbuzgóan liberális magyar állam jóvoltából fokozatosan elözönlenek az idegenek. Miközben mi, magyarok, Európát védelmezzük a tatárok, a törökök, az oroszok ellen. A gyomok fokozatosan elnyomják maguk körül a kultúrnövényeket, a sokfelől berepülő kaku kk megtölti tojásaival az ősmagyar fészket. Hogy aztán Trianonban Európa is hátba szúrjon bennünket! A szépen formálódó világképet végképp megerősítik a szomszédos államok kormányainak durván magyarellenes intézkedései, amelyek a sűrű szövésű hírhálón is c sak átszüremlenek. A helyzet még felháborítóbbnak tűnik, amikor az is kiderül, hogy Magyarországon is idegen uralom van! Nem véletlen, hogy a tévében és a rádióban mindenki elhallgatja az égbekiáltó igazságot, senki nem meri kimondani, hogy az ősi magyar földeknek Magyarországon volna a helyük. Arról, hogy NagyMagyarországot jobbára a bevándorló nemzetiségek részvételével építettük olyanná, amilyen, nem sok szó esik. Ahogyan arról sem, hogy miután ez megtörtént, sorra megvontuk tőlük azt az autonómiát is , amelyet a középkor évszázadaiban élvezhettek, s az idegenek egy részének, a jobbágyi státusúaknak, soha meg sem adtuk. 1848ban Erdélyt is egyesítettük Magyarországgal, hogy gyorsuljon az asszimiláció. Ahogyan arról sem esik szó, hogy honfoglalás és tö rténelmi jogok ide vagy oda, az újkori demokráciában már egyre kevesebb lehetőség volt arra, hogy a lakosság többségét alkotó nemzetiségek önrendelkezését megakadályozzuk. Illetve csak akkor akadályozhattuk volna meg, ha olyan föderális államszervezetet al akítunk ki, amelyben minden nemzetiség otthon érezheti magát, s melyben az első hegedűs szerepe adott estben másokat is megillethet. Mi csak magyar hegemóniával tudtuk elképzelni az együttélést. Amiből mások persze nem kértek. Ahogyan mi sem kérünk a mai r omán szlovák, szerb, ukrán hegemóniából. Csakhogy nekünk már nincs lehetőségünk szétverni a szóban forgó államokat. Ahogyan a szóban forgó államok sem tudnak zöldágra vergődni velünk. A betelepítések, az asszimiláció, az államnyelvtörvények ellenére a ki sebbségek továbbra is léteznek, és arcátlanságukkal elveszik a többség maradék józan eszét is. Így aztán sem a magyarországi, sem a szlovákiai, sem a romániai hatalom nem azon iparkodik, hogy tiszta fogalmakat öntsön a téveszmék által megzavart agyakba. Ép ülszépül a 21. századi Neandervölgy. Nincs mit csodálkoznunk rajta, hogy lakói ma már egyre gyakrabban merészkednek ki barlangjaikból. vissza Tárgyalás Nyugati Jelen, Jámbor Gyula Kedd, 2009. július 28., 21.16
