Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-18
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.18 . 37 hatszorosára lenne jogosult, vagyis a jelenlegi 1400 lej helyett bruttó 3600 lejt keresne (vagyis nettó 2400 lejt kapna kézbe). Mesés bérek a gyárigazgatóknak Miközben egy szakképzett munkaerő fiz etése az ország nyugati felében átlagosan bruttó 231 euró (970 lej), egy gyárigazgató fizetése meghaladhatja a négyezer eurót. Egyes szakképzett munkások azonban társaik bérének dupláját is kereshetik attól függően, hogy milyen területen dolgoznak – áll az AIMS Human Capital idei tanulmányában. Miközben egy könyvelő fizetése havi 570 euró körül van, egy pénzügyi igazgató 2100 eurót is zsebre tehet. Csökkentenék a vasutasok fizetését A szakszervezetek nem fognak megegyezni a CFR Teherszállító alkalmazotta inak 45 százalékos munkaidőcsökkentéséről – ez ugyanis azt jelentené, hogy a munkásoknak havonta 600 lejnél kisebb jövedelemből kellene megélniük – nyilatkozta tegnap az Agerpresnek Gheorghe Popa szakszervezeti szövetségi elnök. A társaság újjászervezésér e irányuló intézkedések által már 25 százalékkal csökkentek a költségek. vissza Kortárstalanul ÚMSZ Lokodi Imre | 20090617 09:19:07nyomtat | elküld Ha lenne a hatalomban legalább kis adag jó érzés, előrelátás, helyes nem zeti önbecsülés, ebből kifolyólag kulturális törődés a kisebbségekkel, akkor közelebb vinné hozzájuk az alapvető kortárs román irodalmat. Ha lenne a hatalomban legalább kis adag jó érzés, előrelátás, helyes nemzeti önbecsülés, ebből kifolyólag kulturális törődés a kisebbségekkel, akkor közelebb vinné hozzájuk az alapvető kortárs román irodalmat. Úgy tenné, hogy elvonna tisztes pénzeket valahonnan- mondjuk, kevesebb hagymakupolát ültetgetne a nagy román tenyészetben, hogy kapásból csak egy lehetőséget emlí tsünk- és egyszer csak osztogatni kezdene a műfordítóknak. A műfordítók köszönnék szépen, munkához is látnának, alvállalkozásban dolgozó magyar literátorok megmondanák, mire lenne az összmagyar olvasóréteg felől elfogadható recepció, hogy ne csak a közép iskolában tanult román klasszikusok maradjanak meg részletekben jó emlékezetünkben. De nem, a hatalom nem ad pénzt a műfordítóknak, se sokat, se keveset. Azt gondolom, azért fukarkodik erején felül, mert természetesnek veszi, ha akarom, eredetiben is elo lvasom a műveket, sőt talán úgy lenne jó, ha eredetiben olvasnám a Mirceákat, Nedelciutól Cărtărescuig, olyan fogékonyan, mint ahogy a Péterekkel, Hajnóczytól Nádasiig tesszük. A hatalom nem ad önzetlenül, amit ad, önzően teszi, annak fejében meg akar vá sárolni. Amit ingyen ad, az kampánylocsogás, híg leve van, ezt tudja ő is, ezért önzősködik velünk. De vissza a műfordításhoz. Fordítsunk egyet mi is a lapon. Teszem azt, elmegyünk Budapestre. Mielőtt elmennénk, hírül vesszük, hogy az idei könyvfesztivál díszvendége Románia, ott lesz sok nagy, sok kicsi kortárs író, fizikailag és műfordítva persze, hát mire, ha nem magyarra átültetve. Fordítva és szó szerint is, mert a Duna Televízió általában kedveskedik, kamerák elé ültet nagyon ismert és alig ismert román szerzőt. Szeretném én olvasni Gabriela Adameşteanut eredetiben persze, Gabriel Liiceanut is, de nem, valahogy mégsem teszem, mert próbáltam már többször. Dinescut akkor is értjük, ha különben nem, érteni és nem érteni is bevett szokás, szimpátia kérd ése, vagy mi. És akkor fent Budapesten (igen, fent, mert mindig felnéz rá az ember), az Andrássy úton az Írók Boltjában csavargok a fesztivál és az ünnepi könyvhét között, a polcról sorra szedem le a román kortársakat. Ezt is bele, azt is bele, mármint a kosárba, a harmadikkal félreülök olvasni, amíg indulnék a Népligetbe, mert az Írók Boltja olyan, hogy van benne félreülő hely is, és nem néznek ki, hogy nyálazom a lapokat, mert nem nyálazunk, ugye.
