Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.07 . 28 kihelyezését célzó kezdeményezés támogatásába. Aláírásokat gyűjtött , és rendezvényein mindig határozottan kiállt az anyanyelvhasználat széleskörű használatának biztosításáért. Ugyanakkor üdvözli az RMDSZ ebben az ügyben indított aláírásgyűjtő kezdeményezését, hangsúlyozva: már csak néhány száz aláírásra lenne szükség ahh oz a szükséges közel 15 ezerhez, amely kötelezné a városi tanácsot arra, hogy napirendre tűzze és megvitassa a kezdeményezést. Az aláírásokat a következő helyszíneken adhatják le: Szabadság szerkesztősége, RMDSZ Kolozs Megyei Szervezete (Unió/Memorandumul ui utca 13., bejárat a Ion Raţiu utca 2. sz. alatt), Phoenix, Bagoly, Gaudeamus és Röser könyvesboltok, Agapé szálloda. vissza Csontvázkutatás Szabadság 2009. július 07. BORBÉLY TAMÁS Elfelejtett csontvázként kerülnek el ő időnként az egykori „besúgók”. A legutóbbi vita Romániában a futball világát rendítette meg. Gheorghe Popescuról, a román aranycsapat egyik vezéregyéniségéről azt állítja a média egy része dossziéjából származó iratok alapján, hogy együttműködött a Secur itatéval. A rövid és szenzációs hírekre éhes televíziók hírműsoraiban, internetes portálokon olvasható szalagcímek szerint Popescu együttműködött a Securitatéval. Hogy miből állt ez az együttműködés, rendszerint a médiaipart működetők nagy részét nem érdek li. Számukra az a legfontosabb mérce, hogy még egy „ütős” hírük van, amivel nézőket, olvasókat vonzhatnak. 20 évvel a rendszerváltás után semmi nem indokolja, hogy továbbra is hétpecsétes titokként őrizzék a hatóságok a kommunista titkosszolgálat archívum át. Az aktáknak már régóta nyilvánosaknak kellene lenniük. Ha mindenki hozzájuk férhetne, akkor senkinek sem fordulna meg a fejében, hogy zsarolásra használja fel őket, hiszen e papírok kiválóan szolgálják ezt az alantas célt. Rendszerint az éppen érdekelt gazdasági vagy politikai csoportosulások kiragadnak valakinek az aktájából egykét iratot, és az abból körvonalazódó csonka képpel próbálják az illetőt besározni. Ennek a perverz játéknak köszönhetően tudtunk meg egyet s mást közéleti személyiségek múltj áról. Az információk között voltak kétségtelenül érdekes és sokkoló adatok is. De inkább az olyan esetek váltak a múlt feltárására tett kísérletek jelképévé, mint a liberális Varujan Vosganiané. Őt három évvel ezelőtt azzal vádolta meg egy lap, hogy együtt működött a Securitatéval. A botrány következtében az akkori miniszterelnök kénytelen volt az örmény származású politikust lecserélni, és helyette Leonard Orbant javasolni az Európai Bizottság Romániát megillető biztosi tisztségére. Azóta se derült fény arr a, hogy a lap állításának legalább a töredéke valós volte, vagy az egész ismét csak a nagy hazugságok közé sorolható. A kőkemény gazdasági és politikai érdekek által vezérelt nagy „leleplezéseknek” köszönhetően ma már senki nem hisz a Popescuügyhöz haso nló múltfeltárásban. Az egyszerű állampolgár tudja, hogy érdekcsoportok húzódnak meg az ilyen akciók mögött, és emiatt nem érdemes komolyan venni az 1989 előtti események felszínre kerülésének töredékeit. Ez a csonka, a Securitate módszereire kísértetiesen hasonlító leleplezősdi azt a veszélyt rejti magában, hogy a közvélemény megfontolt ítélkezésével egyidőben elhatalmasodik az a nézet is, miszerint nem kell foglalkozni a múlttal. – Nem mindegy, hogy mi történt 1989 előtt? Foglalkozzunk a holnappal, nézzün k a jövőbe – hangoztatják egyre többen azok közül, akik megcsömörlöttek a kézzel fogható bizonyítékokat nélkülöző ügynökvádaskodásoktól. Óriási igény mutatkozik arra, hogy a Securitatéval való együttműködés történelmileg és morálisan értékelhető keretét á rnyalják az ebben illetékesek. Az 1989 után felnőtt nemzedékek tagjainak zöme csak slágvortként ismeri a kollaborálás kifejezést, vagyis csak annyit tud, hogy ha valaki együttműködött, akkor irtó nagy galádságot követett el a múltrendszerben. Holott ez nem ilyen egyszerű. Mindenkinek az aktája külön, sajátos esetet jelent, amit csak egyedi elbírálás alapján lehet besorolni egyik vagy másik kategóriába. Ez utóbbiak is tisztázásra szorulnak, hiszen a vétkesség ezer féle árnyalatban mutatkozik az aktákban, ame lyeknek egy része ráadásul hamis adatokat is tartalmaz. Ezeknek a kiszűrése szakértőket igényel, akiknek az alapos munkáját joggal hiányolhatja mindaz, aki úgy érzi: Románia az utolsó volt kommunista ország, ahol még mindig nem történt meg a múlttal való ő szinte szembenézés.
