Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.14 . 33 Balkáni teremtmények és teremtőik - HÁTTÉR Hamburg, 2009. július 14., kedd (MTI) - BoszniaHercegovina ma, 14 évvel a polgárháború befejeződése után is olyan ország, mint nemrég Irak volt: egy borzaszt ó háború (100 ezer halottal) szörnyű sebeket okozott, az ország megszállás alatt áll, és mély etnikaivallási konfliktusok osztják meg. A legnagyobb gond az, hogy - Irakkal ellentétben - a megszálló, védnöki hatalmak nem tudják, mikor és hogyan vonuljanak ki Boszniából - írja a Der Spiegel. Az Európai Unió azzal próbálkozik a Balkánon, amivel Amerika éppen felhagyott Irakban: nation building (nemzetépítés). Valentin Inzko osztrák diplomata néhány hónapja a nemzetközi közösség főképviselője és az Európa i Unió különmegbízottja Boszniában. Feladata az, hogy ezt a különös, négymilliós mesterséges államot jogállammá, parlamenti demokráciává és piacgazdasággá alakítsa át. Csakhogy amíg Irak irányítása fokozatosan átkerül a helyi elit kezébe, addig a balkáni t eremtmények (Bosznia mellett ott van még Koszovó) továbbra is maximálisan függenek attól a hivatalnok, katona- és szakemberseregtől, amelyet a nemzetközi szervezetek küldenek a Balkánra. A hatalom fokozatos átadásának nincs menetrendje - Európa nem rendel kezik "távozási stratégiával". Így a mesterséges teremtmények még beláthatatlan ideig függeni fognak teremtőiktől. A függőség viszont rabbá tesz, ez utóbbi pedig melegágya annak, amit föl kellene számolnia - például a korrupciónak. Néhány évvel ezelőtt váratlanul meghalt Szarajevóban egy miniszterelnök. Bankszámláin 20 millió euró volt - holott havi fizetése csupán 1000 eurót tett ki. Ám korrupcióra nem csak a helyi elit hajlamos. A nemzetközi szervezetek alkalmazottai Koszovóban egy repülőtér és több v illamos erőmű építésekor 60 millió eurót vágtak zsebre. A függőség mohóvá tesz. Még ha az emberiesség nevében lép fel, akkor is meghosszabbítja azt a bajt, amely ellen küzdeni akar. A függőség pedig jó kifogás - mind a függőben lévők, mind a jóindulatú nemzetközi közösség számára. Az előbbiek azt állítják, hogy ők szívesen kormányoznák az országukat, de azt nekik nem szabad. A nemzetközi közösség arra hivatkozik, hogy a két országban még éretlen a demokrácia - és meghosszabbítja jelenlétét. A provizóriu mból suttyomban tartós állapot lesz. Bosznia két entitásból áll, összesen három elnöke, 14 parlamentje és 180 minisztere van. Ez nem állam, hanem képződmény, monstrum, protektorátus. Az EU rendszeres időközönként hangzatos jelentéseket készíttet az ott ani helyzetről; ezek bombasztikusan hangzanak, ám a valósághoz vajmi kevés közük van. 1995ben, a szörnyű háború után Európának jó oka volt arra, hogy protektorátust hozzon létre Boszniában. A földrész hatalmai a polgárháború alatt fájdalmas módon bizo nyították, hogy nem akarnak rendet teremteni a háromnemzetiségű országban; ezért Amerikának kellett kézbe vennie a dolgokat. Így született meg 1995 novemberében a daytoni megállapodás, és a világ fellélegezhetett. Nemzetközi szervezetek siettek BoszniaHer cegovinába, hogy biztosítsák és szabályozzák a békét. Ám Irakhoz hasonlóan itt is bebizonyosodott: egy dolog a háborút befejezni, és más dolog megszervezni egy országot a békés életre, amelyért idővel maga lesz majd felelős. Európa meglehetősen gyámolt alan volt, amikor a Balkánon elkezdődött az öldöklés, és most is fél, hogy újra kezdődhetne a gyilkolás, ha magukra hagyná a bosnyákokat a horvátokkal meg a szerbekkel. Ezért nem ér véget a humanitárius idegen uralom. Ez így megy már 14 éve. Az újjáépítési segélyek összege 13 milliárd eurót tett ki, alighanem ugyanennyi ment el a segélymunkások fizetésére. Boszniához hasonlóan Koszovóban is egy mohó, felelőtlen elit uralkodik, amely nagyon is gyakran lépi át a szervezett bűnözés határát, amint azt bárki megtudhatja, aki a helyszínen érdeklődik. Nem arról van szó, hogy ez a két ország saját erejéből semmire sem volna képes - csak mindaddig nem akaródzik nekik, amíg nem muszáj! 1999 óta az ENSZ 70 663 munkatársat küldött Koszovóba, ez 2,5 milliárd euró jába került a világszervezetnek. Azóta a nemzetközi közösség 33 milliárd eurót költött e kis ország felépítésére - egy lakosra számítva ez 18 300
