Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.15 . 48 Dušan Čaplovič miniszterelnökhelyettes azt próbálja elérni, hogy az új kormány megalakulását követően az alapok feletti ellenőrzést ne a régiófejlesztési tárca, hanem a kormányhivatal gyakorolja. Arra nem törekszik, hogy most változtassanak a h elyzeten, mivel szerintük egy évvel a választások előtt bizonyos lépések megtételére már késő van. Čaplovič ugyanakkor az uniós alapok felügyeleti szándékánál nem az elmúlt időszak korrupciós botrányai kapcsán hivatkozik. Szerinte a koordinálását lehetne h atékonyabbá tenni, ha kormányhivatal kezelné az uniós forrásokat. Továbbá azt is hozzátette, hogy ha lenne megfelelő szándék, akkor már most is a megegyezhetne a jelenlegi koalíció egy ilyen változtatásban. Rafael Rafaj, a Szlovák Nemzeti Párt szóvivője ne m kívánt reagálni Čaplovič felhívására. "Ha a kormánykoalíció egyik tagja valami olyant szeretne elérni, amihez a koalíciós partnerek szavazatára is szükség van, akkor azt a Koalíciós Tanács ülésén kell előterjeszteni. Nem fogunk a sajtóban üzengetni" - mo ndta. Felvidék Ma, pravda.sk, VZS vissza Kinek hol a helye? Új Szó 2009. június 15. hétfő, 07:25 | Lovász Attila Sol omnibus lucet – a Nap mindenkinek világít, állítja a latin szentencia. Bizonyára erre gondolt Dušan Ča plovič, a Smer másodikharmadik embere, amikor rendre utasította párttársát, Monika Beňovát, állítva, hogy a Szlovák Nemzeti Pártnak igenis helye van az Európai Parlamentben. Hát van. Egy. Hiszen megválasztották. S van valamivel több helye a Nagy Románia Pártnak, meg a Jobbiknak is. Le Pennek is van, Heidernek is volt. Mindegyiknek van helye, ha megválasztják. Igazi élvezet lesz figyelni az SNS és a Jobbik vitáit egy és ugyanazon frakcióban. Hiszen mindkettő ugyanazt vallja, csak az egyik szlovákul, a más ik magyarul. Mindkettő euroszkeptikus – ebben azért akad több társuk is Európaszerte – s mindkettő azon eszméletlen nemzetállami eszme alapján politizál, amely eddig Európában az embereknek sikert, boldogságot, érvényesülést ugyan nem, megannyi könnyet, s zenvedést, megaláztatást és vért viszont hozott évtizedeke nát. Vitába is szállhatnánk Čaplovičcsal, hiszen az a politikai erő, amely nem az egyre erősebb európai integrációban látja a kontinens jövőjét, vajon mit keres egy olyan döntéshozó szervben, amely az adott párt elveivel egyáltalán nem hangolható össze. Elárulhatjuk viszont Čaplovičnak, hogy pl. Szlovákiában miként magyarázható ez a skizoid hozzáállás. Európa, amikor értékekről van szó, nem kell. Ha viszont küldi a pénzt, akkor olyannyira jó, hogy még a faliújság is komoly nyilvánosságnak minősül, ha osztogatni kell belőle. Vajon miért ragaszkodott az SNS annyira az építési és régiófejlesztési tárcához? Mert csodálatos programmal rendelkezik a régiók közti különbségek felszámolására? Ugye, ezt senk i nem gondolja komolyan. Az európai kontinens életének három komoly alapja van: az egyik a hellén filozófia, a másik a római jog, a harmadik pedig a keresztényzsidó kultúra. Az európai élet egyetlen másik kontinensével sem hasonlítható össze: e kultúra eg yik fontos alapköve például a sokat hangoztatott szolidaritás, amelynek alapja viszont népi bölcsességünkben megfogalmazódva az „aki nem dolgozik, ne is egyék”. Az európai kultúra ismérve az elesettek, gyengék támogatása, a leginkább perifériára szorultak megsegítése is, persze azon az alapon, hogy az illető is tesz önmagáért valamit. A szélsőségesek egyetlen egy dologban hasonlíthatóak össze: megtalálták azokat a gondokat, amelyek a szolidáris rendszerekben irritálják a lakosságot. S a gondok megoldatlans ágát meglovagolva ígérnek szebb jövőt vagy legalábbis „rendet”. Ebből a sorból viszont kilóg az SNS és a Nagy Románia, hiszen míg Magyarországon a romakérdés valóban komoly gond (egyébként Szlovákiában is), amíg Hollandiában vagy NagyBritanniában szociáli s és biztonsági problémákat okoz az óriási mértékű betelepedés, interkulturális gondokkal megfűszerezve, addig az SNS nem létező problémára (a magyarokkal, mint európai polgárokkal, azok kultúrájával, munkamoráljával, szociális helyzetével az ég világon se mmi gondja nincs a többségi lakosságnak) építve legyártja a műbalhékat – a hatalom, a pénz kedvéért. Ez perszenemjelenti azt, hogy a többi szélsőséges jobb(ik) a Deákné vásznánál, hiszen a problémák diagnosztizálásában még úgyahogy jól találgatnak, de a m egoldások tekintetében semmilyen olvasható programjuk nincs. Garancia arra, hogy roma, iszlám, távolkeleti s egyéb gondokat demokratikus módon orvosolnának, nincs. Van viszont 150 éves tapasztalatunk arra nézve, ki hogyan képzeli el a rendet.
