Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-04
MeH Nemze tpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.04 . 30 A fiatalok általános műveltségét próbálták gyarapítani, öntudatos embert nevelni bel őlük. Grundtvig szerint így az ember igényesebb lesz saját munkájával szemben, nő a szakmai igényessége. Mivel a hallgatók az oktatási folyamat alatt hosszú ideig együtt laktak, együtt élték mindennapjaikat, az iskolák a közösségépítéshez, az emberi jellem formálásához is hozzájárultak. A népfőiskolák megjelenésével és elterjedésével, valamint az azzal párhuzamosan kiépülő szövetkezeti mozgalom révén, a 19. század közepének elmaradott Dániájából a gazdag parasztok országa lett a századfordulóra. – Milyen i gény mutatkozott Magyarországon és Erdélyben a Grundtvig által kidolgozott modell iránt? – A Kárpátmedence magyarsága többnyire a két világháború közötti időszakban válik érzékennyé a népfőiskola iránt, annak konkrét intézményesülése a XX. század harminc as éveire tehető. Az ezt megelőző időszakban, még a XVIII. század második felétől, a magyar társadalom körében a közösségszervező agráriskolák helyett, többnyire egyházi és magánkezdeményezésre, mezőgazdasági iskolák jöttek létre, amelyek a grundtvigi mode llel ellentétben elsősorban a szakma elsajátítását tűzték ki célul. Ilyen jellegű intézmény volt a Tessedik Sámuel alapította szarvasi, majd nagyszentmiklósi iskolák, a keszthelyi Georgikon, a Wesselényiféle makkfalvi kollégium (amit erdélyi népfőiskolaké nt is szoktuk emlegetni), vagy az EMKE algyógyi iskolája, illetve később, a két világháború között ezek eszmei folytatásaként az egyházak által beindított mezőgazdasági iskolák, mint a székelykeresztúri (unitárius), a csombordi (református) vagy a kézdivás árhelyi (katolikus) mezőgazdasági iskolák. De vissza a népfőiskolához. Magyarország a két világháború között ugyanabba a helyzetbe került, mint Dánia a 19. században: a külső politikai hatások következtében az ország összezsugorodott, megcsonkult. Ekkor k erült elő itt nálunk is a dániai minta. A paraszttársadalmat közösségszervezéssel (is) helyre kellett állítani, hiszen értelmes, öntudatos agrárrétegre volt szükség. A református egyház megszervezte a sárospataki csizmás diákok iskoláját, a katolikusok ped ig elindították a kifejezetten népfőiskolás jelleggel működő képzésüket, a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) elnevezésű mozgalmat. Erdélyben a népfőiskola Balázs Ferenc unitárius lelkész nevéhez kötődik. Ő amerikai teológia i tanulmányait befejezve tér haza Ázsián keresztül Erdélybe. Egy év alatt bejárta Japánt, DélKoreát, Indiát és még számos országot. Hazatérve Kolozsvárhoz közel, a Tordaihasadék bejáratánál fekvő Mészkőn kapott parókiát, és próbálta meg azt a fajta iskol arendszert kiépíteni 1930 – 1936 között, amit népfőiskolaként működtetett. Balázs Ferenc sajnos már 1937ben meghalt nagyon fiatalon. A bécsi döntés után, 1940 és 1944 között Észak Erdélyben a református egyház több népfőiskolát tudott beindítani az Ifjúság i Keresztyén Egyesület (IKE) keretén belül. A KALOT is beindítja a maga népfőiskoláját Csíksomlyón. Ez volt a kor talán legerősebb felnőttképzéssel foglalkozó erdélyi népfőiskola intézménye, amely egyrészt faluvezetőképzőként is működött, másrészt, és ez volt a legjelentősebb tevékenysége az intézménynek, tehetséges székely fiatalokból fafaragókat képeztek ki. Az iskolának sokak közt Servátius Jenő is tanára volt. A második világégés után az EMKE 1946ban próbált népfőiskolákat indítani, ezek az intézménye k azonban 1947 – 1948ban, az EMKE megszűntetésével együtt megszüntek. Romániában a népfőiskolák helyét átvette a szabadegyetemi rendszer, amely bár tevékenységét tekintve igen fontos volt, mégis messze állt a népfőiskolák szabad tantervű és főleg szabad aka ratból született felnőttképző rendszerétől. – Mióta foglalkozik ön felnőttképzéssel? – A felnőttképzésbe 1982ben kapcsolódtam be, amikor az Ember és természet elnevezésű, magyar nyelvű szabadegyetemi kollégium továbbszervezését vettem át, aztán 1993tól pedig az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületnél (EMKE) keretében folytathattam ezt a munkát. Az EMKEn belül különböző közművelődési szakmai csoportok jöttek létre, amelyek később önállósodtak, mint például a Romániai Magyar Dalosszövetség, a Barabás Mi klós Céh, a Romániai Magyar Táncszövetség, a Romániai Magyar Zenetársaság stb., és így jött létre 1994ben a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság is. A megalakulásakor én voltam a társaság titkára, ma én vezetem. De úgy gondolom, még nem tudtuk kiaknázni azokat a lehetőségeket, amelyekkel ez utóbbi intézmény rendelkezhetne. – Ezt hogyan érti? – Az egyik ok magánjellegű: az utóbbi időben az EMKE adminisztrálása elég sok időmet leköti. Ugyanakkor úgy látom, Romániában nincs kihasználva eléggé a felnőttképzé s mint oktatási forma. Bár a törvénykezések
