Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-13
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Regg eli Sajtófókusz 200 9 . 06.13 . 22 Ugyancsak kifogásolta, hogy a Híd honlapján a párt vasárnapi egyházkarcsai akciójáról szóló meghívó magyar változatában "szlová kiai magyar párt" megalakulásáról van szó, a szlovák verzióban pedig csak politikai párt létrejöttéről, vagyis utóbbiban a "szlovákiai magyar" jelző már nem szerepel. "A szlovákoknak valami mást ígér, mint a magyaroknak" - jegyezte meg ezzel kapcsolatban C sáky. Arra is figyelmeztetett, hogy az egyházkarcsai rendezvény szlovák meghívójában az szerepel: új párt alapításához gyűjtenek aláírásokat, a a magyarban pedig az: Bugár Béla aláírásokat gyűjt. vissza Az SNS a magyar kárt yáról Új Szó • 2009. június 14. vasárnap, 11:29 | SITA Pozsony | A Szlovák Nemzeti Párt szerint Szegedi Csanád Jobbikalelnök és EPképviselő szónoklata a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom által szervezett rendezvényen a legsötétebb várakozásokat telj esíti be. A nemzetiek meggyőződése, hogy Budapest hosszú távú stratégiai céljai Orbán Viktor a Fidesz élére történt újraválasztása, és a magyar szélsőségesek EPbeli térnyerése után sötét kontúrokat vesznek. "A trianoni határok felülbírálása, a Benešdekré tumok hatályon kívül helyezése, területi követelések Ukrajna iránt stb., amit a magyar szélsőségesek meg akarnak nyitni az Európai Parlamentben, azt bizonyítják, hogy európai szinten veszélyes játék kezdődött a magyar kártyával" - mondta Anna Belousovová, az SNS első alelnöke. vissza A status quo bosszúja Új Szó • 2009. június 14. vasárnap, 07:17 | Kövesdi Károly Az utóbbi években némileg kiábrándultam az MKP politizálásából. Rossz kedvem illusztrálásaként csak jelzésképp em lítem a járási viszályokat, a koncon való marakodást, a párt nyolc év alatti, finoman fogalmazva szerény eredményű politizálását, amelynek rövid summájaként egy ujjamon megszámolhatom, mit hozott össze az MKP a délszlovákiai magyarságnak: egy megkésett eg yetemet, amely alól kikorhad a közép- és alapfokú anyanyelvi oktatás, egy Dunahidat (félsiker), némi támogatások csordogálását vidékre. Az eredménytelenség listája bővebb. Ezt se sorolnám, csak a legkirívóbb példákat: elfuserált megyerendszer, elmaradt ki sebbségi, kultúrafinanszírozást rögzítő törvény, az országos átlagot meghaladó munkanélküliség, elmaradott infrastruktúra, a magyar jogvédelem teljes hiátusa, hogy az autonómiák bármilyen formáját ne is emlegessük. Ezekről a témákról a párt a „kék koalíci ó” kedvéért eleve lemondott. Hogy időközben a szlovákiai magyarság létszáma mintegy ötvenezerrel csökkent, nem írom gonoszul a „magyar párt” rovására, hiszen idén Magyarország lakossága is negyvenezres apadást fog elkönyvelni, igaz, tízmilliós népességből. Ahhoz azonban volt némi közük, hogy nyelvi jogaink egy lapon sem említhetők a nyugateurópai országokéival. Ám ezzel valamennyien tisztában vagyunk. Az MKP és a HídMost hosszúnevű új párt körüli cirkusz azonban kissé nevetségesnek tűnik, különösen, ha a z ember visszaréved a nem is olyan távoli múltba. Az MKP Mečiar agyszüleménye volt, némi titkosszolgálati háttérmunkával és megfelelő választási törvénnyel (amit a következő, „demokratikusabb” kormányok békén hagytak) gyerekjáték volt elérni, hogy az Együt télés, az MKDM és a Magyar Polgári Párt kényszerházasságával (vagy frivol háromszöggel) megszülessék az MKP. Ami akkor huszárrohammal felérő sikernek tűnt. Ez esik szét mostanában, bár némi pikantériával, hiszen mind Bugár Béla, mind Csáky Pál az MKDM berk eiből indult. Volt viszont nyugalom, vethetik a szememre azok, akik azt hiszik, a politika nem az érdekek kemény harca, hanem az öreguras pipaszortyogtatás művészete a koraesti gangon, miközben az udvari diófán galambok turbékolnak. Akik folyton ezt szajk ózzák, vagy nem tudják, hogy a társadalmi béke csak társadalmi konszenzussal teremthető meg, vagy sosem hagyták el falujuk határát. Az idill akkor hullott darabjaira, amikor Robert Fico három éve felállította katasztrófakormányát. Már akkor sejteni lehete tt, hogy az MKPn belül mindig is lappangó feszültség a kormány nacionalizmusával (és gazdasági manővereivel) egyenes arányban fog dagadni, s a tavalyi elnökváltás ebben a folyamatban csak epizód volt. Mielőtt telesírnánk a tejesbögrét, nyugodjunk bele, ho gy visszatérünk a tizenegy év előtti állapotainkhoz. Bár ez sem éppen sikersztori, különösen az európai parlamenti választások napjaiban és az önkormányzati választások előtt. Meg aztán sok ember lemorzsolódott közben, és sok pártkatona besorakozott a csap atba; ma ezek közül kerülnek ki a legvadabb kocsmai kikiáltók.
