Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.16 . 28 fenntartásokat fogalmazza meg, annak idején kulturális miniszterként semmit nem tett azért, hogy megszülessen például a kisebbségi kultúrák finanszírozását szabályozó törvény. Nem akarok védőügyvédjeként megnyilatkozni, azt azonban mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy épp Chmel minisztersége idején, a kisebbségi kultúrára, s ezen belül a magyar kultúrára leosztott állami támogatás mennyisége megkétszereződött. Nyolcvan millió korona helyett százhatvan millióra emelkedett. Ezt a problémakört különben is összegfügéseiben kell vizsgálni és értékelni. Tény, hogy annak idején vol t egy koalíciós szerződés. Az a kérdés, mi az, ami teljesült belőle és mi az, ami nem. És természetesen vitán felül áll, hogy például a kisebbségi kultúrák finanszírozásáról szóló jogszabályt el kellett volna fogadnia az akkori parlamentnek. Annál is inká bb, mert ez a feladat benne volt a Magyar Koalíció Pártja törvényalkotási tervében és az említett koalíciós szerződésben. Igen benne volt és volt ennek egy felelőse. Aki ezt a célt nem teljesítette. Mivel azonban ez a múlt és az MKPra vonatkozik, én ezze l már nem szívesen foglalkoznék. Én viszont és nyilván olvasóink is, fontosnak tartjuk, hogy elvarrjuk ezt a szálat is. Jó legyen, a vonatkozó törvények a Nyelvi Charta alapvetéseihez történő igazítása és a kisebbségi kultúrák finanszírozását szabályozó törvény beterjesztése annak idején az illetékes kormányalelnök, Csáky Pál feladata volt. Lám csak, egyébként ezt én magam is tudtam és nyilván olvasóink javarésze is, ám az is kétségtelen, ha ezt a mulasztást fölrójuk Csáky Pálnak, akkor azt sem hagyhatju k figyelmen kívül, hogy a párt elnöke pedig Bugár Béla volt. Tetszik, nem tetszik, elnöki tekintélyével neki kellett volna kikényszeríteni azt, hogy Csáky teljesítse a feladatát. Miért nem került erre sor? Tényleg nem célom, nem érdekem visszatérni a múlt hoz, azt viszont kénytelen vagyok közölni, a kormányüléseken, majd a parlamentben is csak olyan anyagokról lehet dönteni, amelyek az illetékesek által beterjesztésre kerülnek. A szóban forgó törvényjavaslatokat pedig az illetékes kormányalelnöknek kellett volna beterjesztenie, a kormányalelnök pedig nem Bugár volt, hanem Csáky Pál. Az MKP elnöke viszont Bugár Béla volt… Igen, de Csákyt a párt elnöksége és Bugár is nem egyszer kötelezte arra, hogy teljesesítse a feladatát. Mégpedig úgy, hogy 2005 október 1 5ig a szóban forgó törvényjavaslat a parlament elé kerüljön. Pontosan azért, hogy a parlamentben képviselőink az állami költségvetés megszavazását ennek a törvénynek az elfogadásától tehessék függővé. Ez a törvény azonban nem került a parlamentbe, tehát i lyen feltételeket nem is szabhattunk koalíciós partnereinknek. Miért volt fontos az említett dátum? Talán emlékeznek még rá az emberek, hogy fontos célkitűzésünk volt annak idején a Selye Egyetem létrehozása, illetve a földtörvény olyan módosítása is, amel y szerint vissza lehetett aztán igényelni, az elkobzott földterületeket. Mindkét vonatkozó törvénytervezet október 15e előtt lett benyújtva a parlamentbe és mindkettő azért került elfogadásra, mert a költségvetés megszavazását ennek a két jogszabálynak az elfogadásához tudtuk feltételként kötni. Erről szól, amint mondani szokás, a parlamenti matematika… Rendben, ám mindenképpen meg kell jegyeznünk, annak ellenére is, hogy most már úgysem lehet „visszacsinálni” a dolgokat, a szóban forgó mulasztásért Csáky Pálon kívül vitathatatlanul az MKP egésze felelős, főként akkori vezetősége és persze a pártelnök, Bugár, no és a parlamenti képviselők is… Igen, elfogadom, egyetértek. Annak ellenére is, hogy abban az időben minden egyes tisztségviselőnek megvoltak a ma ga feladatai. Az enyém az volt, hogy a földművelésügyi ágazatot sikeresen bevigyük az EUba, hogy kiépítsük azt az EUtámogatásokat kifizető agrárügynökséget, ez megtörtént. Fontosnak tartottuk, hogy a nevesítetlen földek az államtól az önkormányzatok tula jdonába kerüljenek. Az ehhez szükséges törvénymódosítást is elfogadtattuk. Más kérdés, hogy egy alkotmánybírósági határozat megakadályozta ennek a törvénynek a maradéktalan végrehajtását. Sikerült azonban kinyitnunk egy éves időtartamra a földtörvényt, ami nek következtében
