Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-28
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 02.02 . 22 közvélemény támogatását. Itt a Magyar Köztársaság kormányának nem nagyon osztottak lapot - kivéve a diszkrét diplomáciai tapogatózásokat , hiszen nyílt alkotmány- és törvénysértésről szakemberek szerint nincs szó, csa k általános európai alapelvek nehezen bizonyítható sérelméről, azonban a különféle magyarországi politikai erőknek mindent meg kell tenniük, hogy az Európai Unióban és másutt (EBESZ, Európa Tanács, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága) fölhívják rá a figyelmet, hogy Európa egyik hagyományosan veszedelmes problémája (a romániai magyarkérdés) ismét súlyosbodik, és az általános válság körülményei között hozzájárulhat a keletközépeurópai régió újbóli destabilizálódásához. A román kormány nagyon könnyelműen és felel őtlenül jár el, amikor rövid távú előnyszerzésért föladja Románia belső egyensúlyának és belső békéjének az egyik legfontosabb biztosítékát: az erdélyi magyarok hatékony részvételét a helyi hatalomban és arányos befolyását a román állam irányításában. Rom ánia és a román nép őszinte barátainak nyíltan ki kell mondaniuk: ez tévút. Súlyos hiba ugyanakkor a kolozsvári többnyelvű föliratok botrányával ismét provokálni, bántani, zaklatni az erdélyi magyarokat. Újra és újra durván bebizonyítani, „ki az úr a házba n", csak arra késztet, hogy az emberek az ilyen brutális hatalmaskodás ellen föllázadjanak. Magát szabadnak vélő társadalomban különben sem úr a házban senki. Demokráciában nincs úr, nincsenek urak. S ha mégis vannak, az nem demokrácia. vissza Klientúra és váltógazdaság Az ember joggal lett volna kíváncsi arra, hogyan reagál a román közvélemény az erdélyi magyar intézményvezetők tömeges leváltásáról szóló hírekre. Egyáltalán, hogyan ítéli meg a politikai tisztogatás tényét. A z utóbbiról folytak ugyan viták, de azok során sem minősítették az eljárást kifejezetten antidemokratikusnak. Jobbára elfogadták az érvet, hogy amennyiben a kormánynak, illetve a minisztériumoknak alárendelt központi intézményekről van szó, az intézményvez etők legfontosabb feladata a kormány politikájának következetes és céltudatos végrehajtása. Csakhogy egy demokráciában a kormányhatározatok hatékonyságát főként a végrehajtás szakszerűsége és nem a politikai következetesség határozza meg. Sőt a szakszerűsé g politikai megfontolásoknak való alárendelése, a demokratikus politikai rendszerek természetéből következően súlyos károkat eredményezhet. Bíró Béla| Népszabad ság| 2009. május 28.| A hatalomra kerülő politikai alakulatot a választók (elődjéhez hasonlóan ) azért emelik a hatalomba, hogy kiigazítsa azokat a túlzásokat, melyeket az ellentétes ideológia jegyében kormányzó előd (elkerülhetetlenül) elkövet. A kiigazítást követően ugyanis minden politikai alakulat (ha hű marad ahhoz a politikai doktrínához, mely nek képviseletében megválasztották) a kormányzás második részében maga is kezdi felborítani az éppen kialakított egyensúlyt. A szakmai intézmények élére tehát olyan vezetőket kell kinevezni, akik végrehajtják ugyan a kormány célkitűzéseit, de a maguk szig orúan szakmai nézőpontjából megpróbálják a végrehajtást a szakmaiság keretei közt megtartani, azaz mérsékelni és nem fokozni az aránytalanságokat. Ezért aztán a társadalmi rendszer kiegyensúlyozott működésének egyik alapfeltétele a hivatalnoki kar állandós ágának és szakszerűségének garantálása. A Romániában szokássá vált (és amíg hatalmon volt, az RMDSZ által is elfogadott) politikai tisztogatások rendszere élesen szemben áll a demokrácia alapelveivel. Akkor azonban, ha a tisztogatásokat természetesnek fog adjuk el, aligha csodálkozhatunk azon, hogy az írott és az elektronikus román sajtó nem csinál nagy ügyet a dologból. Azon sem igazán lepődhetünk meg, hogy a magyar tiltakozások sem váltanak ki a román újságírók körében túlzottan nagy érdeklődést. Még akko r sem, ha tudjuk, az érdektelenség nyilvánvalóan nem egészen spontán, a nacionalista érzületnek is meg van benne a maga szerepe. A román "visszafogottságot" az is megtámogathatja, hogy az RMDSZ képviselői (ha a nem RMDSZre szavazó magyarok arányát is figy elembe vesszük) az elmúlt két esztendőben, a liberálisokkal való együttkormányzás során közismerten országos számarányukat meghaladóan vettek részt a politikai hatalomban. A központi intézmények területi fiókjainak pártkatonákkal való feltöltése sajnos ne m csupán etnikai szempontból sérelmes. Még inkább az a politikai rendszer működését érintő következményeiben. Ez a román "szokásjog" ugyanis egyértelműen a klienterális politizálást favorizálja. Azt a gyakorlatot, amikor a politikai küzdelmeket nem az ideo lógiai preferenciák, hanem - az ideológiailag nagyjából azonos arányban megosztott választótestületnek a váltógazdálkodás igényei szerint változó preferenciáit felülírva - a klientúrák és az általuk mozgósított családi, ismeretségi és érdekközösségi kapcso latháló dönti el. A mostani "tisztogatásokat" is elsősorban ennek a
