Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-20
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.20 . 39 egy belső platform, hogy a pártban pártot hozzunk létre, és ennek a platformnak az legyen a lényege, hogy a párt hivatalos véleményével szemben ell envéleményeket fogalmazzon meg, akkor úgy gondolom, hogy ez nem szerencsés. Ez nem növelné a párt működőképességét. Önnek milyen elképzelése van a platform működéséről? Kapcsolódjanak be ők is az európai parlamenti választásokba és ösztönözzék az emberek et arra, hogy menjenek el választani. Ez nem a Csáky érdeke, hanem ez a közösség érdeke. Kapcsolódjanak be a regionális politikába, kínáljanak megoldásokat. Én ezt értem a platform alatt. Ha valakinek van elképzelése, akkor tegye le a párt vezetése elé és biztos tárgyalni fogunk róla, megvitatjuk. Nem személyes elégedetlenségekről és feszültségkeltésről kell beszélni, hanem pozitív hozzáállásról. Múlt héten Bugár Béla többször jelezte, alapkövetelésük az, hogy Csáky Pál távozzon a párt éléről. Ez a követel és szombatra mintha már háttérbe szorult volna. Mi történt? Nem tudom. A tárgyalások során ez a kérdés két alkalommal, utalások formájában jelent meg, konkrét megfogalmazásban nem. Inkább a média szellőztette meg ezt a témát. A párton belül ezt a felvetést jelentős ellenszenv fogadta. Ebben a demokratikus pártban mindenki úgy gondolja, hogy el kell fogadni a kongresszus 2007es döntését. Az viszont nem nevezhető demokratikus elképzelésnek, hogy bárkit, bármilyen posztról személyes vélemény alapján el kellen e mozdítani. Ez az elképzelés inkább személyes indíttatású, személyes sérelmekről szólhat. A három kolléga nagyon gyakran beszél személyes dolgokról, szerintem viszont ezeken felül kell emelkedni. Egy közösséget képviselünk, a Magyar Koalíció Pártjának ezé rt a szlovákiai magyarság érdekeit kell szolgálnia. vissza Költői kérdés Új Szó 2009. május 20. szerda, 07:30 | Czajlik Katalin Kuriózus helyzet ált elő a Magyar Koalíció Pártjában: az egyébként a kisebbségi érdekvédelemre épülő párton belül nem tud érvényesülni a kisebbségi akarat. Legalábbis ezt állítja Bugár Béla és csapata, akik most platformok létrehozásához kötik a pártban való megmaradásukat. A helyzet azért is érdekes, mert annak idején a Bugárféle vezetés volt az , amely megszüntette a platformok működését, Bugár szerint azért, mert nem volt rájuk igény, hiszen az akkori vezetés meghallgatta a kisebbségi véleményt is. (Erről valószínűleg érdekeseket tudna mesélni néhány volt és jelenlegi párttag…) De még ha ez abba n az időben így volt is, akkor sem érthető, hogy miért kellett a platformok működésének még a lehetőségét is eltörölni egy olyan politikai alakulatban, amely három pártból állt össze, tehát a vélemények sokszínűsége természetes jellemzője. Ezt a költői ké rdést minden bizonnyal Bugár Béla is feltette magának néhányszor az utóbbi napokban, amióta Csáky lemondása helyett a platformok létrehozása lett a legfőbb feltétele. Míg azonban a pártokon belüli platformok fő funkciója a különféle ideológiai árnyalatok m egjelenítése, addig jelen esetben látszólag csak a hivatalos vezetéssel szembenállók számára nyújtanának terepet. Látszólag. Ugyanis egyre több olyan hír szivárog ki az MKPból, mely szerint itt valójában ideológiai harcról van szó: a Bugárféle pragmatiz mus és a Durayféle nemzeti irányvonal közti összecsapásról. A hírek szerint Duray Miklós intenzíven szervezi a párt belső struktúráinak támogatását, ami, úgy tűnik, jól is megy neki. Csáky Pál a jelek szerint nincs a helyzet magaslatán, hiszen ő a Durays zárny támogatása révén lett a párt elnöke, így nyíltan nem fordulhat szembe ezzel az irányvonallal, azonban egyre inkább úgy tűnik, hogy az irányítás kezd kicsúszni a kezéből. A platformok létrehozása így neki is érdekében állhat, hiszen segítséget nyújtha tna számára visszaszorítani a királycsináló, de egyre inkább „elkanászosodó” Durayvonalat. A választók és a szlovákiai magyar közélet szempontjából persze sokkal jobb lenne, ha ezek az ideológiai irányzatok nyíltan csapnának össze. Autonómiát akarunk, és a Benešdekrétumok megnyitását, még annak árán is, hogy akár több cikluson keresztül kiszorulunk a kormányzásból, vagy mérsékeltebb, konszenzust kereső politizálást, amely lehetővé teszi, hogy kormányzati pozícióból is tudjuk érvényesíteni érdekeinket? Ez ek mind legitim kérdések, melyeket még mindig nem tisztáztak, leginkább a mindenáron fenntartandó kényszeregység miatt. Sőt, magát a kérdésfeltevést fojtották el. Ezért van az, hogy az MKP álláspontja sok tekintetben
