Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.13 . 36 Ha visszaemlékszünk a nem is olyan régen lezajlott egyesült államokbeli választásokra, Barack Obamát azzal vádolták a kampányban, hogy h angzatos szónoklatai mögött nincs tartalom. Túlságosan jónak tűnt a csomagolás ahhoz, hogy a látszatra többet adó világunkban a tartalmat keresték volna mögötte. Traian Băsescu is a jó csomagolásra utazik, azzal nyert 2004ben is. De az akkorihoz képest az idei választás egy lényeges mozzanatot tekintve eltér: ezt a csomagot egyszer már felbontottuk. vissza Ebéd és vacsora Ha az ifjú feleség gyermeket szül, akkor nem a férj, a nagypapa és nagymama örülnek neki, hanem az egész nemzet. Székedi Ferenc | 20090713 08:14:59nyomtat | elküld Hallgatom a rádiót. Erdélyi. Magyar. A közösségépítésről, a megmaradásról, a határokon átívelő kéznyújtásról, a hagyományápolásról, az igazi értékekről, a népi lelkületről beszél a riporter és ugyanilyen körítésben teszi fel a kérdéseit, amelyekre a székelyföldi falucska iskolájának az udvaráról meg is érkeznek az „igen”, „persze”, „mi is úgy gondoljuk” típusú, tömör és egyértelmű válaszok. Ahogyan a Duna TV egyik lelkes riporternőjének a kérd ésére felelgettek a csíksomlyói búcsús szentmise után a hegyről zuhogó esőben leballagó székelyek. „Ugye feltöltődtek a nemzet, a hit, remény és szeretet jegyében?” „Igen, igen, feltöltődtünk.” Jelen esetben a riporter zárószövegéből kiderült, hogy a falu életének hatalmas eseményéről van szó: először rendeztek a szomszédos községek és a magyarországi testvértelepülés meghívásával krumpligulyásfőző versenyt. Valóban sorsfordító rendezvény – tegyük hozzá – hiszen a nemes vetélkedő előtt a helybeliek egész egyszerűen pityókás tokány néven szokták emlegetni a nemzetépítés talapzatára emelt étket .A megmaradás tekintetében pedig ugyancsak félreérthetetlenül gondolkodtak: ha ebéd után maradt valami belőle, akkor vacsorára felmelegítették. „Ez a mi munkánk köz ös eredménye. Összeköti a múltat a jövővel, a baloldalt a jobboldallal, a földet az éggel. Az előttünk járók szellemében cselekedtünk és az unokáink is büszkék lehetnek rá. Akik pedig ott túl nem szavaztak ránk, azok figyeljenek ránk és jöjjenek ide megtan ulni, hogy mit jelent kisebbségi sorsban, egységben cselekedni.” A mondattöredékeket egy helyi elöljáró megnyitó beszédéből jegyeztem le. Azelőtt szólt, mielőtt elvágták volna a nemzeti színű szalagot a megjavított hidacska két karfája között abban a kis faluban, ahol a magyarokon kívül soha nem élt senki más, mivel a másságot megszemélyesítő két cigánycsalád is csak az utóbbi időben költözött oda. A kiadvány azoknak a sorát gazdagítja, amelyeknek egy vagy két szerkesztője, tördelője és nem létező korre ktora úgy gondolják: a nyomdaköltségek kifizethetők annak a négyöt cégnek a hirdetéséből, amelyet a rokonom, ismerősöm, barátom vezet, a maradék húszharminc oldalt majd megtöltjük ingyenes apróhirdetésekkel, műsorokkal, viccekkel, receptekkel, egészségüg yi jótanácsokkal, innenonnan összegyűjtött érdekességekkel és persze, soksok fejtörővel, amelynek győzteseit jutalmazzuk a mások elfekvő termékeivel. És hogy a megjelenésért pályázni is lehessen: nyomjunk bele egy kis magyart. Így kerül a lábgomba mege lőzése mellé a Fesztykörkép, így társulnak a delfinérdekességek a magyar szentekkel, és Lehel kürtje a Sudokuval. Tud valaki ennél jobb receptet a hasznos ismeretterjesztés, a nemzetépítés és a kereskedelmi célok ötvözésére? És egyáltalán, létezik olyan fogalomkör, hogy nemzeti giccs? És próbáltunk szembenézni vele? A nemzeti giccs majd mindent szeretne lefordítani a maga nyelvére. Ha az ifjú feleség gyermeket szül, akkor nem a férj, a nagypapa és nagymama örülnek neki, hanem az egész nemzet. Ha egy kép viselő krumplit és borvizet visz Brüsszelbe, akkor nem a társait vendégeli meg szülőföldjének hagyományos termékeivel, hanem a Székelyföldet mutatja fel. Ha valaki egész egyszerűen önmaga és családja megélhetéséért itthon dolgozik, akkor nem azt teszi, ami a lehető legtermészetesebb, hanem elkötelezi magát a szülőföldön való megmaradásért.
