Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-17
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.17 . 34 Kisfogház udvarán azt mondta: „Ez nem a hangos ünnepségek hel ye és ideje”, azért jöttünk ide, hogy „megálljunk egy percre, fejet hajtsunk és legyünk együtt azokkal legalább gondolatban, akiket galád módon halálba küldött egy velejéig gonosz rezsim”. A volt és a jelenlegi miniszterelnök virágot helyezett el az 1945 é s 1956 között kivégzett mártírok emléktáblájánál, a siralomházban és a vesztőhely bitófái elé terített lyukas magyar zászlón is. Több szocialista és liberális képviselő, valamint kormánytagok is megemlékeztek a Vértanúk terén. A Fidesz – KDNP – Pelczné Gáll Ildikó, a párt alelnöke, Lukács Tamás KDNPs országgyűlési képviselő és Koszorús László, az elnöki stáb helyettes vezetője képviseletében – a Rákoskeresztúri új köztemető 301es parcellájánál koszorúzott. Az MSZP közleményt adott ki, miszerint fejet hajta nak Nagy Imre és társai előtt, emlékük „az egész nemzeté, de Nagy Imre életműve a baloldalnak külön tanulságokat is kínál”. A köztemető 301es parcellájánál pedig Szili Katalin helyezett el virágot. Megemlékezést tartottak az Országgyűlésben is, a házeln ök mellett Losonczy Anna és Mécs Imre részvételével. Itt Szili Katalin arról beszélt, hogy Nagy Imre és sorstársainak áldozata nem veszett kárba, s ez a nap nem csupán az emlékezésé, „sokkal inkább a halálon diadalmaskodó élet, az elpusztíthatatlan igazság és az emberi méltóság napja, s így együtt a legnagyobb közösség, a nemzet megújulásáé is”. Húsz évvel ezelőtt nem éltünk azzal a lehetőséggel, hogy egyezség szülessen a magyar történelmi tradícióról, és ez mindmáig várat magára – ezt már Vajda Mihály fi lozófus mondta a Szembenézés Alapítvány ünnepi rendezvényén. A legtöbb helyszínen eközben magánemberek is sorra elhelyezték virágaikat, mécseseiket. Többen már reggeltől érkeztek a hat budapesti 56os emlékhelyre, a Széna térhez, a Kossuth térhez, a Corvin közbe, a Műegyetemhez és a Nagy Imre Emlékházhoz is. Felavatták Maléter Pál 1956os honvédelmi miniszter szobrát a nevét viselő katonai laktanyában. Itt beszédet mondott Szekeres Imre honvédelmi miniszter, megjelent Mandur László, az Országgyűlés alelnöke , több országgyűlési képviselő és Gyenes Judith, Maléter Pál özvegye. A külföldi sajtó is megemlékezett, a keddi The New York Times és a The Washington Post például internetes kiadásában az AP hírügynökség budapesti tudósítását közölve számolt be a Nagy I mreemléknapról. A tudósítás idézte Rainer M. János történészt, az 1956os Intézet főigazgatóját, aki szerint 1989. június 16án nemcsak Nagy Imrét temették, hanem egy korszakot és egy politikai rendszert is. A Foreign Policy amerikai politikai magazin leg frissebb számában pedig Michael Meyer – aki 1989ben a Newsweek keleteurópai irodavezetője volt – azt írta: Magyarországon kedden arra emlékeztek, hogy húsz évvel ezelőtt temettek el egy hőst, s vele együtt a kommunizmust; az igazság győzedelmeskedett. N épszava Online vissza Újabb bizonyíték Erdélyma [ 2009. június 17., 06:39 ] Hiába ígérgetett fűtfát Traian Băsescu államfő, fölöslegesen fogadkoztak a kormánypárti vezetők, hogy megmutatják, miként kell Székelyföldet fejl eszteni, s bebizonyítják, hogy az RMDSZ hatalmi pozícióban is keveset tett a régióért, a valóság igen gyorsan rácáfolt zengzetes szavaikra. Az első, nagyobb pénzelosztásnál kiderült, eszük ágában sincs bár egyetlen vasat fordítani a többségében magyarok lakta régiókra. Válság ide vagy oda, a Bockormány igen nagyvonalúan nyúlt tartalékzsebébe, és majd 150 millió lejt szórt szét a kormánypártoknak kedves településeknek. Történt mindez szinte titokban, csak most, június elején, a Hivatalos Közlönyben való megjelenés után került nyilvánosságra, s egyelőre nagyobb visszhangja nem volt, hisz mindenki az elnök recessziót előrevetítő riogatásával van elfoglalva. Tavaly ősszel a Tăriceanukabinet hasonló kampánypénzosztogatásán hetekig rágódtak az újságírók, mo st, amikor nincs pénz, és félő, hogy ősszel már nyugdíjakra, fizetésekre sem telik, senkinek nem tűnik fel, hogy sok tízmillió kerül a helyi önkormányzatokhoz „folyó költségek fedezésére", s az összegnek negyedénél is kisebb része megy a válságban oly font os beruházásokra. S történik ez mindannyiunk adólejeiből. Valójában meglepő az lett volna, ha a székelyföldi megyék megkapják az arányuk szerint nekik járó összeget, ha a célirányos támogatást nem csak a néhány román többségű településre irányítják. Az el múlt hetek történései, a
