Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.17 . 45 Bugár ugyancsak bírálta a Legfels őbb Bíróság elnöki posztja körül kialakult huzavonát, és azt, hogy az igazságszolgáltatásban túl nagy hatalom összpontosulna egy személy kezében. "Miért lenne erre szüksége?" - kérdezte Mečiart. A legkisebb koalíció párt elnöke azonban kiállt minisztere, s egyben főbírójelöltje, Štefan Harabin mellett. Mečiar szerint ő az egyik legjobb bíró Szlovákiában. vissza Helyzet van Új Szó 2009. június 17. szerda, 07:25 | Czajlik Katalin Június első vasárnapján két olyan politikai eseménynek is tanúi lehettünk, amelyek az elkövetkező időszakban meghatározó hatással lesznek a szlovákiai magyar közösségre. Hogy pontosan milyen lesz ez a hatás, az ma még megjósolhatatlan, de a jelek inkább vészjóslóak. Jó lesz felkészülni. A két, szób an forgó esemény a Bugár Béla fémjelezte új párt bejelentése, valamint a Jobbik előretörése a magyarországi EPválasztáson. Nem mintha a kettőnek köze lenne egymáshoz, vagy egyformán negatív jelenségek lennének. Közös bennük azonban, hogy a) mindkét fejlem ény váratlan volt, olyannyira, hogy magukat az érintetteket is meglepte, b) valójában egyik fejlemény sem volt váratlan, csupán az előző időszak történéseinek logikus kimeneteléről van szó, az események ilyen alakulását azonban maguk az érintettek sem várt ák. A magyarországi szélsőjobb erősödése minimum 2006 óta tény. Ennek okait hosszasan lehetne elemezni, beleértve a kormányoldal és az ellenzék közös felelősségét. Budapesten azonban eddig tartotta magát az azóta alaptalannak bizonyult általános meggyőző dés, hogy a szélsőjobb társadalmi támogatottsága más európai országokhoz hasonlóan marginális, és sohasem haladhatja meg a laza 5%ot. Ezzel ámították magukat és az országot a szoclibek, de a Fidesz is, persze mindkét fél másmás okból. Az előzőnek kínos l ett volna beismerni, hogy a 2002 óta tartó MSZPSZDSZ éra nevelte ki a Jobbikot, amelyhez képest a MIÉP így visszanézve szolid nyugdíjasok teaklubjának tetszik. A Fidesz számára pedig presztízsveszteség lett volna belátni, hogy rajta kívül más politikai er ő is létrejöhet és megizmosodhat a politikai spektrum jobboldalán. Ami azMKPszakadását illeti, visszatekintve ugyancsak elmondható, hogy bele volt kódolva az események menetébe, de ezt igazából senki sem tudatosította, maguk Bugárék sem, annyira tartotta magát az általuk is éltetett „egységmítosz“. Pedig mi sem logikusabb, mint hogy két csoport, amely egyaránt ambíciózus, de nem képes osztozni a hatalmon, elválik egymástól. Hogy a szlovákiai magyarság érdekében végül úgyis megegyeznek? Fenét, láthatjuk. (B ár a megegyezésre alighanem mégis sor kerül, de csak miután mindkét oldalnál komolyan fennáll a veszély, hogy nem jutnak be a parlamentbe.) Mindenesetre mind a Jobbik hallatlan megerősödése, mind az MKPhasadása komoly kihívást jelent a hazai magyar közöss ég számára. Fel kell készülnünk arra, hogy a szlovák politika az előttünk álló választások kapcsán a lehető legnagyobb politikai tőkét próbálja kihozni az előzőből, ami a magyarellenes légkör talán soha nem tapasztalt megerősödésével jár. S a rendszerváltá s óta első alkalommal az is előfordulhat, hogy parlamenti képviselet nélkül marad a szlovákiai magyarság. Bár ez nem túl valószínű, mégis reálisabb, mint valaha, ezért foglalkozni kell vele. Itt rendkívül nagy az értelmiség és a civil szféra szerepe, amely nek az említett esetben nagy mértékben megnőne a felelőssége a szlovákiai magyarság érdekeinek képviseletében. Jó lenne tehát, ha az esetleges meglepetés nem érné váratlanul a hazai magyar civil elitet, s az már előkészítene egy „vészforgatókönyvet“ arra n ézvést, merre is kellene elindulni. Az nem segít, ha továbbra is azzal ütjük el a dolgot, hogy ez úgysem történhet meg. Helyzet van, mozdulni kell, még mielőtt túl késő lesz. vissza
