Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-24
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.24 . 35 – Melyek ezek az elvek? – Három elvet tartanék fontosnak. Először is: annak kölcsönös elfogadását, hogy ez többszereplős játék, és immár – tetszik vagy sem – senki sem sajátíthatja ki az autonómia képviseletét. Másodszor: az autonómia egy politikai és közigazgatási reformfolyamat eredménye, amely sokszor történelmi léptékkel mérhető, tehát hasznos az, ha okos és lehetséges lépések sorozataként, ilyen sorozatok alternatíváiként gondoljuk vé gig. Nem célravezető arra tenni, hogy kicsikarható olyan egyetlen politikai döntés, egyetlen törvény, amely érett gyümölcsként pottyantja a közösség ölébe a kiépített intézményrendszert. A folyamatot pedig aszerint is érdemes végiggondolni, hogy menet köz ben változnak a jó megoldásról kialakított elképzelések, illetve új szereplők is belépnek a folyamatba. Harmadszor: ez a kérdés nem olyan szokványos közpolitikai kérdés, amely csupán pártpolitikai eszközökkel elérhető. Egyre fontosabb, hogy erőteljes mozga lmi összetevője is legyen. E tekintetben jó irányba haladunk, elég, ha az SZNT mozgalmi típusú kezdeményezéseire vagy a Civil Elkötelezettség Mozgalomra gondolunk... – Vannake hasznosítható részek, elemek az eddigi autonómiakoncepciókban? – Természetesen vannak. Úgy hiszem, van három kezdeményezés, ami fontos maradhat a továbbiakban is: az SZNT Székelyföldstatútuma, az EMNT regionális kerettörvénye, valamint az RMDSZnek a fejlesztési régiók átalakítására vonatkozó tervezete. Persze, míg az előző kettő k oncepcionális szempontból fontos, az utóbbi a folyamatszerűség elemeként számít, mert segít egy nagyon fontos területi precedens kialakításában. A fejlesztési régió távolról sem jelenti a Székelyföld regionális autonómiáját, de olyan elem, ami közelebb vih et ahhoz, és azt kell számba venni, hogy melyek a területi korrekció elemei. A déltiroli autonómia példája jelzi, hogy az utólagos területi korrekciók részei az autonómiafolyamatnak. – Nem említette a kisebbségi törvény tervezetét, mely több éve elakadt a parlamentben. Arra tehát nincsen szükség? – Ezt el kell vetni, mert rossz megoldást ajánl, és ami még rosszabb: akadálya lehet az utólagos korrekcióknak is. Fontos meglátni, hogy a székelyföldi regionálisterületi autonómiának nincs szüksége a kulturális autonómia intézményrendszerére, a regionális autonómia jóval erőteljesebb jogosítványokat ad. – És ha hamarabb valósul meg a kulturális autonómia, mint a területi, hogyan lehetséges, hogy az ne vonatkozzék a székelyföldi magyarokra? – A kulturális auton ómiát nem felülről lefele kell kiépíteni, ahogy az RMDSZtervezetben szerepelt, hanem alulról felfele. Azaz, olyan országos szintű kulturális önkormányzatot kell kialakítani, amely helyi, netán regionális szintű kulturális önkormányzatokra épül. Így az ors zágos önkormányzat azok önkormányzata lesz, akik helyi szinten is létrehozták már a kulturális önkormányzatot, tehát igényelték azt. – Hogyan lehet alulról felfelé építkezni, ha az autonómiához a legfelsőbb szinten, a parlamentben kell megszerezni a jogos ítványokat? – Természetesen, az alulról építkezést nem úgy értettem, hogy az alulról építkező kulturális autonómia nem közjogi jellegű lenne, azaz nem törvény alapján, hatósági jogkörökkel működne. Csupán azt mondtam, hogy az architektúrája lenne más, ink ább a magyarországira emlékeztetne, ahol az országos szintet az alsóbb szinten létrejött önkormányzatok hoznák létre. – Nem szakítja ez az elmélet ketté az erdélyi magyarságot? Hogyan lehet megőrizni a területi autonómiában élők és a kulturális autonómiát élvezők egységét? – Valóban, elterjedt az a felfogás, amely szerint ha nem egyetlen szervezet adja az egység keretét, akkor az veszélybe kerül. A modernebb társadalmakban az egység azonban az együttműködés folyamatos fenntartásában és újragondolásában nyi lvánul meg. Ebben az értelemben kell elgondolni a székely régió és a magyar kulturális autonómia viszonyát: egyeztető testületeket kell létrehozniuk és fenntartaniuk. Ehhez nem feltétlenül szükséges közjogi keret, ez lehetséges a Finnországi Svéd Parlament mintájára, ahol pártközi egyezménnyel tartanak fenn egy reprezentatív, mindenki által elfogadott egyeztető fórumot. – Ezen elképzelések megvalósulásához viszont román támogatás kell. Látja realitását annak, hogy megjelenjék e célok mellett a román politi kai akarat?
