Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-14
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.14 . 29 De úgy látszik, az első nagy lendület után az aláíráskedv lelohadt. Mi történt? A kolozsváriak beletörődnek a magyar feliratok hiányába? Abba, hogy számunkra szűkmarkúan, a legkisebb kiskanállal mérjék az egyenlő jogokat? A nyelvi jogokat? Nehogy elcsapja a hasunkat? A polgármester kicsinyes, nem európai gondolkodásra valló cselekedete, végső soron nem meglepő. B elesimul abba a „nagyszerű folytonosságba”, ami itt 1919 óta folyik. Amikor azzal kezdték, hogy ledöntötték, összetörték a szobrokat, leverték a magyar feliratokat, le a magyar utcaneveket, köztük több száz éveseket, betiltották a magyar beszédet. A másodi k világháború után, szovjet nyomásra, enyhülés következett. Hogy 1947ben, a párizsi béketárgyaláson ÉszakErdélyt visszacsatolják, létrejött a Bolyai egyetem, állami magyar iskolák, köztük szakiskolák nyíltak, magyar feliratok jelentek meg az üzleteken, a z utcanévtáblákon, magyarul lehetett beszélni a hivatalokban, magyar felirattal is ellátott filmeket vetítettek a mozikban stb. De ez csak néhány évig tartott. Miután 1958 júliusában kivonták azt a jelképes szovjet haderőt, ami a Titóval való kibékülés, a magyar forradalom leverése után az országban maradt, a kommunista párt mind sovénebb vezetősége visszakanyarodott a régi vonalhoz. Felszámolták a Bolyait, bezárták a magyar szakiskolákat, a gimnáziumokat „vegyesítéssel” sorvasztották, lecserélték a magya r utcaneveket, eltüntették a magyar feliratot a filmekről, a cégtáblákról stb. Visszakanyarodtak a bizonyíthatatlan, folytonossági elméletnek mondott dák – római mítoszhoz, mely szerint a magyarok rátelepedtek az Erdélyben őshonos románságra. Leporolták az e gységes nemzetállam fogalmát. Az egyetlen hivatalos nyelv meséjét. A húszas évekhez hasonlóan ismét megváltoztatták számos település magyar nevét, a háromkötetes Erdély története budapesti megjelenése utáni hisztérikus kampányban történelemhamisítóknak kiá ltották ki a magyar történészeket. Hogy csak néhány „fölemelő” tényt említsünk. Az 1989es változás után, a véres marosvásárhelyi március, a bányászjárások arra utaltak, hogy a demokrácia útja mifelénk rögös lesz. Valóban… Az állami magyar egyetem máig se m jött létre. A magyar egyházak, a természetes személyek ingatlanjai csigalassúsággal kerülnek vissza jogos tulajdonosukhoz. A várost tizenkét évig bitorló polgármester is bizonyított. Az utána következő két városvezető finomabban, de ugyanazt a vonalat kö veti. Emellett szól az is, hogy a Kolozsvárról megjelenő kiadványokban nem a több mint hatszázötven éves Szent Mihálytemplom szerepel fő helyen, hanem a valamivel több, mint hetvenöt éves görögkeleti. Hogy a műemlék épületekről tájékoztató utcai táblák n em tudnak a XVIII. század végén, a XIX. században épült unitárius, evangélikus, református templomról. Hogy a Szent Mihálytemplom esti kivilágítása gyertyafényes a görögkeleti székesegyházéhoz viszonyítva. Hogy az egyetemi labdarúgócsapat egymagában több anyagi támogatást kap az önkormányzattól, mint a magyar egyházi iskolák. A cél világos: Európai Unió ide meg oda, a csak papíron létező egységes nemzetállam mindenáron való megvalósítása. Magyarán, a nemzeti kisebbségek beolvasztása vagy csendes elűzése. Mindezek után gondoljuk el, milyen csapást mérne szegény „egységes nemzetállamra”, annak egyetlen hivatalos nyelvére az, ha olyan „szörnyűséges” feliratok jelennének meg a kolozsvári műemléképületeken, mint „Mátyás király szülőháza”, „Szent Mihálytemplom” , ne adj isten „Farkas utcai református templom” – miután ez a több mint ötszáz éves utcanév „hivatalosan” nem létezik. Egyik költőnk keserűen írja: „A Farkas utcai református templom a Kogălniceanu utcában van” – , „Bocskai István szülőháza”, „Kolozsmonost ori bencés apátsági templom”, „Kétágú református templom”, „Hidelvi református templom” – a ’hídon túl’ jelentésű Hidelve, a legrégibb kolozsvári hóstát neve, a románban ismeretlen – , „Régi Unitárius Kollégium”, és így tovább. Ahelyett, hogy a várost fölke reső, mintegy nyolcvan százaléknyi magyar érdeklődő „King Mathias” vagy inkább „King Matei”, „Saint Michael Church” vagy „Église Saint Michel” meg hasonló, remekbe szabott „történelmi nevekben” „gyönyörködne”. Pedig a magyar feliratok megvalósítása nem ál ombeli elképzelés. Már csak azért sem, mert a magyar nyelv az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. A nagyváradi példa is ezt mutatja: ott román, magyar és angol nyelvűek a műemlékeket ismertető táblák. vissza
