Reggeli Sajtófigyelő, 2009. július - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-07-04
MeH Nemze tpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 07.04 . 29 Sem a román, sem a magyar társadalom nem használja ki eléggé a f elnőttképzés lehetőségét – Beszélgetés Dáné Tibor Kálmánnal, az EMKE elnökével Szabadság • 2009. július 04. FERENCZ ZSOLT – Mit is fed a felnőttképzés fogalma? – Gyorsan változó társadalmunkban szükség van egy olyan oktatási formára, amely lehetővé tes zi, hogy a felnőtt munkavállalók – ha a helyzet úgy kívánja – válthassanak, más területen is szakképesítést nyerhessenek. A hagyományos iskolarendszer ad egyfajta alapképzést, de lehetséges, hogy kis idő múlva az a tudás, amit itt szerzett megkopik, elavul . Kérdés, hogy ki tudunk alakítani egy olyan oktatási rendszert, amelyet a hallgató maximálisan profitálhat. Jelenleg ugyanis nem biztos, hogy a középiskolában és az egyetemen szerzett tudás birtokában fiataljaink képesek lesznek megfelelni a mindennapok e lvárásainak. Ezért is van szükség a továbbképzésre, felnőttképzésre. Romániában az oktatás – főleg a kommunista rendszerben – tanárcentrikus. Ezzel szemben a felnőttképzés, ezen belül különösen a népfőiskola, hallgatócentrikus. Vagyis az oktatás iránya o davissza hat: amellett, hogy a tanár elmondja a mondanivalóját, meg kell hogy történjen a visszacsatolás, ki kell alakulnia a párbeszédnek, hiszen sok esetben a hallgatók élettapasztalatai is fontosak lehetnek a tanár személyiségjegyeinek alakulásában. A felnőttképzésben az oktatás folyamatát egyre inkább igyekeznek minél hozzáférhetőbbé és elviselhetőbbé tenni a hallgató számára: ha például van vizsga, annak is inkább lazább, beszélgetésjellege van A felnőttképzés nagyon széles skálán mozog: az egyik ol dalon ott vannak a hobbitevékenységek képzései, a másik oldalon pedig a szakmai továbbképzések. A művelődésszervezés is egyfajta felnőttképzés. Amikor egy kórust látok, arra gondolok, hogy az egy közösség, amelynek tagjai a zenén kívül más szempontból is fejleszthetik önmagukat. Azáltal, hogy valaki eljár egy közösségbe, valahova tartozik, vagyis ismeri a másik ember problémáit, tud segíteni rajta, segítséget kaphat, közösségi emberré válik. Így a kóruséneklésnek – mint bármely más közösségi tevékenységnek – jellemformáló ereje is van. A közösségeken belül olyan szakemberekre is szükség van, akik bizonyos közösségi igényeket ki tudnak elégíteni, ehhez azonban sok esetben kell a képzés. Nem föltétlenül azt jelenti, hogy ezért majd kap egy diplomát, de egyér telműen jobban fog érteni bizonyos kérdésekhez. Vannak akkreditálható (diplomásítható) képzések is, amelyek az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) is szerepelnek. Dániában, a népfőiskola modelljét kidolgozó országban például, miután valaki elvégzi a középis kolát, majd kéthárom évig dolgozik, és aztán úgy dönt, hogy beiratkozik mondjuk valamelyik sportegyetemre, előnyt jelent, ha már elvégez egy sporttal kapcsolatos népfőiskolatanfolyamot. A népfőiskolát úgy is lehet tekinteni, mint a képzett amatőrök iskol áját. Jelenleg több mint száz népfőiskola működik Hamlet országában. – Milyen múltra tekint vissza a népfőiskola intézménye? – A népfőiskola gondolata a 19. század második felének Dániájából származik, ötletgazdája pedig Grundtvig püspök volt. A népfőisk ola létrehozásához az ország akkori társadalmigazdasági helyzete is hozzájárult: Dánia egy hatalmas birodalomból a század közepére kis, Erdélynagyságú országgá zsugorodott össze. Agrár állam volt, viszont az ország lakosságát leginkább kitevő parasztság sem szakmai felkészültséggel, sem pedig társadalmi öntudattal nem rendelkezett. A Grundtvig által elméleti szinten kidolgozott iskolamodellt Christen Kold néptanító valósította meg. Ezekben a parasztiskolákban nem szakmát tanítottak, a paraszttársadalom i fjait úgy próbálták meg felkészíteni az életre, hogy közben megtanították őket írni, olvasni, beszélni, tanítottak nekik dán irodalmat, mitológiát, történelmet, jogot stb.
