Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-19
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.19 . 47 létrehozatala is. Az ottani szinte megfoghatatlan ún. „magyar vonal” létezése ma valami olyasmit jelent , hogy elveszett magyar diákcsoportok a felduzzasztott, elanyagiasodott óriásintézmény labirintusában kóvályogva keresik, hova is ülhetnének be tanáraikkal egy szemináriumra, mert még állandó termekkel sem rendelkezik a minden önállóságából kivetkőztetett magyar oktatás. Miben áll a „magyar vonal” befolyása? Hogy van az, hogy vezetőinek megbízatása a rektorátus általános feladatainak egyikéremásikára szól, saját struktúrák megszervezése pedig gyakorlatilag tilos számukra? Pár éve Erdély egész magyarsága lé legzetvisszafojtva figyelte a színjátékot, melyben a féktelen és szemforgató önkény kultúr- és jogállamhoz, de értelmiség irányította intézményhez is méltatlan módon bánt el a kétnyelvű feliratok kihelyezését kezdeményezőkkel. Elkeserítő volt a jogtiprók kérlelhetetlensége, de az is, ahogy a megalázott „tagozat” képtelen volt közös álláspont kialakítására az önkény tombolásával szemben. A sorozatos kudarcok, megtetézve az országos érdekvédelem rövidzárlatos működésével kormánypozícióban is, egyre kétségese bbé teszik a kolozsvári kilátásokat. Vane egyáltalán kibontakozásra, fejlődésre lehetőség egy ilyen városban, lesze valaha is Kolozsvárt a Bolyainak utóda? A közeljövőben aligha, de középtávon sem kecsegtet semmi jóval a helyzet. Kolozsvárt ugyan nem sza bad feladni, az állami magyar felsőoktatás ottani önrendelkezéséről még kevésbé szabad lemondani, de ha ez idáig húsz évjárat hiába várta ezt – és már negyvenöt évesek azok, akiknek valamikor az önálló Bolyain kellett volna végezniük – , vajon hány nemzedék szükséges annak kiböjtöléséhez, hogy ott az állami magyar egyetem visszahelyeztessék jogaiba? Ne törjünk hát oly könnyen pálcát a partiumi és Sapientiaegyetemek törekvései fölött, melyek különben saját megszilárdításuk természetes logikáját követik. Ne f eledjük: egész kisebbségi önrendelkezésünk paradoxona sűrítve benne van abban, ahogy eme ún. magánegyetemek valójában a magyar állam által fenntartott felsőoktatási intézetekként jöhettek létre, és maradhatnak fenn a továbbiakban is. Úgy vélem, a vitatott szak megalapítása Váradon nem tőrdöfés a kolozsvári magyar katedra hátában, nem veszélyezteti annak létét és színvonalát, de még az erdélyi magyartanárképzés színvonalát sem. Nem riválist kellene hát látnia benne, hanem inkább közreműködnie abban, hogy a m ajdan alighanem hálózati alapokon létrejövő – tehát több városban működő – önálló állami magyar egyetem alapjait már ma lehessen lerakni. Valószínűsíthető különben, a romániai magyar felsőoktatás fejlődésének következő lépése alighanem az lesz, hogy a Part iumi Keresztény Egyetem és a Sapientia – EMTE kettős finanszírozásúvá válik, azaz fenntartásukba a román állam is beszáll. Ha közben előrehaladás történne a Babeş – Bolyain egy magyar tagozatnak a megszervezésében, azt mindenképpen nyereségként könyvelhetnénk el. Az összerdélyi magyar felsőoktatást az esetben könnyebb lenne megtervezni, egységesebbé, áttekinthetőbbé és színvonalasabbá tenni – többek közt azáltal is, hogy a kiváló kolozsvári tanárok és famulusaik betaníthatnának a vidéki központok intézeteiben és tagozatain. Jegyzetem megírása után értesültem arról, hogy ifjúsági szervezetek élőlánccal kívánnak tiltakozni az ellen, hogy a Bolyai visszaadása még nem történt meg. Legszívesebben magam is bekapcsolódnék az élőláncba, sajnálom, hogy ma oly távol lako m szülővárosomtól. Úgy vélem, a kezdeményezés és a hozzá hasonló akciók javíthatják esélyeinket, kimozdíthatják a Bolyai ügyét arról a holtpontról, melyen évek óta vesztegel és melyet a fentiekben is vázoltam. Továbbra is úgy gondolom, hogy a magyar szak b eindítása másutt nem gyengíti a Bolyai visszaállításának esélyeit, és továbbra is azon a véleményen vagyok, hogy az újból létrehozott Bolyainak és a két magyar magánegyetemnek egységes hálózattá kell majd összeállnia ahhoz, hogy az erdélyi magyar felsőokta tás egységesen kezelhető és irányítható legyen. Szerző: B. Kovács András vissza
