Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-16
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.16 . 37 A másik fontos leszögezendő a baljobb kategóriapárossal kapcsolatban az, hogy eme megkülönböztetés elfedi a legfontosabb mai törésvonalat s így lényegében alkalmatlan a valóság helyes leírására. A baljobb felosztás nem sokat mond a globalizmus versus lokalitás ellentétről, a multinacionális vállalatok és a helyi gazdaság szembenállásáról. Nemzeti politikát! A nemzeti politika, mint már láthattuk eszmeileg jobboldali, de programja tartalmazhat baloldalinak mondott eszközrendszert is. Aki őszintén nemzetben g ondolkodik, annak inkább nyűg az ideológiai címkézés, annak céljai és eszközei nem feltétlenül sorolhatók be a szobatudósok valóságidegen eszmei fogalomkészletébe. Hová sorolhatnánk a nemzetépítő államban gondolkodó Széchenyit? Hát a radikális jobboldalról érkező, de államszervezési elveit, szociális programját tekintve messzemenően antidogmatikus Gömböst? Mit számít, hogy például a környezetvédelem gondolatát többnyire baloldali pártok vállalták fel eddig, ha nemcsak maga a nemzet, de az egész emberiség el tűnhet, ha nem sikerül ezen a fronton áttörést elérni? Mit számít, hogy a „kertmagyarország” Németh Lászlói víziója a magát baloldalinak mondó író szellemi örökségéhez tartozik, ha ez a nemzet fejlődése szempontjából jótékony hatású lehet? A Fidesz elnök ének beszédeiben nem egyszer hallhattunk utalásokat arra, hogy nem ideológiák mentén kell gondolkodni, hanem a nemzetet szolgálni. Orbán Viktor most sajátos helyzetben van. Pártja abszolút többséget ért a nemrégiben lezajlott választáson. Ugyanakkor ez a p árt nem kevés nemzetsemleges karrieristát integrál a nem elhanyagolható nemzeti erők mellett. Orbánnak úgy kell egyensúlyoznia, hogy egyben tartsa a pártot, s annak táborát. A választások utáni hivatalos retorika az, hogy van a centrumban a Fidesz, mind n agy párt, s „tőle balra és jobbra egyegy két szélsőségre hajlamos, időnként szélsőségbe hajló párt. (…) A Fidesztől balra, a diktatúra örököseiként az MSZP, a másik oldalon pedig a Jobbik.” Ennek a nyilatkozatnak erénye az, hogy az MSZP szélsőségesnek bél yegzi meg, azaz szalonképtelennek nyilvánítja, hibája ugyanaz: átveszi a másik oldal címkéit és nyelvpolitikai fordulatait. S persze messzemenően igazságtalan, hogy egyáltalán együtt emlegeti, egy szintre helyezi az idegen megszálló hatalom helyi adminiszt rációját „magyar kormány” címszó alatt működtető nemzetellenes MSZPt a magyar politikai élet legtisztább erejével, a Jobbikkal. De ennyi machiavellizmust talán még a Jobbikosok is elnéznek a közös cél érdekében. Az mindenképpen dicséretes, hogy Orbán a ko ngresszusi beszédében kitért a magyar föld és vízkészlet privatizálásának veszélyére. Ha realisták vagyunk, akkor azzal számolhatunk, hogy egy év múlva ő lesz a miniszterelnök. S ha már elérte ezt a pozíciót, akkor megnézhetjük, hogy mit tesz majd annak bi rtokában. Megvédie a magyar földet és magyar vizet, ellenálle Magyarország további felvásárlásának? Tesze azért, hogy véget érjen az oktatásban az SZDSZes rombolás? Helyreállítjae a közrendet? Átalakítjae a mai öngyilkos családtámogatási rendszert? M ás oldalról közelítve: tényleg fellépe kormányzói pózban tetszelegve a nemzeti radikálisok ellen, mint ígérte Kériék szemináriumán vagy pedig konstruktív parlamenti együttműködésre törekszik a nemzeti erőkkel, mint tette azt 1998 és 2002 között. Azt ő is hirdeti: nemzetépítő államra van szükség. Márpedig ez adja a Jobbik programjának lényegét. Annak a programnak a lényegét, amely 15%os támogatottságot szerzett a minap. A júniusi Jobbikos siker egyben a magyar közgondolkodás megrögzöttségei számára is kih ívás. Egy olyan politikai erő jelent meg, melyet nem foglalkoztat, hogy eddig milyen jelzős szerkezetek mentén sorolták be egymást a politikusok és a közírók, mely nem jobboldal és baloldal, liberalizmus és konzervativizmus mentén gondolkodik, mely nem „vá lasztói rétegeket” akar megcélozni, mely tabukat nem ismerve a lényegről mer beszélni, melyet csak és kizárólag a nemzeti érdek mozgat. Epilógus Egy politikai blogon érdekes eszmefuttatást olvashattunk a nemrégiben: szerzője szerint a Jobbik párhuzamba hozható az 1988as Fidesszel. Egy fiatalokból álló csapat elhatározta, hogy nem hajlandó belemenni a fennálló rendszer csapdájába, nem köti meg a kisstílű kompromisszumokat, hanem vállalva az ezzel járó kockázatot kimondja az igazságot és aszerint él. Az e lső akadályt mindketten sikerrel vették. Most már csak az a kérdés: kormányon lesznek – e a megalakulástól számított tíz esztendőn belül, azaz 2014ben. Borbély Zsolt Attila
