Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.17 . 43 Az akkori amerikai geopolitikai koncepció az volt, hogy KeletEurópáról leválasztanak három országot, amelyeket szervesen integrálnak a NATOba és az EUba, a többieket pedig tízhúsz éven belüli csatlakozással kecsegtetik. Clinton után a Nag y Bővítés koncepciója vált uralkodóvá; ám most ott tartunk, hogy ez a nagy integrációs lendület kifulladt – fejtette ki Molnár Gusztáv. Most úgy néz ki, hogy bár az integráció megtörtént, és Románia Bulgáriával immár szintén tagjai az EUnak, mégsem a keleteurópai államok közötti határok látszanak élesnek, hanem a NyugatEurópa és az egész KeletEurópa közötti határok kezdenek kiélesedni. Magyarország, Csehország mintha elveszítette azt a különleges pozícióját, amellyel rendelkezett közvetlenül a rends zerváltás után. Hol állunk most, és mit tudunk kezdeni a helyzettel? Hol állnak globálisan ezek az országok húsz év után? Dinu Zamfirescu – aki 1993 óta minden évben részt vesz a szabadegyetemen – elmondta, a román disszidensek egy csoportjának a kilencv enes évek elején közös víziója volt a budapestiekkel: egy közös egyesült Európa, ahol az államhatárok átjárhatók. Ám azt hangsúlyozta, különböző integrációs forgatókönyvek voltak különböző országok esetében, amelyeket a történelmi, értékrendbeli, vallási k ülönbségek határoznak meg. A kommunizmussal lepaktáló ortodoxia dominált Romániában és Bulgáriában, és többek közt emiatt történt, hogy rendszerváltás után a demokratikus értékekre való áttérés kisiklott. Mi több, ma is csak asszisztálhatunk a posztkommu nista elemek hatalmon maradásához. Iliescu elnöksége alatt stagnálás volt, jött Constantinescu, ám őt követően újra erőre kaptak az olyan elemek, amelyek nem igazán mozdítják előre a demokrácia ügyét. Zamfirescu szerint az Unió az egyetlen megoldás a térsé g országai számára, hogy békében fejlődjenek. Egyed Péter filozófushoz azt a kérdést intézte Molnár Gusztáv: mikor voltunk szabadabbak? Akkor, amikor nem voltunk szabadok, vagy most, amikor szabadok vagyunk? Egyed szerint a kommunizmusbeli szabadság egys zerű volt: nem létezett. Rabság volt és biztonság, most szabadság van és bizonytalanság. Az emberek azonban az akkori biztonságra most is pozitívumként gondolnak. Ám a kommunizmus ugyanakkor a szabadság iskolája is volt. Egy szicíliai közmondás úgy szó l: a szerelem vak, a szabadság nem vak. A szabadság víziót ad, a tervezés akarását. Az egyik deficitünk pedig voltaképp az, hogy a szabadságban rejlő alkotó dimenziókat nem tudjuk kellőképpen érzékelni – vélte Egyed. A politikusainkban vajon megvan az a po litikai okosság, az államférfi jellemvonása, amely létező, élhető dolgokat teremt számunkra, és nemcsak a hatalom bűvkörében él? – tette fel a kérdést. Romániában a hatalom totalitarizálódik, képviselői tovább űzik a maguk játékait – vélte. Emiatt nekünk állandóan ugrásra késznek kell lennünk, hogy mit tesz ez a hatalom – egyik reflexünkkel továbbra is ennek kordában tartására kell koncentrálnunk, mondta Egyed. Ebben elsősorban az érelmiség szerepét látja kritikusnak, mert jelenleg a szakmaiság került elő térbe, de az értelmiség nem nagyon tudott felmutatni intuitívan is megragadható, élhető szabadságkoncepciókat, alternatívákat. Az autonómia kérdésében pedig feladat a többség mentális korlátaink áttörése. A román többség kezelendő problémaként látja kise bbségeit, nem államalkotó tényezőként tekint rájuk, mint ahogy ezek elvárnák. Az EU azonban a maga absztrakt, közigazgatási típusú, bürokratikus módján megteremti ezt az alanyiságot, amelyben nagyon sok szabadság van. Ezt kellene közelivé, élhetővé, alkalm azhatóvá lefordítani – hangsúlyozta. Húsz év mérlegét tekintve a szabadelvűség mint szellemi tartás és hagyománykör hogyan viszonyul a szabadelvűséghez mint politikai gyakorlathoz? – szegezte a kérdést Molnár Gusztáv EcksteinKovács Péternek. Eckstein a bálványosi kutyához hasonlította az átmeneti állapot utáni Romániát: erős, egészséges, a balhékban megkopott, de alkalmazkodó és legfőképpen éhes.
