Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.29 . 44 erre szükségük lenne a választóknak ahhoz, hogy június 7én megfontolt döntést hozhassanak. A korábbi külügyminiszter tegnap nyílt levélben tette fel politikustársának azokat a kérdéseket, amelyekre a bizottság előtt nem válaszolt, és arra kérte, hogy máju s 30ig tudassa, miről mi a véleménye. A levél szerint a szocialisták többek között arra várnak választ szombatig, hogy a fideszes EPképviselő miért hiányzott 2006 decemberében az EU 2007es költségvetésének szavazásáról, miközben a büdzsé nem lényegtel en tételeket tartalmazott Magyarországnak. A kérdésekből kiderül, hogy a Fidesz listavezetője 2007 decemberében is hiányzott, amikor a következő évi költségvetés előkészítéséről kellett dönteni. A kiküldött munkavállalók jogainak szabályozásáról szóló EPh atározat szavazásakor viszont a kommunista frakció módosító indítványát támogatta, amely jelentősen szűkítette volna a magyar munkavállalók külföldi, nyugateurópai munkavállalási lehetőségeit. Az MSZPs politikus arra szintén kíváncsi, helyesnek tartjae Schmitt, „hogy 2008ban, az energia- és klímacsomag szavazásakor arra voksolt, hogy az üzletemberek magánrepülőgépei mentesüljenek a széndioxidkibocsátás kapcsán kirótt környezetvédelmi illeték alól”. A szocialisták listavezetője a dokumentumban azt is k érdezi a fideszes politikustól: miért nem támogatta azt a javaslatot az EPben, „amely európai szinten minimálisan 18ról 20 hétre növelte volna a szülési szabadság időtartamát? Ön ezt a döntést hogyan egyezteti össze a hazai belpolitikában folytatott komm unikációjukkal?” A Republikon Intézet felmérése szerint „különösen szembetűnő”, hogy Schmitt alig vett részt a jogalkotási munkában – írta a korábbi külügyminiszter, aki tudni szeretné, hogyan értékelné saját teljesítményét a Fidesz volt alelnöke. Tudna mondani egyetlen olyan óriásplakátot vagy tévéhirdetést, amelyben a Fidesz akár egyetlen szót is szól Európáról vagy az Európai Parlamentről? – tudakolja Göncz Kinga, aki többek között azt is szóba hozza, hogy Deutsch Tamás EPképviselőjelölt egy rádióműso rban azt nyilatkozta, hogy a Fidesz jelöltjei közül többen az országgyűlési választásokat követően a belpolitikába kívánnak visszatérni. Ezért azt is megkérdezi: kijelentie a Fidesz listavezetője, hogy ha megválasztják, végigszolgálja a ciklust az Európai Parlamentben? Szerettük volna megtudni, válaszole, és ha igen, mikor a feltett tíz kérdésre Schmitt Pál, a politikust azonban nem sikerült utolérnünk. Fazekas Ágnes vissza A leváltáshullám haszna Erdélyma [ 2009. május 2 9., 07:29 ] Egyelőre nem tudni, a telhetetlenség, a hatalmi arrogancia vagy jól megfontolt stratégia áll a román kormánypártok székelyföldi tisztogatási hadjárata mögött. Tény: gátlástalanul, a jóérzés és együttélés minden szabályát felrúgva igyekeznek kezükbe kaparintani a hatalmat, bebizonyítani: itt, a többségében magyarok lakta Székelyföldön is ők az urak, rajtuk áll vagy bukik, ki maradhat vezető tisztségben, mire fordíthatóak a központi költségvetésből leosztott pénzek. Azt a gyarmatosító politikát folytatják, melyről hajlamosak voltunk azt hinni, elmúlt idők rossz emléke csupán. A józan ész, a politikai logika, sőt, még a félszájú elnöki intelem is azt diktálta volna: hagyják békén régiónkat, ne bolygassák a kialakulni, stabilizálódni látszó helyz etet. Az eddig csak félgőzzel megfogalmazott autonómiakövetelések legnagyobb fékezője éppen a székelyföldi jóléti társadalom megteremtése, az egyszerű emberek elégedettsége lett volna. Nem így történt. A román prefektus már beiktatásakor jelezte, az államh atalom megerősítését tekinti egyik legfontosabb céljának, a román pártok vezetői telhetetlenül osztozkodnak pénzen és funkciókon, igyekeznek megkaparintani minden megfoghatót. Egy dolgot máris sikerült elérniük, a székelyföldi magyarok ismét nem érzik bi ztonságban magukat szülőföldjükön, nem látják szavatolva megmaradásukat. Sokan emlékeznek még a mostanihoz hasonló időkre, következményeit saját bőrükön érezhették. Rövid történelmi visszatekintés elegendő felmérni, hogyan tűnt el néhány évtized alatt a ma gyarság Nagyváradról, Kolozsvárról, hogyan billent át a nemzetiségi arány Szatmáron, Marosvásárhelyen. Hiba tehát azt hinnünk, hogy itt, a Székelyföldön 70 — 80 százalékos többségünkkel biztonságban vagyunk. A mostani tisztogatásnak lehet egy hatalmas hozad éka: ráébredünk, illúzió volt azt hinnünk, autonómia nélkül is biztosított megmaradásunk. Ennek eléréséért azonban cselekednünk kell, erőteljesen és tömegesen hallatnunk
