Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-25
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 20 0 9 . 05.25 . 8 Mindkét történetben (a Kígyósziget ügyében a hágai bíróság ez év februárjában Románia javára döntött) jelentősen nyom a latban az energiapolitika, illetve az, hogy Ukrajna inkább, Románi a kevésbé kiszolgáltatott az orosz gáznak. Hova fajulhatnak a viták? Ahogyan az a Kígyósziget esetében is történt, a konfliktus nem állt meg az érintett országok határainál, hanem egészen az Európai Unió szintjére emelkedett. Románia Moldvapolitikájá t az oroszok a ma kezdődött EUOroszország csúcs egyik vitapontjaként szeretnék tárgyalni, Băsescut pedig az Európa Tanács elé kívánják idézni. A román államelnök ugyanis egyre élesebben fogalmaz a románmoldáv határkérdésekben, legutóbbi, nagy port felv ert nyilatkozata arra vonatkozott, hogy nem kíván utólag sem asszisztálni a MolotovRibbentropp paktumhoz. Ha nő a Románia és Oroszország közötti feszültség, akkor az Uniónak újra végig kell gondolnia határpolitikáját, illetve mérlegelnie kell, mennyi re akarja kiszolgáltatni magát az oroszoknak. Moldova – szerencsés esetben – „tamponálhatja” a Uniós határvonalat, ütközőzónaként segíthet kezelni az Oroszország felől érkező kellemetlen jelenségeket: a fekete munkát, az illegális határátlépést, a fegyver- és drogkereskedelmet. Moldova lehet az az ország, amelyik – fél lábbal itt, fél lábbal ott – Románián keresztül az Unióval, illetve Transznisztrián (valamint a moldovai oroszokon) keresztül Oroszországgal is jó viszonyt ápolhat, közvetíthet, és tompítha tja a bővítési kényszert, feszültségeket. Tágabb perspektívából nézve a kérdést nem románorosz, hanem EUorosz konfliktusról van szó. Ebben a konfliktusban pedig Románia legnagyobb feladata és felelőssége, hogy bizonyítsa uniós tagságának hasznát, megal apozottságát. Bármilyen élesen fogalmaz is az EPkampány hevében Băsescu a határkérdésekben, egészen biztosan nem akarja megjátszani a revizionista kártyát. A magyarokéhoz hasonló Trianonnosztalgiával elveszítheti az Unió támogatását Moldova ügyében, er re pedig most a románoknak mindennél nagyobb szükségük van. Két okból sem fog végzetesen elmérgesedni a románmoldávorosz probléma: egyrészt azért nem, mert a románok nemzetpolitikai érdekből kitartanak a moldávok mellett, másrészt azért sem, mert pon tosan tudják, nem engedhetik meg az Unióval szemben, hogy kezelhetetlenné váljék az oroszokkal folytatott vitájuk. Az Uniónak elég baja van a román határigények nélkül is az oroszokkal, és tanult a tavalyi évek gázkorlátozásaiból, szó szerint nem játszik a tűzzel. Az ukránromán konfliktus ennél a szembenállásnál sokkal nehezebben kezelhető, hiszen Ukrajna az az Unión kívüli állam, amely a legnagyobb nyomást gyakorolja (Törökország után) az Unióra. Olyan gazdasági, ökopolitikai, biztonságpolitikai veszélyz óna, amely nagyságrendekkel nagyobb Moldáviánál. Ez utóbbi tompíthatja az Unión kívüli és belüli konfliktusok hatását, Ukrajna viszont ütközőpontja, generátora lehet ezeknek az érdekkülönbségeknek. Ha romlik az oroszukrán viszony, nő az uniós határ zóna kockázati tényezője, az Unió pedig kénytlen kiegyezni az ukránokkal. Ha pedig kiegyezik az ukránokkal, szembe találja magát az oroszokkal.
