Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-20
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.20 . 20 A harag napjai ÚMSZ Székedi Ferenc | 20090519 23:18:24 1993 áprilisában a székelyföldi magyarság hatalmas tüntetéssel tiltakozott a magyar prefektus ok leváltása ellen, tizenhat esztend ő után ugyanennek a megismétlésére készülnek. 1993 áprilisában a székelyföldi magyarság hatalmas tüntetéssel tiltakozott a magyar prefektusok leváltása ellen, tizenhat esztend ő után ugyanennek a megismétlésére készülnek. Vannak, akik ott voltak a korabel i tiltakozó nagygy ű lésen, lesznek, akik már csak életkoruk miatt is most tapasztalják meg el ő ször, hogyan lehet igénybe venni egy ilyen megmozdulással a demokrácia eszköztárát. Valószínű, emlékét egykor majd nem kimagasló személyiségként, hanem lelkiismer etes tisztségviselőként őrzi meg Románia történelme, a levéltárakba kerülő, soksok általa aláírt szenátusi okmányról nem is beszélve. Mindazokat pedig, akik visszalapoznak az esztendők sajtókrónikájába, lehet, hogy megcsapja annak a bizonyos szánkós vodk ának az illata, amelyet a korabeli közhangulat szerint egyáltalán nem vetett meg. Arra már nagyon kevesen fognak emlékezni – hiszen ma sem tartják számon – hogy Nicolae Văcăroiu egy adott időszakban az ország miniszterelnöke is volt. Nem túl hosszú ideig üldögélt a Victoria téri kormányépületben, de éppen eleget ahhoz, hogy sürgősségi rendeletekkel és természetesen politikai okokra hivatkozva leváltsa Hargita és Kovászna megye utolsó két magyar prefektusát. A pártja által megnyert választásokra, a kormány megfelelő területi működésére, a reformok véghezvitelének szükségességére hivatkozott, kissé szűkszavúan és akadozva, az 1989 előtti rendszerből jól ismert, legtöbb háromszáz szót és száz mondatot tartalmazó szókinccsel, de a maga szűkszavúságában voltaké ppen ugyanazt mondta, mint jelenlegi utóda, Emil Boc, akit sokkal folyékonyabban és nagyobb demagógiával körítve kap el a hév. Most ugyanis nem egyszerűen lecserélték a székelyföldi megyék különböző szakigazgatóságainak a magyar vezetőit, hanem egy kissé az egész intézményrendszert is összerázták, hogy a „van hivatal, nincs hivatal”, „kell igazgató, nem kell igazgató”, „lesz versenyvizsga, nem lesz versenyvizsga” elnevezésű díszletek előtt valamivel hihetőbb legyen a színjáték. Akkor, 1993 áprilisában a s zékelyföldi magyarság Csíkszeredában, az úgynevezett tapstéren, hatalmas tüntetéssel tiltakozott a magyar prefektusok leváltása ellen, tizenhat esztendő után, jövő pénteken, ugyanennek a megismétlésére készülnek. Vannak, akik ott voltak a korabeli tiltakoz ó nagygyűlésen, lesznek, akik már csak életkoruk miatt is most tapasztalják meg először, hogyan lehet igénybe venni egy ilyen megmozdulással a demokrácia eszköztárát. Mindezzel persze nem is lenne semmi baj, ha másfél évtized alatt a téma megváltozott vol na. De sajnos nem, és éppen ez igazolja: nem elég kivívni bizonyos jogokat, elérni bizonyos célokat, hanem azokat meg is kell védeni, pontosabban a kormánycserékkel, a politikai széljárással kevésbé megbontható és tartósabb építményekbe kell foglalni. Mos t Székelyföldön a népesség etnikai összetételéből, a méltányosság elveiből természetszerűleg fakadó érdekvédelem, az azonnali követelmények hangoztatásának a napjai következnek, hosszú távon azonban olyan, a központosítások lebontásával, a helyi közösségek hatásköreinek az erősítésével, a helyi társadalmak demokratikus vezetésellenőrzési mechanizmusainak a kiépítésével járó rendszereket kell kiépíteni, amelyeknek működése központi intézkedésekkel nem zavarható meg. Sem Székelyföldön, sem másutt. vissza