Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.11 . 26 EPválasztás: Belgiumban és Luxemburgban kötelező a részvétel Felvidékma 2009.05.11. A három Benelux állam közül kettőben, Belgiumban és Luxemburgban kötelező a részvétel az európai parlamenti választásokon, így a mindenkori részvételi arány nem a politika iránti közbiza lom fokát, hanem inkább csak azt tükrözi, hányan fütyülnek a távolmaradás miatti esetleges pénzbüntetésre. Belgiumban 1979, vagyis a közvetlen EPválasztások kezdete óta mindig 90 és 92 százalék között mozgott a részvétel, és e jelentéktelen változások sem milyen tartós trendet nem mutatnak. Luxemburgban kicsit erősebb az ingadozás: 1999ben 87,27 százalék, 2004ben 91,35 százalék adta le szavazatát. Még hol „kell(ett)” elmenni? Az említett két uniós állam mellett Görögországban és Cipruson kötelező még a r észvétel. Olaszországban 1992ig volt kötelező, és a kényszer megszűnése nem okozott drámai változást: 1989ben is kibújt a szavazási kötelezettség alól 19 százalék, vagyis csupán 81 százalék szavazott. Ez utóbbiak aránya 1994re – immár „jogszerű távol ma radás” mellett – 73 és fél százalékra csökkent. Belgiumnak eddig 24 EPképviselője volt, ezután pedig 22 lesz. Luxemburg viszont annyira kicsi, hogy a hat mandátuma az új, csökkentett létszámú EPben is megmarad. Belgium EPképviselői között az eddigi pá rtmegoszlás a következő volt: hét szocialista, hat néppárti, hat liberális, kettő zöld és három független képviselő. Ez azonban csak a felszín, ennél fontosabb a nyelvi közösségek szerinti megoszlás. A holland nyelvű flamandok 14 fős listáján négy néppárti , három szocialista, három liberális, három független és egy zöld képviselő volt található. A francia ajkú vallonok 9 fős listája négy szocialista, három liberális, egy néppárti és egy zöld képviselőből tevődött össze. Egy néppárti képviselőt adtak a külön jogokkal bíró német nyelvű közösség tagjai. Egyértelmű tehát, hogy a vallonok körében erős volt eddig a baloldali túlsúly, a flamandok körében viszont enyhe néppárti fölény volt tapasztalható. A válság árnyékában Az öt évvel ezelőtti EPválasztás óta Bel gium súlyos belpolitikai válságot élt át, hosszú hónapokig nem tudtak kormányt alakítani. A jómódúbb flamandok megelégelték, hogy az általuk befizetett adó nagyobb része a fejletlenebb vallon területek támogatására menjen el, lazítani akarják a két nyelvi közösség, illetve a Flandria és Vallónia közötti kapcsokat. Drámai módon merült fel a kérdés, szétszakadnake a közös szövetségi állam keretei. Az elmúlt hónapokban az indulatok valamelyest lehűltek, de az államszerkezeti reform kérdései ma is megválaszola tlanok. Miután a 2007 – 2008as belga politikai földrengéseket a szövetségi kapcsolatokat leginkább lazítani akaró flamand kereszténydemokraták parlamenti választási győzelme váltotta ki, a legérdekesebb kérdés az lesz a mostani EPválasztáson, miként minős íti a lakosság az elmúlt években történteket a flamand kereszténydemokraták megítélésén keresztül. Az új szisztémában a német nyelvűeknek természetesen megmarad az egy mandátumuk, a flamandok listája 14ről 13 fősre, a vallonoké kilencről nyolc fősre csökk en. Hogy a rendszer egy kicsit még bonyolultabb legyen: a három nyelvközösségi listára négy választókerületben lehet szavazni: Flandriában a flamandra, Vallóniában a vallonra, az ország keleti csücskében található német területeken a németre, Brüsszelben p edig akár a vallonra, akár a flamandra, lévén a főváros hivatalosan vegyes nyelvű. Belgiumban az EPválasztással egy időben tartományi választásokat is tartanak, tehát megválasztják a Flamand Tanácsot, a Vallon Regionális Tanácsot, Brüsszel Régió Tanácsát, valamint a Németajkú Közösség Tanácsát. Az EPválasztáson Belgiumban a választójog 18 évtől, a megválaszthatóság joga 21 évtől jár. A kampányfinanszírozást, valamint a pártok médiaszereplését törvény szabályozza. A nemzeti médiumok „méretarányosan” biztos ítanak kampányidőt a pártoknak. Törvény írja elő, hogy a pártok jelöltlistáin azonos számú nőnek és férfinak kell szerepelnie, valamint hogy a lista első két helyén nem lehetnek azonos nemű személyek. Izgalmak csak hallomásból Luxemburg Nagyhercegségben a politikai izgalmat csak hallomásból ismerik. A hat EPképviselő közül eddig három néppárti volt, valamint egyegy mandátum jutott a szocialistákra, a liberálisokra, illetve a zöldekre. Földcsuszamlásszerű változások nem várhatók ebben a nyugodt és boldog miniországban, ahol a külügyminisztérium elhelyezésére a kormányzati épülettömbben elég „az udvarról jobbra nyíló első ajtó” mögötti
