Reggeli Sajtófigyelő, 2009. június - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-06-05
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 06.05 . 10 elhiggy ük, hogy otthonosabbá tudjuk tenni a szülőföldünket. Nagyon sokan ezt a magyar közösséget a 90es évek során eltemették, magyar emberek temették el. Nagyon sokan úgy gondolták, hogy olyan vérveszteség érte a 90es években a vajdasági magyarságot, amely úgy mond betette a kaput, lehetetlenné tette azt, hogy 1020 év múlva itt magyarok éljenek. Na most, mi annak vagyunk a tanúi, hogy mi képesek voltunk az élet bizonyos területein magasabb életminőséget, erősebb intézményrendszert létrehozni, mint akár 20 évvel ezelőtt amilyen volt. Kiderült, hogy az iskoláinkban ugyan van gond, tehát csökken a diáklétszám, de nem csökkent ez olyan mértékben, nem tűntek a magyar gyerekek, és vannak most is tehetséges fiataljaink, akik képesek utánpótlásként erősíteni ezt a közös séget. Ugye, micsoda kisebbfajta csoda, hogy 50 év után újra tiszta magyar gimnáziumokat hoztunk létre. De még nagyobb csoda volt ennél az, hogy ezek a gimnáziumok valóban mintaintézményekké váltak. Hajlamosak vagyunk mi politikusok is a sérelempolitizálá snak az eddig kitaposott nyomvonalán folyamatosan a bajokról beszélni, azt mondani, hogy hú, itt vannak ezek a gonosz szerbek, és itt van ez az állam, ami semmire nem hajlandó, semmilyen engedményre, semmilyen racionális kérésünket nem tudja teljesíteni. E z egy kitűnő igazolás, de amikor azt mondjuk, hogy igazából a siker nagyon nagy mértékben tőlünk függ – és én ezt mondom el többször. Nem azt jelenti, hogy nagyon kis erőfeszítéssel és máris megvan az autonómia, megvannak a munkahelyek, megvan az életszínv onal, éppen ellenkezőleg. De elsősorban tőlünk függ. Mert ugye az autonómiáról szól nagy mértékben a könyv. Az autonómia az nem csodaszer. Az autonómia az nem egy végcél, nem a Kánaán, nem a mennyország, az autonómia az egy olyan jogi, politikai konstrukci ó, ami egy kisebbség számára megkönnyítheti a saját alapvető céljainak elérését. A cél az, hogy megmaradjunk, és egyenrangúak legyünk az itt élő többséggel. Ez a két alapvető cél. Most, ha van autonómiánk, és hogyha ez az autonómia olyan, ami ezt szolgálja , akkor ez könnyebb valamivel. A Magyar Nemzeti Tanács egy lépés az autonómia kiépítése irányába. Tehát a többi Kárpátmedencei magyar közösségtől eltérően, mi erre az első lépcsőfokra már ráálltunk. Ettől még nem oldódtak meg a problémák, ami az önazonos sággal összefügg. Tehát attól, hogy a Nemzeti Tanács osztja újra az állami pénzek egy részét, attól maradnak intézmények, szervezetek, akiknek nem jut pénz. Nem oldódott meg a pénztelenség kérdése, csak nem valaki kívül álló osztja el ezt, hanem valamilyen módon ennek a közösségnek a képviselők. És nagyon sok minden másban is így van ez. Tehát az embereknek nem azt kell mondani alapvetőleg, amit hallani szeretnének, nem azt kell mondani, amit a legkönnyebb velük elhitetni. Azt kell mondani, ami valóban az igaz. Most már nemcsak azt várják el a magyar párttól, hogy piros, fehér, zöldbe öltözzön, lengedeztesse a zászlót és mondja, hogy igen, mi magyarok tartsunk össze. Ez már nem elég. Hát a magyar emberek elkezdték most már azt is elvárni tőlünk, hogy konkré t eredményeket mutassunk föl, amivel az ő életkörülményeiken javítani tudunk. Riporter: No, de hogyha azt mondjuk a választópolgárnak, ami igaz, és nemcsak a való, és nem azt, amit hallani akar, akkor ily módon elképzelhető, hogy szavazatokat vesztünk, ne m? Hát igazából az ember a saját fajtáját nem tudja megváltoztatni. Másrészt az is aktuális kérdés, hogy miként kihozni ebből, ahogy Ön említette a könyvben több alkalommal utal rá, hogy az élve eltemetettségből, ebből a letargiából hogy lehet ezeket az em bereket kihozni, hiszen ez kéne, hogy legyen a cél? Dr. Korhecz Tamás: Most rátapintott a lényegre. Ugye a politikában van egy belső feszülő ellentmondás, hogy azt mondani az embereknek, amit hallani szeretnének, vagy azt mondani, ami igaz. A belső ellentm ondás abban is megmutatkozik, hogy az ember csak akkor tudja az általa nemesnek tartott, vagy fontos célokat megvalósítani, hogyha a hatalmat, vagy annak egy részét megkaparintja. Most ez demokratikus országokban csak úgy lehetséges, hogy meggyőzi az ember eket arról, hogy őrá szavazzanak. Tehát hiába mondja az igazat, hiába tűz ki reális és fontos célokat, hogyha nem kapja meg hozzá az emberek támogatottságát, akkor ez mit sem ér. A dologban csak az a gond, és az az, ami miatt én ebben sosem voltam hajlandó részt venni, hogy az ember annak érdekében, hogy elhitesse az emberekkel, hogy ő azt csinálja, és az ígéri, amit ők hallani szeretnének, nagyon gyakran esnek áldozatul a valós célok. Tehát azok az értékek, amik miatt érdemes hatalmon lenni. Tehát a machia vellizmus az addig a pontig elfogadható opció, ameddig az eszköz nem zabálja fel a célt, ugye csak szentesíti. Fölismertem és ezt hittel vallom, hogy nagyon fontos, hogy az emberek megismerkedjenek a tényekkel. Riporter: Lévén, hogy ez a könyv főképp az ut óbbi hat év hozományával foglalkozik, hogy látja most Korhecz Tamás, ha elmúlik egy újabb hat esztendő, miről tud majd akkor beszámolni? Dr. Korhecz Tamás: Az óriási siker lenne, hogyha több mosolygó emberrel találkoznék. Az én számomra már az is óriási si ker lenne, hogyha több magyar család vállalkozna arra, hogy gyermeket nevel. Nem hiszem azt, hogy az én családom 4 gyerekes családmodellje lesz az uralkodó majd hat év múlva a Vajdaságban, de én azt szeretném,
