Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-09
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.09 . 32 Örül annak, hogy a párt nem engedett a helyi maffiózóknak, akiket az tett idegessé, hogy a kormányzás után távolabbra kerültek a vályútól. Dzurinda örömmel nyugtázza azt is, hogy az európai parlamenti (EP) választáson Pozsonyban tízezerrel több voksot gyűjtött a párt, mint az öt évvel ezelőtti első EPválasztás idején. Pozitívan nyilatkozott az SDKÚDS elnöke Iveta Radičováról is, aki egy ideig potenciális pártelnökjelölt volt. Dzurinda szerint Radičová a párt aktív alelnöke, akinek továbbra is szabad tere lesz az érvényesü lésre. vissza Még emlékszünk?! Népújság (Lendva) 8. julij 2009, 53. évf. 27. sz. - Tomka György Nekem Hrastovecről talán írnom sem szabadna. Ott voltam ugyan, de semmire nem emlékszem. Az idősebbek azt mondják, ez a sze rencsém. Felteszem a kérdést, kik tették mindezen szörnyűségeket és kinek a parancsára. Lehet, hogy újból a „gonosz magyarokat kellett büntetni?” Érezzük, ismét felettünk lebegett Trianon árnyéka, felettünk volt 1945ben is. Védtelenül ott állt a magyarság , büntetett bennünket a román, a szlovák, a horvát, a szerb, a szlovén, és ami a legfájdalmasabb, az osztrák is. Igaz, tőlünk volt mit vinni, hiszen az Árpádháziak sokat teremtettek. Úgy érzem, hogy ez a hrastoveci „kis dolog” volt a többihez képest. „Ny ilasok voltak” – mondják sokan! Az 1865ben született Rihter Anna és az 1944ben született kis húgom, Tomka Gabriella. A 80 éves Anna és a 10 hónapos Gabriella, igen, ők akarták megdönteni Tito elvtárs paradicsomát. Mint ahogy ők ketten életükkel fizettek, úgy vagy egymillió hasonló sorsú embert ért el a végzet. Anyám, apám – hisz ők még gonoszabbak voltak – , a kislány temetésén sem vehettek részt, sőt nem is tudták, hogy Gabika örökre elment. Hrastovecről vagy 40 évig beszélni sem lehetett, arról, mi is tö rtént ott valójában a muravidéki magyarsággal. Vagy húsz éve kezdődtek a sajnálkozások, a visszaemlékezések, bizonyos anyagi jóvátételek. Egy halott egy fajkutya árát érte – „elvégre a mi halottaink nem a ti halottaitok és nem beszélhetünk egy szinten rólu k”. Nagyonnagyon hosszú időn keresztül gázkamrákról, koncentrációs táborokról hallottunk. Az új időkben már élve befalazott szerencsétlenekről vettünk tudomást. Nagy szerencsénk volt, hogy mi nem így végeztük! Igaz, a nagy gyilkosok ranglistáján hatodik h elyet elfoglaló Josipról a fővárosban utcát neveztek el nemrég, jobb kezéről utca van elnevezve Lendván ma is. Mindaddig, amíg egy nemzet nem néz szembe történelmével, nem számol el tetteivel, a bűnt magával hordozza. Ezen bűnök közé tartozik az 558 magya r hrastoveci kálváriája is. Sárvár sem fáj jobban, mint Hrastovec, de mindkettő nagyon fáj. A muravidéki magyarság nemegyszer elhagyatva érezte magát, a nemzet mostohái voltunk, és még mindig azok vagyunk. A Muravidéken már majdnem mindenről és mindenkinek emléktáblát állítottunk. Ideje, hogy egyszer a mi mostoháinkra is emlékezzünk, az 558 szerencsétlenre, róluk örökre kőbe véssük mindazt az igazságtalanságot, ami érte őket. Kérem, adakozzunk az emléküket őrző emlékműre. Mi ezt már késve tesszük, de remélj ük, így legalább az utánunk jövők nem felejtik őket! vissza Tomka György, egy az 558 közül Hrastovec fájó emléke 8. julij 2009, 53. évf. 27. sz. - kmj, Bence Lajos 1945. július 10én 558 muravidéki magyart internáltak Hr astovecre, majd a strniščei és a kidričevoi gyűjtőtáborokba. A magyar elhurcoltaknak, köztük a legalább 9 elhunytnak, hatvannégy év után sincs méltó emlékhelye. Annak ellenére, hogy az internáltak már több mint tíz évvel ezelőtt írásban is felhívták, kérté k a magyar nemzetiségi közösséget, tárgyaljon az állandó emlékezés módjáról. Mert emlékezni kellene – ez emberi és közösségi kötelességünk. Nem valami ellen, hanem valamiért. Most az emlékeket, egyegy szomorú kegytárgyat, mint fényképünkön, csak a családo k őrzik. Ideje, hogy ne csak Hrastovecen (1996ban állították fel az emlékművet), hanem a Muravidéken, Lendván is nyilvános emléket állítsunk az internáltaknak. (kmj)
