Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-03
MeH Nemze tpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.03. 19 – Boris Tadić államfő szombati kijelentése pont volt az ire, ugyanis hasonló jellegű, vagy ezt a véleményt előkészítő közleményekkel már találkozni lehetett az elmúlt másfélkét hónapban. Ez a Demokrata Párt főbizottságában el hangzott vélemény azt jelenti, hogy az államfőnek bármelyik pillanatban jogában áll felülbírálni a hatályos szerb alkotmányt, felülírni a népakarat szándékát, amely többségében arról szólt, hogy az alkotmány betartásra kerüljön. Tragikus, hogy ezt üzeni a szerb társadalomnak és ezért itt nem csak a tartomány statútumának kérdéséről beszélek. Ennek a megnyilatkozásnak semmi köze nincs a jogbiztonság intézményéhez. Másrészről semmi köze sincs az európai értékrendhez. Ha Szerbia csatlakozni kíván az európai or szágok családjához, akkor nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy az államelnök felrúgja az alkotmányt. – Másrészről az államfő kijelentése arról tanúskodik, hogy nincs meg a minimális szándék Szerbia regionalizációjához, de erre a hihetetlenül közpo ntosított hatalom leépítésére sem. Ez nem csak a tartomány szempontjából jelent gondot, hanem az önkormányzatok, a nemzeti tanácsok és egyáltalán a szerb társadalom szempontjából is. Tragikusan rossz, de kijózanító jellegű üzenete van, ugyanis azt bizonyít ja, hogy az, ami megközelítőleg egy évvel ezelőtt elhangzott a választási kampányban, az semmi más, mint hazugság! Hazugság volt az európai Vajdaság, a decentralizáció, valamint a törvényesség és alkotmányosság elvének ígérete. Csak az volt az elnök úr szá ndéka, hogy besöpörje a vajdasági szavazatokat. Ezen túlmenően semmi más nem történt, hogy a választási ígéretek megvalósuljanak és innentől kezdve semmi sem fog történni. Világossá vált, hogy nincs is meg rá a szándék. Ez annak a jele, hogy Boris Tadić és a miloševići éra között ebben a tekintetben – kiemelem, nem minden tekintetben – semmiféle különbség nincs. Erre rá kellene, hogy döbbenjünk mindannyian. A Demokrata Párt főbizottsági ülésén az államfő szájából ígéret hangzott el, miszerint 2013ban 7 ré gióra osztanák az országot. Mekkora esélye van arra, hogy ez meg is történjen? – Ami az államfő regionalizációra tett ígéretét illeti, figyelembe véve a szombati kijelentését, azt sem lehet tudni, hogy következő szombaton mi fog történni, nem pedig, hogy mi lesz 2013ban. De hát épp itt van a kutya elásva! Az egész manőver nem a regionalizációról szól, hanem arról, hogy megakadályozza a vajdasági autonómia kiszélesedését, beteljesülését. Másrészről hosszú gyeplőre lett engedve a történet, amely úgy szól, h ogy a mostani kormány majd a mandátuma vége felé, valamikor az elkövetkező kéthárom évben fogja megváltoztatni az alkotmányt. Akinek minimális jártassága van a politikában, tudja, hogy a választási évet megelőző egy évben nincs az a kérdés, amely körül ki alakítható a parlamenti többség. Mindezek mellett ez egy minősített parlamenti többséget igénylő manőver, tehát kétharmados többségre van szükség, vagyis az ellenzék szavazata is kell hozzá. Nehezen tudom elképzelni, hogy megvalósítható lesz a mostani erőv iszonyok tükrében. Lehet beszélni, hogyan nézzen ki a jövőbeli szerb alkotmány, de az egy másik történet. Az ami biztos: van egy alkotmányunk és ezt kellene tiszteletben tartani, rendelkezéseit életre hívni. A tartomány és a régió között milyen lényeges k ülönbségről beszélhetünk? – Itt különböző fogalmakról van szó és csak nagyon elővigyázatosan szabad párhuzamba állítani őket. Ami Vajdaságot, az autonómiát illeti az egy alkotmányos kategória. Ennek az alkotmányjogi helyzete többékevésbé körvonalazott és világos. Ami a régiókat illeti, a mostani alkotmány lehetőségeket ad, hogy az ország regionalizálódjon, és egyfajta statisztikai, vagy fejlesztési egységenként régiók jöjjenek létre. Ez az egyik fajta olvasata a régióknak. De lehet olyan régiókban is gond olkodni, amelyekhez valóban meg kellene változtatni az alkotmányt. Ezeknek a régióknak egyfajta önkormányzatisági funkciójuk lennének, tehát döntéseket tudnának hozni, irányítanák a saját területükön azokat a kérdéseket, amelyeket a jövőbeli alkotmány az ő hatáskörükbe helyez. Az autonómiával kapcsolatos harcban, vane lehetőség, hogy egy másik vajdasági párttal össze tudjanak fogni? – Vannak más szervezetek is, amelyeknek hasonlóak az elképzelésük a kérdéssel kapcsolatban, mint a VMSZnek, de rá kell döb benni, hogy azoknak a pártoknak, amelyeknek Vajdaságban is vannak részlegei, de a központjuk Belgrádban van, azok benne vannak a saját pártjuk központja által diktált béklyóban. Ezeknek a pártoknak a vajdasági részlegei nagyon visszafogottak és elsősorban egyéni érdekeket, valamint a pártfegyelmet figyelembe véve, nem mondják ki nyilvánosan azt, amit különben a háttérbeszélgetések során elmondanak. Másrészről, ami a vajdasági székhelyű pártokat illeti, azok vagy túl kicsik és nincsen nekik jelentős befolyás uk a közvélemény
