Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.13 . 12 kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló – még a volt Jugoszláv Szöve tségi Köztársaság (JSZK) Hivatalos Lapjának 2002. február 27ei számában közzétett – törvény 19. szakaszának utolsó (13.) bekezdése ugyanis előírja, hogy „a nemzeti tanácsok megválasztásának szabályait külön törvény fogja rendezni”. A nemzeti tanácsokat – törvény híján – a volt JSZK Hivatalos Lapjának 2002. július 26ai számában megjelentetett, a nemzeti kisebbségek tanácsát megválasztó elektori közgyűlés munkájáról szóló szabályzat alapján választották meg. A vajdasági magyar nemzeti kisebbség elsőként vál asztotta meg nemzeti tanácsát a Szabadkán, 2002. szeptember 21én tartott elektori közgyűlésén. A tanács megbízatása azonban már csaknem három éve megszűnt. Hét év nem kevés idő egy nemzeti kisebbségi közösség jogainak és szabadságainak megvalósítása szemp ontjából, Szerbia mégsem tartotta fontosnak, hogy ezt a kérdést rendezze. Vagy éppen azért, hogy ne legyen törvényes alapja a nemzeti kisebbségi önkormányzatiság/autonómia e fontos intézménye megválasztásának és működésének? Külön kérdés, hogy mivel foglal kozott (illetve nem foglalkozott) az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium 58 beosztottja az elmúlt egy év alatt és, hogy miért csak most került sor a törvénytervezetnek a kormány elé terjesztésére? Mi változott? A nemzeti tanácsokról szóló törvény j avaslatával nemcsak az a gond, hogy túl hosszú ideig készült – valójában az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium 2008. július 7ei felállítása előtt is már létezett a tervezet – , hanem az is, hogy milyen változtatásokkal fogadta el a szerb kormány. Či plić a kormányülés után ugyanis azt nyilatkozta, hogy „a törvény elfogadása után a nemzeti tanácsok állami szervezeteknek számítanának”. Ha ez így igaz, és nem a miniszter tévedéséről van szó, akkor ez lényegében módosítja a nemzeti kisebbségi tanácsok jo gi helyzetét és a nemzeti kisebbségek önkormányzatának a megvalósítását és a nemzeti tanácsokkal is egyeztetett – akkor még – munkaváltozat szövegét is. Elképzelhetetlen ugyanis, hogy az államilag irányított és pénzelt nemzeti tanácsok megfogalmazhatják és kifejezhetik a nemzeti kisebbségek érdekeit. Sokáig vitatott volt, hogy a 2002. évi, úgynevezett kisebbségvédelmi törvény hatályose vagy sem, mivel időközben megszűnt a JSZK és Szerbia és Montenegró államközössége is. A szerb (és a hatalomhoz közeli magyar) tisztségviselők és a Magyar Nemzeti Tanács vezetői ugyanis azt állították, hogy ez a törvény, napjainkban is hatályos. Ha ez így van, akkor nem lett volna szükség a nemzeti tanácsok hatásköreinek az új törvénybe való foglalására és módosítására. Nyilvánvalóvá válik, hogy a jelenlegi szerb hatalmi szervek számára a nemzeti kisebbségek önkormányzatának, illetve a nemzeti tanácsok jelenlegi (az említett törvénybe foglalt) illetékességi köre is túlságosan szélesnek, ezért elfogadhatatlannak látszik. Ezt igazolja a nagybecskereki Civil Társadalom Fejles ztéséért Központ (CRCD) legújabb közleménye is, amelyben felhívja a figyelmet, hogy a „a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósulása terén hátralépést jelent az oktatási kerettörvény”. A Nemzeti Oktatási Tanács 43 tagja közül a 15 kisebbségi nemzeti tanács ugyanis csak egyetlenegy tagot választhat. Nyilvánvaló, hogy a nemzeti kisebbségek nyelvén folyó oktatás megvalósulására és fejlesztésére egy kisebbségi képviselő szinte semmiféle hatást nem tud gyakorolni. A követelmények minimuma A magyar szellemi élet megőrzéséért és fejlesztéséért felelős intézmények, valamint a délvidéki magyarság érdekében tevékenykedő civil szervezetek, történelmi egyházak, politikai szervezetek és az értelmiségiek képviselői a Szabadkán, 2008. október 3án megtartott tanácskozáson elfogadott Nyilatkozatban fogalmazták meg azt a minimumot, amit a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvénynek tartalmaznia kell. Ennek lényegi tartozéka, hogy „az általános választói névjegyzék részét képező választói névjegyzéket a közigazgatási szer vek hozzák létre és gondozzák, együttműködve a magyarság érdekvédelmi szervezeteivel” azzal, hogy szavatolniuk kell az önkéntesség elemét a választópolgárok számára. A nemzeti tanácsok illetékességével kapcsolatban az az álláspont került elfogadásra, hogy ezeknek a tanácsoknak „döntéshozatali, véleményezési, javaslattételi és egyetértési hatáskörökkel” kell rendelkezniük, valamint, hogy „intézményeket, közhasznú gazdasági társaságokat és alapítványokat hozhassanak létre”. Fontos kitétele még a Nyilatkozatna k, hogy a nemzeti tanács törvényben szabályozott jogkörének megszegésével hozott jogi aktusok „a törvény erejénél fogva legyenek semmisek”. A szabadkai tanácskozás szerint a nemzeti tanács „az oktatás, a művelődés, a tájékoztatás és a hivatalos nyelvhasználat területén hatáskörébe utalt kérdéseket jogszabályszerű általános aktusokkal szabályozza, valamint egyedi döntésekkel rendezze a törvénnyel összhangban”. A közös álláspontok szerint a nemzeti tanács „az állam, a
