Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.11 . 8 Vannak vidékek persze, ahol az ilyen jellegű viták hosszan és kedélyesen hömpölyögnek, a politikailag megerősített közösségi identitás tényleg közös, alakuló és alakítható, nem stratégiai kérdés, nem presztízs kérdés, és pláne nem vérre és egzisztenciára menő veszélyes játék. Ez a vidék nem az a vidék. Kampányértékelésként akkor tegyük fel azt a kérdést, amit így utólag még egyáltalán érdemes megkérdezni: kinek a kampánya volt ez? A hivatalos válasz: az erdélyi magyar közösségé, amely szavazatával erősítette meg az üzenetcsokrot, legitimizálta azt. A nem hivatalos válasz: a Tőkés Lászlóé. Hangulatában, témájában, tartalmában mind, mind a Tőkés Lászlóé volt ez a kampány. Tőkési értelemben volt nemzeti, radikális and so on. Ez pedig így abszolút ésszerű, hiszen Tőkés volt itt a húzó, a pajzsember, akit az RMDSZ magasra tartott, körbe hordozott, és mint látjuk, mennybe vitt. Mi követke zhet ebből? Nagyon sok minden. Hogy az RMDSZ arcára rávarródik Tőkés, Markó eltőkésedik. Ez az egyik lehetséges verzió. Legszívesebben azt mondanám, hogy hagyjuk már a fenébe a személyes kérdéseket. Évtizedek óta leegyszerűsített, primitív formában merül fel az erdélyi magyar politika lényege: Markó vagy Tőkés. Hát ne így merüljön fel, cizelláljunk, árnyaljunk. És mentesítsük azt is, akinek az arca, a neve eszközzé válik. Lehangoló lehet évtizedes munkát, erőfeszítést ilyen instant formában viszontlátni . De nem hagyhatom ki ezt a kérdést sem, a Markó eltőkésedésének kérdését, mert a magyarmagyar viszony ebben az instant hatalmi formában, ebben a személyre bontott rendszerben határozta meg magát. Amennyiben Tőkés a magyar jobboldali kurzus embere, úgy M arkónak nem Tőkéssel, hanem a magyar jobboldali politikával kell számolnia. Ha a jobboldal politikailag erős, akkor Tőkés is erős – így a rendszerváltás utáni logika – és akkor bizony kérdés, hogy Markónak hol a helye? Mennyire lesz kiszolgáltatva Tőkésn ek, ha és amennyiben az bármiféle Erdélyen kívüli hatalom helytartója lehet? Ez a kérdés egy héttel ezelőtt is legitim probléma lehetett volna. Azóta azonban elég sok minden kiderült a magyarországi politikáról. Kiderült például, hogy észrevétlenül tel jesen átrendeződtek a politikai viszonyok. Nincs magyar baloldal, ez tény. De magyar jobboldal sincs, legalábbis a rendszerváltás óta rögzült normák szerint nincs. A Fidesz politika retorikát, tartalmat és szavazóbázist cserélt. Elvesztette monopóliumát. Újra kell definiálja párton belüli és párton kívüli viszonyait. Újra kell fogalmazza úgynevezett nemzetpolitikáját is, ha jobboldali pártként a jobboldali pártok között meg akarja őrizni fölényét. Ehhez pedig a fentebb vázolt, nagyon redukált képlet nem elegendő. Ehhez a már meglévő nevek, a már kiépített viszonyok kevésnek, ingerszegények. Ahhoz pedig, hogy a Fidesz, vagy bármely más magyar kormány politikai tőkét kovácsoljon a romániai magyarság érdekképviseletéhez fűződő viszonyából sokkal árnyaltabb , végiggondoltabb politikára van szükség. Nem arccserékre, névháborúkra. Márpedig, és ez szintén a magyar politika válságából következik a romániai magyar érdekképviselethez köthető viszony minden eddiginél komolyabb politikai tőkét jelenthet. A magya r jobboldalnak azért, mert az erdélyi magyar jobboldali politika (amely egyedüli és kizárólagos) a magyarnál sokkal tartalmasabb, ötletesebb, fegyelmezettebb és életképesebb. Európai exportcikk. (First of all, nem
