Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-19
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.19 . 36 Mikolaj elodázná a közös tankönyvet Új Szó 2009. május 19. kedd, 09:13 | SITA Pozsony | Ján Mikolaj oktatási miniszter továbbra is azt állítja, a magyar és a szlovák történészek nem közös történelem tankönyvet készítenek a két ország iskolái számára, csupán egy monográfiát. "Ilyen volt a megállapodás. Előbb születik egy tudományos munka, és aztán majd lehet, hogy ebből később egy tankönyv is megszületik. Ez valamikor a jövő év végére készülhetne el" - mondta. A készülő könyv egy közös bevezetőt tartalmazna, majd pedig 15 fejezetben venné át a térség történelmét, magyar és szlovák szemszögből. Az egyes fejezeteket a magyar és a szl ovák szerzők közös összefoglalói zárnák. Mikolajt zavarja, hogy a történelem magyarázata nem egyszólamú lesz. ""Nem tudom elképzelni, hogy lehetnek tankönyvvé alakítani egy olyan kötetet, melyben egy adott történelmi korszak két magyarázata szerepel." - m ondta. A tárcavezető szerint a közös monográfiának esélye van arra, hogy eljusson az iskolákba, ám előbb át kell esnie a minisztériumi szakbizottság vizsgálatán, hogy megállapítsák: összhangban vane az oktatási programmal. Ha igen, akár még tankönyvstátus ra is szert tehet. Ha nem, akkor oktatási segédanyagként használhatják. A miniszter szerint az iskolákba olyan tankönyv kell, melyben egy vélemény van. "Mi nem továbbíthatunk az iskolákba olyan könyveket, melyben különböző emberek különböző véleményei van nak. Ennek nem látom semmi jelentőségét" - mondta. vissza MKPvariációk Új Szó 2009. május 19. kedd, 07:31 | Gál Zsolt A szlovákiai magyarság politikai képviselete több formában is elképzelhető. Legyenek magyar nemzetiség ű képviselők a szlovák pártokban, netalán több magyar párt vagy platformok az MKPban, esetleg maradjon a névleges egység? A kérdés aktualitását a magyar párton belül zajló hatalmi harc adja. Mivel a Szlovákiában élő magyar közösség bármelyik más térségbel i társadalomhoz hasonlóan megoszlik a bal- és jobboldali, illetve liberális kötődésű szavazók között, ezért elvileg kézenfekvő megoldásként kínálkozna, hogy a „szlovák” pártokban legyenek magyar nemzetiségű politikusok. Az egyébként logikus elgondolás azér t elvi lehetőség, mert a releváns szlovák pártok nem mutatnak iránta keresletet (a múltban épp ezért jöttek létre a magyar pártok, amelyek egyesülve eddig a leghatékonyabban tudták érvényesíteni a speciális kisebbségi érdekeket). Bár a hazai pártok jó rész ének jól jönnének a magyar szavazók, még racionálisan mérlegelve is arra jutnak, hogy magyar platformok vagy csak képviselői csoportok létrehozása, és főleg a magyar érdekek akár részbeni vállalása révén is több szavazatot veszthetnek, mint amennyit a magy aroktól nyernek. A magyar pártoknak, amelyek – valljuk meg őszintén – inkább pártocskák lennének, ugyanúgy a fent leírt forgatókönyvvel kellene szembesülniük. Csak a szlovák pártokkal koalícióra lépve reménykedhetnének a hatékony érdekérvényesítésben, ett ől azonban a partnerek félnének, vagy megpróbálnák egyoldalúan kihasználni a magyar felet, nem teljesítve követelései(nk) jó részét. Ebben az esetben az egységes magyar párt hatékonyabb, mint a kéthárom kisebb formáció. A két fenti variációnak azonban két ségkívül előnye lenne, hogy a szlovákiai magyar közéletben a politikai színtéren is pluralizmus és verseny uralkodna. Ez végképp nem volt elmondható az „egységes” MKPról, amely baloldali, jobboldali, liberális eszmékből összedarált fasírt volt, amelyet k izárólag a nemzetiségi érdekképviselet kötőanyaga tartott egyben – legalábbis ideológiai szempontból. A pártnak igazából sem Bugár, sem Csáky vezetése alatt nem volt igazi stratégiája, amelyben világosan megjelölte volna, milyen Európai Uniót, Szlovákiát, magyar kisebbségvédelmi rendszert képzel el, s ezt pontosan milyen (gazdasági, politikai, jogi, adminisztratív) eszközökkel akarja elérni. Egy ilyen hibrid pártban ezt persze eleve lehetetlen lett volna megvalósítani, hiszen például egy politikai tömörülés nem képviselhet egyszerre baloldali és jobboldali gazdaságpolitikát (a kettő kizárja egymást). Jöjjenek akkor a platformok! Csakhogy ezek általában nagy jobbközép (néppárt, kereszténydemokraták, konzervatívok) és baloldali (szociáldemokrata, szocialista) pártokon belül szoktak működni, nem pedig az egész demokratikus politikai spektrumot egy pártba gyömöszölve. Az MKPn belüli baloldali és jobboldali platform így újból fából vaskarika lenne. Mégis a platformok léte lehet a kisebbik rossz, az egyetlen járh ató út az egységes párt
