Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-15
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.15 . 19 párhuzamosan kellene, hogy létezzen a nemzeti tanácsok által tető alá hozott kisebbségi médiastr atégia minden egyes nemzeti tanácsban. Ugyanakkor összevonva ezeket a stratégiákat több nemzeti tanács vonatkozásában, körvonalazódhatna egy jó javaslat az állam felé. Hogy konkrét legyek, az MNT 2004es évi jelentésében az olvasható, a MNT kiosztotta magá ra a feladatot, hogy 2005ben kidolgozzon egy ilyen stratégiát, továbbá hogy létrehozza a vajdasági magyar média kataszterét, és indítványozza az együttműködést a többi nemzeti tanáccsal, hogy próbáljanak együtt kiépíteni egy stratégiát. Azóta négy év múlo tt el, és még mindig nem készült el ez a dokumentum. Ezzel azt szeretném mondani, noha jogosan bírálhatjuk az állami szervek hozzáállását ezekhez a kérdésekhez, ettől függetlenül ideje volna ennyi év után kimondani azt, hogy igen, felelősség terheli a kise bbségi nemzeti tanácsokat is. Bizony van példa arra is, hogy a tanácsok nem mindig következetesen viszonyultak ezekhez a kérdésekhez, sőt, esetenként ellentmondásos döntéseket hoztak. - Konkrétan mire gondol? - Arra, hogy a nemzeti tanácsok sem gondolko dtak úgy, ahogy elvárnánk. Én ebben a tanulmányban illusztrációként rámutattam, hogy 2007 őszén milyen hevesen reagált az MNT, amikor a Szenttamási Rádiót privatizálták. Komoly aggályokkal üzent a nyilvánosságnak, hogy egy kidolgozott modell hiányában, ame ly szavatolná a kisebbségi műsorok fennmaradását a privatizáció után, nem volna szabad elvégezni a magánosítást. Később viszont az történt, hogy a szerkesztőség képviselőiből álló új tulajdonos, ahelyett, hogy visszafojtotta volna a kisebbségi műsorokat, n övelte azok részarányát. A magyar műsor jelenleg a műsoridő felét tölti ki, tehát hosszabb, mint korábban volt. Meg kell azonban mondani azt is, hogy ez egy igencsak ritka pozitív példa a szerbiai médiaprivatizáció világában. Tudni kell azt is, hogy amikor az állam kiírja a pályázatokat a kisebbségi médiák támogatására, a pályázás után a minisztérium kikéri a nemzeti tanácsok véleményét. Adott esetben tavaly az MNT negatív véleményt adott annak ellenére, hogy egy évvel korábban komoly aggályokat fogalmazott meg a magyar műsor jövőjével kapcsolatban. Aztán viszont azt mondta, hogy ezt a médiát nem kell támogatni. A nemzeti tanácsok és a szerkesztéspolitika - A Vajdasági Független Újságíróegyesület szervezésében megtartott tanácskozáson egyesek szóvá tették , hogy ki kellene venni a nemzeti tanácsok kezéből az írott kisebbségi sajtó felett gyakorolt felügyeletet, amit korábban az állam átruházott rájuk. Ön szerint hol itt a járható út? - Vannak ilyen vélemények. Annak idején, amikor a vajdasági képviselőház ülésén megtörtént az alapítói jogok átruházása a nemzeti tanácsokra, ez heves vitát váltott ki a közvéleményben, és még ma is van, aki úgy gondolja, hogy ez rossz lépés volt. Én úgy gondolom, hogy ez nem visszafordítható folyamat. Méltányolni tudom azt, ha ebben a társadalomban olyan szerepbe kerülnek a nemzeti tanácsok, mint amilyenben kellene, hogy legyenek, az alapítói jogok illessék meg ezeket az intézményeket. Formálisan a gondot most sem abban látom, hogy a nemzeti tanácsok az alapítók, hanem hogy tör vényes formában a kompetenciák nem fogalmazódtak meg pontosan. A joghézag miatt támadt űrben viszont mindenki azt tesz, amit jónak lát, és én ezt gondolom rossznak. Ezt törvényes keretek között kellene pontosan definiálni. Nem véletlenül mondják az érintet t kisebbségi lapoknál dolgozó kollégák közül többen is, hogy a nemzeti tanácsok ebben a helyzetben elsősorban a saját ellenőrző szerepüket látják fontosnak a szerkesztéspolitikában. Ez a kulcsfontosságú kérdés, és kevésbé a saját felelősségük a médiafejles ztés tekintetében. Ez a fő probléma, hogy egy nem kellő pontossággal szabályozott helyzettel állunk szemben. - Hogy és mint állunk ebben a helyzetben a sajtószabadsággal, hiszen az újságolvasó, a tévénéző és a rádióhallgató azt várná el, hogy se az állam , se a nemzeti tanács, de az önkormányzat se tenyereljen a sajtóra... - A kisebbségi lapok voltak az elsők, amelyek az alapítói jogok átruházásával átmentek egy bizonyos reformfolyamaton, amelynek az elsődleges célja eredetileg az volt, hogy kivonják a mé diát az állami, politikai, gazdasági hatalmi központok befolyása alól. Én úgy gondolom, hogy ez a törekvés nem járt sikerrel. Fontos emlékeztetni egy, két évvel ez előtt elvégzett fontos kutatás eredményeire, amely a kisebbségi művelődési elit képviselőine k véleményét kérte ki. Különböző nemzeti közösségek művelődési vezetői, arra a kérdésre, hogy mi a véleményük, szabade a kisebbségi sajtó, csak a megkérdezettek 11 százaléka nyilatkozott igennel. A hatalmas többség szerint nem beszélhetünk szabad sajtóról . A véleményt formálók 28 százaléka szerint egyáltalán nem beszélhetünk független és szabad újságírásról, 58 százalékuk szerint viszont érezhető a hatalmi központok ráhatása
