Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.08 . 19 Kik az ujgurok? Az ujgur egy nagyjából tí zmilliós kisebbség Kínában. A muzulmán vallású, türk nyelvű népcsoport valamivel több mint nyolcmillió tagja él az Afganisztánnal és volt szovjet középázsiai köztársaságokkal, Kazahsztánnal, Tádzsikisztánnal és Kirgizisztánnal szomszédos HszincsiangUjgur ban, amely egykor a híres Selyemút része volt. A vidék stratégiai jelentőségű; szénben, aranyban és uránban gazdag. Jelentős kőolaj- és földgázkészleteket is rejt a föld mélye. Peking 1955ben kebelezte be a mindössze 20 millió lakosú, hegyek szabdalta, sivatagos, öt németországnyi területet, és a többségi han kínai népcsoporthoz tartozókat telepített be oda. Az ujgurok azóta küzdenek az egykori – 1930tól 1949ig autonóm – KeletTurkesztán elszakadásáért. Peking szerint 300 merényletért felelősek. A kína i vezetés ezért terroristacsoportnak nyilvánított négy ujgur szervezetet. Emberi jogi szervezetek szerint Kína elnyomja a kisebbséget, tagjai kínzásnak, tömeges őrizetbe vételeknek vannak kitéve, sokakat közülük halálra ítéltek. Az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet szerint több mint 3 ezer ujgurt tartóztattak le, és több mint 200at kivégeztek a 90es évek közepe óta. Kína legkényesebb problémája A 2008. márciusi tibeti és a vasárnapi hszincsiangi zavargások, amelyek számos halálos ál dozatot követeltek, ismételten felhívják a figyelmet arra, hogy a 21. század meghatározó hatalmának tekintett Kína legkényesebb problémáját az etnikai kisebbségek jelenthetik. Pedig ha van olyan kérdéskör, amelynek kezelésében a mindenkori kínai hatalomn ak b őségesen van hagyománya és tapasztalata, az éppen az etnikai kisebbségeké. Bizonyos értelemben az először több mint két évezrede kialakult egységes kínai állam alapproblémájáról van szó. Már az i.e. 221ben létrejött országegyesítő Handinasztiának olyan területiközigazgatási rendszert kellett bevezetnie, amely figyelembe vette a korábban külön államokban élő sokféle összetételű és hagyományú lakosság különbözőségét. A világ legnépesebb országában a lakosság mintegy 91 százalékát alkotó kínaiak éppen a Handinasztia után nevezik magukat "han" embereknek. A nem han, 55 etnikumba besorolt kisebbségek a lakosságnak csak mintegy 9 százalékát alkotják, ám abszolút számban ez is több mint 120 millió főt jelent. A központi kormány ezt az óriási kisebbségi tömeg et bonyolult, papíron és formailag jelentős autonómiákat biztosító rendszerben igazgatja. A kérdésről 2005ben kiadott hivatalos Fehér Könyv adatai szerint 155 különböző szintű etnikai autóm terület működött: öt autonóm tartomány, 30 autonóm megye (prefekt úra) és 120 autonóm járás. Talán még jelentősebb a kérdés területi vetülete: Kína területének nagyobb részét, 64 százalékát alkotják az autonómnak nevezett, tehát mindenképpen jelentős etnikai kisebbséggel rendelkező tartományok, köztük az ország peremén lévő Tibet és Hszincsiang. A bonyolult közigazgatási rendszer alapvető feladata a külső megfigyelők szerint elsősorban a központi irányítás céljainak, köztük az integrációnak minél hatékonyabb érvényesítése ezeken a kisebbségi területeken, például a nemze tiségi káderek bevonása és támogatása révén. A hosszú együttélés megtanította a vezetést arra, hogy a kisebbségi nyelvek, vallások, kulturális hagyományok tiszteletben tartása, ápolása fontos követelmény. Ám ha fontos is, Peking szemében az elsőbbséget a z állami egység feltétlen biztosítása jelenti (mint különben a nem nemzetiségi területek ambícióinak kezelésében is), és ennek érdekében nem riad vissza az erő alkalmazásától sem. Ez persze nem feledtetheti: ha idáig jutnak a dolgok, az a többi, rugalmasab b eszköz és végső soron a központi kormányzat kudarcát jelenti. Betelepítés mint modernizáció A The New York Times annak magyarázatát, hogy miért kényszerül végül erőszak alkalmazására a pekingi vezetés, olyan tényezőkben kereste, mint hogy az autonóm tartomány megjelölés puszta díszlete a központosító törekvéseknek, s hogy valójában a han többséget felsőbbrendűségi érzés tölti el, ami kifejeződik a kisebbségi térségekbe küldött sok millió káder és telepes magatartásában.
