Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-04
MeH Nemzetpo litikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.04 . 32 – Végezetül mit tart olyan pozitív példának Szlovéniában, amit mindenképpen jónak látna átültetni Magyarországra, és fordítva, amit jó lenne átültetni Szlovéniába? – Szlovéniai jó példának mindenképpen azt tartom, ahogy a szlovén választó polgárok a régi nyugati demokráciákhoz méltóan, okosan választják vezetőiket. Az a benyomásom, nem ragadtatják el magukat az emberek a szélsőségek irányába, mindig valahol a társadalom közepéből, erős bázisból emelkednek ki a politikusok. Ez nagy érték, am ely stabilitást eredményez. Említeném még az emberek ragaszkodását, szívósságát is. Mindkettő érvényes a muravidéki magyarságra is. Magyarországon a vállalkozók, az üzleti szellem ötletdússágát látom jó példának. A magyar váratlan megoldásokra képes és nem csak negatív értelemben. Kevés pénzből, nehéz körülmények közepette is értékeket, eredményeket tud felmutatni. Jó lenne, ha ez Szlovéniában jobban látszana. Jelenleg Szlovénia a „najboljši sosed” és a „najboljši učenec”. Jelenleg mi tanulunk Szlovéniától, remélem, a jövőben fordítva is lesz. vissza A hűség választása Népújság (Lendva) 3. junij 2009, 53. évf. 22. sz. - Dr. ZágorecCsuka Judit Néhány évvel ezelőtt járt nálunk Orbán Viktor, az akkori magyar miniszterelnök és augusztus 20án ünnepi beszédet mondott Lendván. Beszéde hatásos volt, mert a határon túli magyarok „hűségéről” szólt, amely azt jelenti, hogy a beolvadás és az átállás helyett a hűséget kell választanunk, mert hűek akarunk maradni hagyományainkhoz, tö rténelmünkhöz, kultúránkhoz, s nem utolsó sorban az anyanyelvünkhöz is. Orbán Viktor átérezte ezt a problematikát, igaza volt, légiesültek a határok a szlovén és a magyar határsávban. És mi az anyanyelvvel kapcsolatos imperatívusz? A hűség választása. A hű ség azért, mert választhattam volna a szlovén nyelvet is a szocializációs folyamat során, de nem tettem, mert hűséges akartam maradni ahhoz, amelyet elsősorban a családomtól kaptam, a neveltetésemtől, majd az élettől. Ezt a hűséget sosem volt könnyű megtar tani, hiszen hűségesnek lenni sem könnyű, akkor sem, ha nem ígérnek érte karriert, pénzt, mivel a kisebbségi lét szűkös, behatárolt. De annál nagyobb a magyar kultúra, amelyet a magyar nyelv közvetít. Az anyanyelvem szeretete, az irodalom iránti érdeklődés indított el Magyarországra továbbtanulni, ahol magyar nyelvű közegbe kerültem. Számtalanszor szembesülnöm kellett a nyelvi hiányosságaimmal, azzal a mássággal, amelyet talán a magyarországi magyarok nem is észleltek, de nekem fájt, mert megkülönböztettek (néhányszor) mentalitásom, identitásom miatt is. De a hűség megmaradt, mert nem akartam feladni, és számtalanszor magányos is voltam emiatt Budapesten, én, a szlovéniai magyar. Akkor még nem tudtam, hogy a kisebbségi lét és a kisebbségi magyar nyelv szenve déstörténetével együtt kell élni, mert ez benne a kihívás. S megtanultam együtt élni vele. Aztán elolvastam Sütő András drámáit, Márai Sándor regényeit, Kányádi Sándor és Wass Albert verseit. Megtaláltam a sorstársaimat, őket, a „nagyokat”. Az irodalomban sem vagyok egyedül, nekik sem volt könnyebb, de hűségesek maradtak. A magyar nemzet anyanyelve által és nem a vallása által valósítja meg az önazonosságát. Az anyanyelv erős kötelék, és akkor is vállalni kell, ha a kétnyelvűségkutatók arról tartanak előadá st, hogy a kétnyelvű oktatás nem éppen sikertörténet – és még igazuk is van. Csak nekem nehéz szembesülnöm azzal, hogy sikertelen nyelvi léthelyzetben élek, és nekem hűségesnek kell lennem ehhez a nyelvi közeghez még akkor is, ha pongyolának, nyelvjárásias nak tartják, szókincsben szegénynek. Az anyanyelvem nekem nem nyelvi definíció, sokkal több, számos lehetőség és számos buktató kettőssége. Benne van minden, egyfajta transzcendencia, mert teljes csak akkor lesz, ha létem elvesztésével az is elveszik. Nem kell futni különkülön kis célok után, mert nincsen más út, csak egy út van, s ezen mindenki egyért és egy mindenkiért fog együtt haladni, fejtette ki egy alkalommal Wass Albert költő. S ez a megállapítás a magyar nyelv fejlődésére és megmaradására is érvé nyes. Miért? Mert az anyanyelv „Istentől” való érték, a nemzet kincse, belőle keletkezett és fejlődik tovább. Ezért nem kell félteni, hogy elvész, felszívódik, nyoma sem marad. A gyökér mindig megmarad, mert hűséggel öntözik. Wass Albertet idézem: „Aki hűs éget vet, életet arat és a gyökér megmarad.” Dr. Zágorec Csuka Judit, Az anyanyelv az életemben című pályázat díjazottja vissza Üdvözölték a kormánybizottság munkájának elkezdését Népújság (Lendva) 3. junij 2009, 53. évf. 22. sz. - Tomka Tibor A Szlovén Országgyűlés Nemzetiségi Bizottságának 5. rendszeres ülésén a kormány és a parlament nemzetiségi bizottságainak együttműködéséről és az egyesületekről szóló törvény módosításairól tárgyaltak. Szóba került a közeljövőben Sz lovénia Európa Tanácsi elnöklése alkalmából megrendezésre kerülő nemzetiségi konferencia is.
