Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 0 9 . 05.25 . 25 Adott színhelyen elhelyezkedő néptömeg nagyságának számbeli megállapításánál mindig baj van, és talán ezért is hallgatta olyan feszült figyelemmel a csíkszeredai népgyűlés közönsége Pál Ferencet, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség székelyföldi elnökét, aki beszédének indításában azt ígérte, hogy a költő és a lelkész becslései után matematikatanárként most pontosan megmondja, hányan is gyűltek össze pénteken délután Hargita megye székhelyének a f őterén. Statisztikai módszerek helyett azonban metafora lett a dologból, hiszen arról a kétmillió erdélyi magyarról beszélt, aki szívébenlelkében most itt van a tüntetőkkel együtt, hogy tiltakozzon a nemzetiségi jogfosztások ellen. Következésképpen szám ok tekintetében a legjobb azokra az edzett újságírókra – többek között a Magyar Távirati Iroda munkatársára – hivatkozni, akik salamoni bölcsességgel így fogalmaztak: több ezer ember vett részt a magyar intézményvezetők leváltása elleni tüntetésen. A szá mokon túl azonban jóval érdekesebb, hogy a népgyűlés főszereplője, a több nemzedékből és foglalkozásból, soksok egyéni magatartásból és gondolkodásmódból rövidebbhosszabb ideig összeálló álló nép úgymond mikor veszi a lapot, mikor tapsol, mikor morajlik, mikor érzi úgy, hogy a szónokok szavai valóban arról szólnak, amit kimondatlanul ő is érez. Nos, Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere megtalálta a közös alaphangot, amikor a Kovászna megyeiket, a Maros megyeiket, a gyergyóikat és az udvarhelyi eket köszöntve az összefogásról beszélt, és ugyanennek a gondolatnak a jegyében üdvözölte Markó Bélát és Tőkés Lászlót is. A külső ellenség elleni elviérzelmi összefogás, összezárás igénye ugyanis valóban ott él a székelyföldi magyarságban, és valószínű, hogy Kolozsvárról is szólva éppen ezért helyezte ezt az óhajt szélesebb összefüggésekbe az RMDSZ elnöke az utóbbi évek egyik legkeményebb hangvételű beszédében. Nincsen szükségünk helytartókra! – fogalmazott az elnök, és egész egyszerűen ostobának nevezte azokat a román politikusokat, akik ezzel kísérleteznek. Ekkor morajlott a tömeg, mint ahogyan kimondottan derült azon is, amikor Tőkés László politikai sertésinfluenzajárványnak keresztelte a Kárpátmedencében tapasztalható magyar- és kisebbségellenes m egnyilvánulásokat. Ám arra is fel kellett figyelni, hogy miközben Markó lobogó szavakkal úgymond a forradalmiság felé tolódott el, addig Tőkést a reálpolitikára hangolta az európai parlamenti tapasztalat, hiszen éppen ő szólt arról, hogy igazunkról meg k ell győznünk a többségi román nemzet tagjait, és Európát is meg kell nyernünk ügyünk számára. Sőt mi több, miközben Markó egyetlen szót sem ejtett erdélyi magyar politikai ellenfeleiről, Tőkés ha nevesítés nélkül is, de nem hagyta megjegyzés nélkül azokat a magyar polgári pártiakat, akiket nem lelkesít az összefogás gondolata. A csíkszeredai főtéren elhangzott szónoki szavakban voltaképpen az a gondolkodás körvonalazódott, amely – jelképesen szólva – balról jobbra vagy jobbról balra, de mindenképpen középr e tolta a romániai magyar politikai küzdőtér legfontosabb szereplőit. Ez a közép voltaképpen azt jelenti: kertelés nélkül megfogalmazni a legfontosabb célokat, de ugyanakkor azzal is tisztában lenni, hogy az elérésükhöz szükséges eszközök kialakítása még a székely ezermesterek számára is jóval bonyolultabb. Hiszen az önrendelkezés valamiképpen ott kezdődne, hogy ahol szinte kizárólag magyarok vagyunk, ott nem pereljük be egymást a törvényszéken, mint a székelyudvarhelyi tanácstagok, nem szalasztjuk el az u nió támogatta korszerűsítési lehetőségeket, mint a csíkiak, nem járunk egymás nyomdokain Bukarestbe hitelhalogatásokért, mint a gyergyóiak, nem csupán a téren, hanem saját munkahelyünkön tiltakozunk az ejtőernyősök ellen – és egyáltalán, megteremtünk egy o lyan jól működő helyi demokráciát, amelyben nem a kiscsoportos vagy egyéni érdekek az uralkodók, hanem valóban a közösségért cselekszünk. Ez nem könnyű, de nem is lehetetlen. vissza
