Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-12
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.12 . 13 A megnyitót követően Dušan Čaplovič és Kiss Péter négyszemközti találkozójára került sor. Az ezt követő sajtótájékoztatón a miniszterek elmondták, hogy a közös a nyag megjelentetésére és digitalizált formában történő publikálására a szlovák kormány 32 ezer eurót, a magyar pedig 7 millió forintot szán. Újságírói kérdésekre Dušan Čaplovič úgy nyilatkozott, hogy az elkészült kéziratokat senki - az oktatásügyi miniszt érium – sem cenzúrázhatja. "A szakmai munkára és a megjelenésre a kormányhivatal biztosított forrásokat, így másnak nincs köze hozzá. Személyesen garantálom az anyagok sértetlenségét. Azután már csak a tanárokon és a diákokon múlik, hogy használják azt fe l.” - mondta mondta a tudásalapú társadalomért felelős miniszterelnökhelyettes. vissza Vasik János Alulnézet Úk Szó 2 009. június 11. csütörtök, 18:09 | Miklósi Péter Kéthavi nyílt viszálykodás után immár világos: tizene gy együtt töltött esztendő múltán Bugár Béla és Csáky Pál szakított. Az még a jövő zenéje, ki veszített többet . Az szintén csak ezután derül ki, hogy az MKP két meghatározó egyéniségének volte még vesztenivalója a végső istenhozzádon; amiképp az is, mily en helyzetben találta a szlovákiai gyalogmagyart a Csákypártiak és Bugárkövetők feleselgetéséből szóbeli ütésváltássá durvuló ellenségeskedés. Vagy akár az, hogyan reagálnak a szavazók. Persze, ha lehet valamely pozitív vonását említeni ennek az MKP hom okozójában lezajlott kakaskodásnak, talán az, hogy végre túlestünk az elsőhegedűsök arénázásán. Ez a dolog egyébként azt példázza, hogy a politika nemcsak országosan, hanem a kisebbségi szorítóban is milyen züllött s kártékony „alkotóeleme” az életnek. Ma ott tartunk, hogy az „igazak” és a „szakadárok” vitájában a perlekedők egy kupac szurokra is szemrebbenés nélkül rámondják: aludttej. Az elnöki posztjából tavalyelőtt nem éppen szalonképes eszközökkel kibillentett Bugár Béla már most biztosra veszi, hogy C sáky MKPjának nincs jövője; Csáky viszont a tévékamerák előtt az Európai Szociális Alap és a pártbeli riválisától nem idegen szociális otthon közötti HÍDról (értsd: háttéralkuk, lobbizás, mutyizás) vizionál hiú sértődöttségtől falfehéren, két nappal késő bb pedig Ján Slota dísztáviratát is látnokolja Bugárnak... A vezércselek lutriját alulnézetből szemlélő jegyzetíró viszont arra figyelmeztet, hogy a hetek óta tartó ütésváltások hevében minden fontos, ellenben „a zemberek” életébe elevenebbül vágó problém a és megoldandó társadalmi kérdés a politika önzésének áldozatául esik. És mert „a zemberek” igazi problémái minél mélyebbre süllyednek a politika mocsarába, a felszínen nem marad egyéb, mint az egymásra mutogatás meg a kajabálás. Nem kívánom felmenteni eg yik oldalt sem, hiszen a szlovákiai magyar politikai osztály közös felelőssége, hogy a közügyek iránt még érdeklődő közönséget sikerült ennyire a politikai giccsre és tódításra hangolni. De azt sem akarnám elhallgatni, hogy egy párt erkölcsi és gyakorlati hiteléért mindig a hivatalban levő pártguru és főkorifeusai a felelősek. Feltéve, ha egyegy elnökváltás nem csupán a puccsszerű hatalomátvételt, hanem követhető – esetünkben nem konfrontációra épülő, kisebbségi helyzetben is megvalósítható – stratégiát je lent. Átgondolt, tartalmas koncepciót, amelynek megvalósítása világos érveléssel, erkölcsi hitellel, ebből következő támogatottsággal szorgalmazható. Fájdalom, de kereken két éve mindennek híján vagyunk. Vagyis a koherens, kompromisszumkereső koncepciónak, a meggyőző erőnek. Aki „politikafüggő”, annak látnia kell, hogy az MKP 2007 tavasza óta a legkevésbé sem tobzódik hosszú ideje érlelt szakmai viták és széles körű egyeztetések eredményeként létrejött programokban. Ami tetten érhető, az nem más, mint alkal mi, egymással is nehezen egyeztethető ötletek és sűrű vádaskodások halmaza. Ez az akarnokság egyvalamiben enged konszenzust: aki nincs velünk, az velük van. Igaz, eközben legalább kifejlődik a szlovákiai magyar jós is: a borúlátnok. vissza
