Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.13 . 23 Gyerekszámlálás Hét Nap 2009.07.08 ,,Az iskolaablakon keresztül lehet belátni leginkább egy kisebbségbe szakadt nép életébe'' - nyilatkozta a minap a z a történelem szakos tanárnő, aki tizenöt éves tanári tapasztalattal a háta mögött (Tordán tanít) a múlt héten Újvidéken védte meg magiszteri munkáját. Rontó Bozóki Judit a jugoszláviai magyar oktatásügy két világháború (19181941) közötti időszakának neh ézségeiről írta dolgozatát. Azt mondja, hogy a vajdasági magyarság számára azért fontos ez a korszak, mert ,,1923ig a magyaroknak szavazati joguk sem volt. A jugoszláv hatalom a gyermekeken keresztül akart megfosztani bennünket a magyarságunktól. A háború k közötti időszak hibái a mai napig éreztetik hatásukat.'' Ezeknek az utóhatásoknak a szempontjából is izgalmas, élő, fájó téma - és megér nem egy magiszteri és doktori értekezést - az utóbbi húsz év magyar oktatásának a kérdése a Vajdaságban. Ahol a szava zati jogunk rég nem kérdéses, de Milošević háborús politikájára a magyarok tízezrei lábbal szavaztak: világgá mentek, kivándoroltak, áttelepültek. Helyükbe, házaikba más vidékekről mások jöttek. Ha egyetlen mondattal, a szimbólumok nyelvén kellene elmondan i, ami történt, akkor az így hangzik: Szabadka nem magyar város többé. Már Szabadkán is lázasan számoljuk: hány magyar elsős kisdiák lesz egyegy iskolában, hol forog veszélyben a tagozat. Ahogy közösségi gyerekszámlálás folyik már évek óta minden máj usbanjúniusban széles e Vajdaságban. Várjuk, lessük a helyzetjelentést Zomborból és a környékbeli falvakból, Újvidékről, a bánáti településekről... S arról is, hogy melyik településen hány Istvánt és Zsófikát íratnak a szülők szerb tagozatra... Kéthárom évtizeddel ezelőtt az asszimiláció volt a legfőbb oka a magyarság fogyásának. A kilencvenes években a kivándorlás vette át a vezető helyet. Ha ehhez hozzáadjuk a népesedési mutatókat - Vajdaság Szerbia leginkább elöregedő régiója, a tartományon belül pedig a magyarság fogyatkozása a legerőteljesebb , akkor nyilvánvaló az alapvető problémánk. Kevés a gyerek, egyre kevesebb a diák. Ha ez így folytatódik, akkor az évszázad második felére az idősek lélekszáma meghaladja majd a fiatalokét. Az idei gyerek- és ta gozatszámlálás során (jóval a népesedési világnap, július 11e előtt) olvashattuk napilapunkban: ,,A felmérések szerint évtizedek óta évente átlagosan 4311 vajdasági magyarral van kevesebb. Naponta hozzávetőlegesen 11 délvidéki magyar tűnik el.'' A gy erekfogyatkozás országos gond - az elöregedési mutatók alapján Szerbia 4. a világranglistán , és súlyos vajdasági probléma. Dr. Jeges Zoltán tartományi oktatási titkár szerint a legnagyobb kihívás: hogyan megszervezni az oktatást 3 év múlva, amikor tartom ányunkban 8000 (nyolcezer!) diákkal lesz kevesebb az iskolapadokban, mint ma. A sors (?) fintora, hogy az általános iskolák ésszerűsítését célzó első tanulmányt a DPs vezetésű Szabadka város önkormányzata készíttette el. Úgy, hogy a VMSZes koalíciós part nert be se vonta a munkába, azt nem is tájékoztatta. A vajdasági magyarság köztudatában szimbólumként élő Szabadkán. Az április elején bemutatott ésszerűsítési tanulmány - mely szinte kizárólag a matematika alapján és anyagi szempontok szerint mérte az egy es iskolák ,,kifizetődőség”ét - arra a következtetésre jutott, hogy évi 250 millió dinárt tudna megtakarítani a város. A három nemzet lakta Szabadkán a polgármester oktatási kérdésekkel megbízott tanácsadója csak utólag üzente meg: várják a magyar és a ho rvát nemzeti tanács javaslatait is, hogy szerintük hogyan kellene racionalizálni az iskolahálózatot. Utólag. A magyar nemzeti közösség képviselőinek tiltakozására. A közvélemény fölhördülésére, hogy az iskola nemcsak a pénzről szól, hanem az anyanyelven va ló oktatás jogáról. Ezt pedig a tagozatáthelyezés, megszüntetés, iskolabezárás kérdésében nem lehet figyelmen kívül hagyni. A VMSZ egy szakmai testületet bízott meg a feladattal: dolgozzon ki racionalizációs javaslatokat, mindenekelőtt a magyar oktatást i lletően. Ami történt, megtörtént. De a mód? Ráadásul abban a városban, ahol ilyesmire a legkevésbé számítottunk volna. Persze, a sebek nyalogatásával nem jutunk sokra. A tények kérlelhetetlenek (gyerekfogyatkozás), ésszerűsíteni kell. A közösségi szempontb ól szimbólumnak számító, magyarként megélt Szabadkának kesergés helyett most példát kell mutatnia. ,,Arra kellene törekedni, hogy miként jöhetnénk ki ebből az ügyből győztesként'' - nyilatkozta az MNT oktatási ügyekkel megbízott tisztségviselője. Legyen ez a végszó. Mert a jelen körülmények között/ellenére is van okunk az optimizmusra. Végeláthatatlanul hosszú hónapok után múlt csütörtökön a szerbiai kormány végre elfogadta - és sürgősségi eljárásban a parlament elé terjeszti - a nemzeti tanácsokról szóló t örvény tervezetét. Ez a törvény pedig alkotmányos keretet, jogköröket és cselekvési teret ad ahhoz, hogy magunk alakítsuk a dolgainkat, érvényesítsük jogainkat. Az iskolaablak kérdésében, az anyanyelvű oktatásban is. vissza ORO SZ Ibolya
