Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-02
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.02 . 19 „Ezekben a pillanatokban szerintem még beszélni sem szabad erről az ötletről. Ezzel csak még jobban eltájolják a már irányt vesztett társadalmat és gazdaságot. A jelenlegi körülmények között nem igazolt az adóemelés ” – fejtette ki Isărescu a felvetésre, mely szerint esetleg megnő a hozzáadottérték adó és az egységes adókulcs értéke. A jegybanki elnök magyarázata szerint az adók emelése semmiféle nyereséget nem hozna a jövedelmek szempontjából, sőt hangsúlyosabbá te nné az állami költségvetés bevételeinek a csökkenését. (Mediafax) Aki elment, de mégis maradt – Dormán Lászlóval a ''volt”ról és a ''van”ról Hét Nap 20090702 - Hazajött a Dormán - mondja valami szokatlan hangsúllyal a Dudás. És látom az arc án, hogy már megint a boldog hetvenes években kalandozik, ott gyalogol valahol tüzes tekintettel és repeső szívvel a fényképezőgépet szorongató kollégája oldalán az aranyló bácskai, bánáti, baranyai búzatáblák mentén, isten háta mögötti magyar településeke t keresve, hogy aztán azok lakóival szépen csendesen elbeszélgetve olyan fényes riportokat kanyarintsanak ők ketten a Képes Ifi számára, amilyenek azóta sem születtek ezen a tájon. - Hazajött? - kérdezek vissza egykedvűséget tettetve. - Haza... - Pedig én úgy tudom, hogy tizenhat éve már a Pest melletti Piliscsabára jár haza. Másnap a Hét Nap klubjában borozgatunk Dormán Lászlóval. - Akkor hogy is van ez? Elmentél, de mégis maradtál? - Valahogy nem érkeztem meg oda igazán... És ez az, ami most jó érzéssel tölt el. A Magyar Rádiónál a határon kívüli, ezen belül pedig a vajdasági magyarsággal foglalkozhatok továbbra is. A magyarságpolitika a Trianon után leszakadt országrészekben, utódállamokban a témám. (Műsorai: Szülőföldünk, H atárok nélkül, Vasárnapi újság, Kárpátmedencei krónika, Vándorló szülőföldünk - sokunk kedvenc műsora. Kárpátalján azt mondják, a Határok nélkülre ébrednek reggel az emberek. S kétszer érdemelte ki a Nívódíjat a rádióban a mi Dormán Lacink.) - Hiányz ik viszont nagyon a terepjárás. Hogy kimenjek az emberek közé. Mi a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években hetente jártuk a terepet, több napra is elmentünk szűkebb pátriánk minden zugába, a magyarlakta területekre. Otthon voltam mindenhol, bárhol ért is a z éjszaka, mindenütt akadt szállás, egy darab kenyér, szalonna, kolbász. Most szerkesztőként egy virtuális valóságban élek, s megvan a véleményem mind az értelmiségi, mind a politikai elitről - hiányoznak az egyszerű emberek... Tőlük tanultam a legtöbbet. Sokszor úgy érzem magam, mint valamikor, amikor még fotóztam, a sötétkamra magányában. Dormán László fényképei valaha több száz országos és nemzetközi fotókiállításon szerepeltek, húsz évig ő volt a Képes Ifjúság fotóriportere, újságírója és szerkesztő je, száznál több díjat kapott itthon és külföldön, jazzfotóért kapta az eddigi legrangosabbat 1989ben, mégpedig egy Art Blakeyről készültért. Zeneértőként és jazzszeretőként sok más kiváló zenészt is lencsevégre kapott. De általában vagy száz fotóból vála sztotta ki azt az egyet, amelyet elküldött a megmérettetésekre. - Valaha még nem volt számítógépes photoshop program, fixírrel hívtuk elő a képet a varázslatos sötétkamrában, s lám, mára a Forte gyárat is fölszántotta a globalizáció könyörtelen buldóze re - mondja. - Mi volt az, mondd, amire munka közben nagyon odafigyeltél s odafigyelsz ma is? - Arra, hogy: nem elhallgatni az igazságot! Valamikor működött nagyon az öncenzúra, és most is ki lehet vágni egy részt a riportból, s nagyon szépen hang zik majd, de nem azt fogja jelenteni, amit az illető mondani akart. Azért szeretem a fotókat, mert a fotó, az nem hazudik soha. Viszont egyre jobban kiszorul az újságokból, egyre kevesebb lap alkalmaz hivatásos fotóriportereket, inkább digitális gépekkel s zereli fel a sokszor kétbalkezes munkatársait. Arról faggatnám, mondja el, hogyan látja ő most kívülről az itteni állapotokat, de szívesebben beszél az ,,alaptétel''ről, hogy: menni vagy maradni? - Amiről mi elmentünk innen, az már nincs meg. A m agyarság élettere egyre jobban szűkül, Szabadka és a felső Tiszavidék környékére orientálódik a népesség. Jönnek az új honfoglalók. És akkor most magyarázd meg nekik, hogy mi nem 56ban jöttünk ide. Meg hogy másként beszélünk. Nekik a hegyekben az, aki má sként szólalt meg,
