Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 25 A Népszabadságban pedig szivárogtattak a szocialisták: hatástanulmányuk becslései szerint mintegy 750 ezren rendelkeznek magyarigazolvánnyal, e személy ek áttelepülése 95 milliárd forintos szociális többletköltséget okozna. Ez az összeg félmillió személy esetén 63 milliárd, százezer ember esetén pedig 12 milliárd lenne. Eközben Gyurcsány Ferenc több megszólalásában is a következményekre figyelmeztetett, h angsúlyozva, hogy nem a pénzről van szó, de mégis: „ez az ügy pénzbe kerül”. A Timesnak adott interjújában pedig azt mondta: hogy a románok és a szerbek a kettős állampolgárság megadása után azt mondhatják a magyaroknak: „Mit akartok itt? Nem gondoljátok , hogy haza kellene mennetek?” A baloldal tanácstalanságára utalt az is, hogy míg november 23án a miniszterelnök úgy nyilatkozott, hogy sem a kormány, sem ő nem kívánja befolyásolni, hogy az emberek hogyan szavazzanak december 5én a kettős állampolgárság ról, hat nappal később már a nemre buzdított. Az ügyben szintén többször megszólaló Lendvai Ildikó most épp a párt elnöke. Ő 2004ben, frakcióvezetőként egy televíziós műsorban azt mondta: a kettős állampolgárság nem megoldás sem a határon túli magyaroknak , sem Magyarországnak, mert egy tömeges bevándorlás összeroppanthatja az anyaország gazdaságát. Inkább a szabad mozgást, a kapcsolattartást és a szülőföldön való boldogulást kell segíteni – mondta. Közölte azt is: egy felmérés szerint az erdélyi 18 és 35 é v közötti magyar fiatalok közül minden harmadik kivándorolna Magyarországra, ha megkapná az állampolgárságot. „Ez egy második Trianon” – jövendölte. A szocialisták politikája persze azért is alakult így, mert – egyszerű oka van – Orbán Viktor ezzel a népsz avazással szerette volna őket megverni. Nem is a kettős állampolgárságról szólt ez az egész, azt a Fidesz 1998tól 2002ig tartó kormányzása idején is feldobhatta volna, akkor csak a kedvezményekre jogosító státustörvényt vitték át a parlamenten. 2004ben semők kezdeményeztek népszavazást, a párt külpolitikusai eredetileg nem is támogatták azt. Orbán Viktor azonban személyesen is a Magyarok Világszövetsége népszavazási kezdeményezése mellé állt, ez ugyanis jó alkalmat kínált arra, hogy a frissen hivatalba l épett Gyurcsány Ferencet megleckéztesse. Sikertelenül. Szavazás, választás: mi határozza meg a tudatot? Aztán az eredménytelen, a kettős állampolgárság hívei számára hatalmas csalódással végződő népszavazás után enyhült a szocialista hangnem. A határon tú li magyarok egy része megtagadásuknak érezte a szocialista ellenkampányt, s ezt az MSZPben is érezték. Szili Katalin bejelentette, hogy az Igazságügyi Minisztérium a kormányfő utasítására már dolgozik egy törvénytervezeten, ami a határon túli magyarok ho nosításának megkönnyítését célozza, s remény van arra, hogy ezzel a törvénnyel Magyarország törleszti egyik legfájóbb, immár másfél évtizede fennálló tartozását. (Pedig korábban úgy fogalmazott: A történelmi előzményekre, a magyarság szülőföldjén maradásán ak parancsára és az Európai Unióba történő közös, ha nem is együttes belépésünk adta lehetőségekre és jogi kötelezettségekre tekintettel kell e fontos problémára megoldást találni.) Az SZDSZ is rátalált a magyarokra „Budapestre hívta dolgozni a határon tú li magyar fiatalokat Demszky Gábor főpolgármester, aki az augusztus 20i ünnepen azt hangsúlyozta, hogy Budapest az egész nemzet fővárosa. Demszky Gábor szerint sok politikustársa egyáltalán nem örül a külföldieknek. „Még akkor sem, ha ők nagyobbrészt hatá ron túli magyarok. Ők azok a politikusok, akik Erdélyben magyar testvéreinknek, Budapesten pedig olcsó román munkásoknak nevezik ugyanazokat a magyar embereket” – jelentette ki. Az idézet egy három évvel ezelőtti Heti Válaszból való. A 2004es népszavazás kérdésfeltevését azonban a liberális párt politikusai is rossznak tartották. Eörsi Mátyás deklarálta, nemmel fog szavazni. Gusztos Péter, az SZDSZ akkori ügyvivője azt mondta, az igenek az erdélyi magyarságot kiszolgáltatott, kiszorítható helyzetbe hoznák. (Tény: Adrian Năstase román államfő azzal igyekezett keménykezűnek mutatkozni, hogy közölte: a román belügyek megzavarása esetén válaszlépéseket tesznek.) Fodor Gábor sem szerette volna alanyi jogon osztani a kettős állampolgárságot, mert attól tartott, hogy onnantól kezdve minden autonómiatörekvésükre, minden kisebbségi jogvédelmi törekvésükre azt fogja válaszolni a többség: „Kérem szépen, milyen állam polgárai önök? Egy más állam polgárai? Tessék akkor elmenni a szomszédba, és ott kérni ezeket a jogokat , ott kérni az autonómiát, ott kérni a segítséget!” Lehetetlen helyzetbe fognak kerülni ezek a közösségek, és ezzel jobb tisztában lenni, mint hogy megint magunkat becsapjuk mindenféle illúziókkal. Bár alanyi jogon most sem szívesen ítélnék oda, a kettős á llampolgárság kérdése mégis ismét előkerült
