Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.05 . 21 A magyar érdekképviselet szempontjából látványos és tízezreket megmozgató kampány zárul. Az utcára szólító csíkszeredai és marosvásárhelyi tömeggyűlés siker és kudarc egyben. Siker, hiszen olyan politikai alakulat talán nincs is még egy, amely egy sima hé tköznapon tízezres részvétellel tud tömegmegmozdulást szervezni, néhány nap leforgása alatt akár többet. Kudarc is ez a mozgósítás, hiszen egy tiszta játékszabályok mentén működő jogállamban az emberek nem akarnak az utcára vonulni, nem is volna miért. Eg y normálisabb államban a politikai és közösségi érdekérvényesítés színhelye már nem az agora, cselekvésük eszköze nem az utcai nyomásgyakorlás, hanem az időszakonkénti voksolás, a törvényhozás, az állami intézmények. Romániában a kezdetekhez tért vissza a magyarság, a kilencvenes évekhez. A marosvásárhelyi Sportcsarnok előtti térre, ahonnan útjára indult a könyvesgyertyás tüntetés. Akkor magyar szót és magyar iskolát követelt a tömeg, ma ismét magyar szót, magyar iskolát és etnikailag arányos képviseletet . Gyűjtőszóval akkor még nem, de ma már igen: autonómiát. Mert el lehet mondani. Azóta is ízlelgeti a szót a magyar közösség, tetszik neki vagy éppen fintorog tőle – ne bántsák érte, hiszen még nem érzi a jelentését. Ismerjük el: leggyakrabban a felelős k özéleti személyiség sem tudja, hogy mit akar eladni az autonómia márkanév alatt. De az értelmét azért mindannyian sejtik: a magunk kezébe venni sorsunkat, önállóan dönteni a magunk dolgairól. Olyan ösztönös vágy az önigazgatás, amely tömeget mozgat, 2009ben ugyanúgy, mint 20 évvel ezelőtt, olyan közösségi ügy, amely maga mögé szólította az ellenféllé vált erdélyi személyiségeket. Ki gondolta volna néhány hónapja, hogy Tőkés László még valaha tulipános zászlót lenget, Markó Béla pedig ugyanazon papírra hel yezi aláírását, amelyet az RMDSZen kívüli szervezetet vezető püspök is ellátott kézjegyével. A magyar szabadságvágy Erdélyben ma nem egyéb, mint az önigazgatás utáni vágy egyként a Székelyföldön, a Partiumban és a szórványtelepülések maroknyi közösségébe n. Nincs, mert nem lehet ellenfele ennek a vágynak a magyar térben. E sorok írása közben olvasom a hírt, hogy a Magyar Polgári Párt szavazásra buzdít, az RMDSZlista támogatására. Helyes, nem tehettek másként. A vasárnapi választás értelemszerűen az európ ai parlamenti képviseletet jelöli ki, hiszen fontos ott lenni Európában, próbálkozni a szinte lehetetlennel: az ezerarcú Európában az erdélyi magyar ügyhöz masszív támogatást szerezni, de vasárnap ennél több dől el. Az igazi tét munkát adni a voksolás álta l Markónak, Tőkésnek és a körülöttük lévő csapatoknak: az Összefogást. A nagyarányú magyar választási jelenlét következménye több, mint háromnégy képviselő BrüsszelbeStrasbourgba juttatása, a közös siker asztalhoz ülteti az erdélyi magyar képviseletet é s arra kényszeríti annak szereplőit, hogy addig ne álljanak fel, amíg meg nem egyeztek abban a közösségi stratégiában és hangzatos szavakon túl a konkrét cselekvési tervben, amely a következő években megvalósítja a magyar önigazgatást Romániában. Hogy több é ne legyen tüntetés a marosvásárhelyi Sportcsarnok előtt. vissza Nacionalizmus ÚMSZ Szellemidézés | 20090605 05:08:4 Nacionalizmus, nacionalista magatartás alatt általában többféle, egymással összefüggő, de nem teljes en azonos dolgot szoktak érteni. Előfordul, hogy így nevezik az egyszerű nemzeti érzést, nemzeti tudatot vagy azoknak heves, erős, felfokozott voltát. Nacionalizmus, nacionalista magatartás alatt általában többféle, egymással összefüggő, de nem teljesen a zonos dolgot szoktak érteni. Előfordul, hogy így nevezik az egyszerű nemzeti érzést, nemzeti tudatot vagy azoknak heves, erős, felfokozott voltát. Gyakrabban nevezik nacionalizmusnak a nemzetállam létrehozására, fenntartására, más hatalmi tényezőkkel szem ben való függetlenítésére irányuló törekvéseket, még gyakrabban a nemzeti érdek erőteljes érvényesítését.
