Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-27-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.2729 . 35 Autonómia – már középtávon – Interjú Bakk Miklós politológussal, az EMEF autonómia munkacsoportjának társelnökével ÚMSZ Oborocea Mónika | 20090629 08:58:53 Megtartotta alakuló ülését az autonómia munkacsoport. Miben állapodtak meg? – Egyelőre a munkamenetben állapodott meg a b izottság. Egy általam készített munkadokumentum került kiosztásra, ez egyfajta vitaalap lesz a nyár folyamán őszig, szeptember második felében már kész javaslatcsomagot kell a bizottságnak az EMEF elé terjesztenie. A dokumentum az egyeztetés kerete kapcsá n leszögezi: az egyeztető fórumot hosszú távon is fenn kell tartani, függetlenül a jelenlegi konkrét mandátumtól, és a jelenleg megbízást kapott személyektől, hiszen az autonómia elérése az Európai Unión belül egy hosszabb folyamat. Tartalmaz néhány olyan elvjavaslatot is, miszerint az összes politikai pártnak, mozgalomnak el kell fogadnia, hogy az autonómia kérdése többszereplős játékká vált, és senki sem sajátíthatja ki annak a képviseletét. Az autonómiaformákról, intézményesítésről is vannak a dokumentu mban megállapítások. Hogyan látja az autonómia intézményeinek megteremtését? – Először is leszögezném, hogy a kisebbségi törvény valamilyen szinten akadályozhatja az autonómiatörekvéseket. 2005ben, amikor az RMDSZ a törvényt beiktatta a parlamentben, a szövetség még szerveződő ellenzéke, de a független szakértők körében is megfogalmazódott az a vélemény, hogy a jogszabály nem megfelelő. Két fontos érvet tudnék fölhozni ellene. Az egyik: a kisebbségi törvény még abban a koncepcióban született, hogy az RM DSZ mint ernyőszervezet lefedi a teljes magyar pluralizmust, tehát az autonómia testületének a megválasztása az RMDSZen belüli választással zajlana le. Azóta bebizonyosodott, hogy az erdélyi magyar pluralizmus – minden felemássága ellenére – olyan fogkrém , amelyet nem lehet a tubusba visszanyomni. Következésképpen a politikai pluralizmus keretei között kell újragondolni az autonómia vezető testületeinek a megválasztását. A másik kifogásom az, hogy az autonómia központi testületének megválasztásán kívül a helyi vagy akár regionális szintekről nem rendelkezik. Az autonómiát inkább alulról kellene felépíteni, olyan közjogi megoldást kell kigondolni, amely először helyi, vagy regionális szinteken alakítaná ki a kulturális autonómia lokális vezető testületeit, és erre épülne rá az országos testület. Valahogy azzal a logikával, ahogy a magyar kisebbségi törvény alapján működik a magyarországi kisebbségek kulturális autonómiája. Melyek azok az elvek, amelyek mentén újra kell gondolni az autonómiakoncepciókat? – Ha távlatokban gondolkodunk, számításba kell vennünk azt a lehetőséget, hogy az autonómia kérdésében az erdélyi magyarság kettéválik. Lesz, illetve már van egy erős törekvés Székelyföld területi, vagy regionális autonómiájára, másrészt a szórványban élő ma gyarok számára a kulturális autonómia a megoldás. Mindez ismert a közbeszédben, arról viszont kevesebbet beszéltünk, hogy a két autonómia hogyan viszonyul egymáshoz. Székelyföldön az autonómiát megfogalmazók is úgy vélik, hogy a térségnek nincs szüksége k ulturális autonómiára, a területi autonómia megvalósítja ezeket a jogosítványokat is. Ha viszont a kulturális autonómia alulról építkezik, és nem felülről, akkor könnyebb a kettőt szétválasztani, hiszen eleve alsó, lokális szinten nem hoznak létre kulturál is autonómiatanácsokat ott, ahol a területi autonómia működik, tehát funkcionálisan a kettő jobban szétválik. Mit lehet, kell tenni annak érdekében, hogy a román politikai elit ne bagatellizálja el az autonómiatörekvéseket?
