Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.29 . 48 Kölcsönös segítség. A csángó, és szórvá nymagyar gyerekek egymást is tanítják az északmezőségi iskolában Fotó: A szerző felvétele Az épületben még érezni a festék szagát, és a fal tövébe állított tablók, virágcserepek is jelzik: nemrég fejeződött be a felújítás, még nem került minden a helyére. A magyar költők, írók, zeneszerzők képei azonban már ott lógnak a falon, tanúsítva, hogy magyar tanintézetben járunk. Az 5 – 8. osztályos iskolai oktatás néhány éve indult újra a Bethlentől 18 kilométerre fekvő településen, előtte a községközpontban, Apan agyfaluban tanultak a gyerekek, de mivel a diákok zöme vicei volt, úgy vélték, ésszerűbb, ha szülőfalujukban járnak iskolába, meséli Lapohos Ella igazgató, miközben körbevezet az épületben. Közben Kerekes Zoltán tanító is megérkezik, s miután kicsengetnek , és az udvarra igyekvő gyerekek elhaladnak mellettünk, néhányukról megjegyzi: „ők a csángók”. Az iskolában 22, Pusztináról, Magyarfaluból, Külsőrekecsinből, Forrófalváról és más Bákó megyei településekről származó csángó gyerek tanul, a diákok a Bástya Eg yesület működtette csángó- és szórványkollégiumban laknak. Kölcsönös segítség A fiatal tantestület három éve eszmélt rá, hogy néhány éven belül nem lesz kit tanítaniuk: nem lesz meg a szükséges gyermeklétszám, így össze fogják vonni az osztályokat, majd f el is számolhatják az iskolát. Más BeszterceNaszód megyei magyar falvakból nem akartak gyerekeket átcsábítani, hiszen tudták, ezzel az ottani magyar iskola léte kerülne veszélybe. Ekkor jött az ötlet, hogy a megüresedett padokba csángó gyermekeket ültesse nek. „Tudtuk, hogy mi többet tudunk nyújtani nekik a magyar nyelvű oktatásban, mint az egykét óra délutáni alternatív program, amiben otthon részesülnek” – meséli Kerekes Zoltán, aki szerint így kölcsönösen segítenek egymásnak: a csángók révén megmarad a besztercei szórványban a magyar iskola, így az itteni gyerekek továbbra is anyanyelvükön tanulhatnak, akárcsak a Bákó megyeiek, akiknek otthon erre nincs lehetőségük. A vicei származású Gergely István volt csíksomlyói plébános, közismert nevén Tiszti útm utatása alapján sorra járták a csángó falvakat, és ismertették a szülőkkel terveiket. Így 2007 őszére 12 gyerek gyűlt össze, őket a Tiszti felajánlotta házban helyezték el. Ekkor kerültek kapcsolatba a magyarországi értelmiségiek alapította Mezőségi Őrzőkö r Közhasznú Alapítvánnyal, amely számos hasonló projektet támogatott a térségben. Segítségükkel sikerült felújítani a házat és beindítani a Bástya Csángó- és Szórványmagyar Kollégiumot, amelyet az időközben megalakult Bástya Egyesület működtet. A harmadik „betelepítés” A gyerekek érkezése nem jelentett gondot a falu lakói számára, az északmezőségi településre ugyanis már korábban is költöztek csángók. Először a 30as, majd Gergely István kezdeményezésére a 70es években telepedtek le itt bukovinai családo k a jobb megélhetés reményében, felfrissítve a színmagyar település kiöregedőben lévő lakosságát. Így a vicei diákok között is sok a csángó származású, akik a Mezőveresegyházáról, Borzásról, Kékesről, Delőapátiból és Apanagyfaluból ingázó társaikkal együt t örömmel fogadták a messziről érkezett, furcsán beszélő gyerekeket. Kölcsönösen segítették egymást: a helyiek románul tanultak a csángóktól, és cserében a magyar nyelv elsajátításában segítettek Bákó megyei társaiknak. Erre különösen szükségük volt, hisze n olyanok is akadtak közöttük, akik egyáltalán nem beszéltek magyarul, de pár hónap alatt elsajátították a nyelvet. Többségük szociális eset Mint Kerekes Zoltán, a Bástya Egyesület elnöke felidézi, kezdetben nem is annyira a magyar oktatás iránti elkötele zettség, mint inkább a szociális helyzet késztette arra a szülőket, hogy elengedjék a távoli településre csemetéiket. Többségük ugyanis szociális eset, szüleik munkanélküliek, nem ritkán alkoholisták. A tanító szerint, amikor az első csoport gyereket elhoz ták, olyan szülő is akadt, aki ki sem kísérte gyermekét az autóbuszhoz, illetve ruhákat, tanszereket sem csomagolt neki. „Volt egy kislány, aki egy szál szakadt blúzban állt ott, és amikor megkérdeztem, hol a csomagja, mivel nem tudott jól magyarul, felem elte a blúzát, és megmutatta, hogy alatta van még egy” – emlékezik viszsza az első csángóföldi utazásokra a tanító. Mint mondja, egyes szülők azt hitték, Magyarországra viszik a gyermeküket. A gyerekek
