Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-11
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.11 . 15 elveszíteni a reményt, hogy sikerülni fog. Sok minden nem működik ebben az országban, de ha mind összegyűlünk egy projekt köré, sikerrel járhatunk” – fejtette ki a PSD elnöke. vissza (Mediafax) Kampánynyitó Új Szó 2009. május 11. hétfő, 09:23 | Lovász Attila Aki elutasítja az európai integráció gondolatát, látogassa meg a kontinens katonai temetőit. Van belőlük elég. Ezt a gondolatot használta fel parafrázis ban Csáky Pál a Pátriának adott interjúban az EP választási kampány első napján. A gondolat JeanClaude Juncker luxemburgi kormányfőtől származik, s Csáky a mondatot nagyon meredeknek, bár igaznak tartja. Ez a mondat nem meredek. Ez a mondat talán az egyi k legfinomabb megfogalmazása annak, mi vár a jó öreg Európára, ha darabjaira hullik, ha újra nemzetállami eszmék mentén politizálnak a valójában még mindig nemzetállamok. Ha az európai integráció, amelynek alapja az együttműködés és a megegyezés, kudarcba fullad, véres háborúk várnak ránk, amelyekre a kis népek csak ráfizethetnek. Elindult az Európai Parlament választási kampánya, amely ezidáig eléggé halovány, mert ugyan ki a fenét érdekel Brüsszel. Messze van, s médiaképe – éppen a belpolitikai viszályok ra, ellentétekre építő politikusok révén – amolyan gittegylet, ahová nagyon sok pénzért járnak unatkozni másutt (értsd otthon) már megunt politikusok. Ezt a hazug képet festjük időről időre az unióról, mert a provinciális, önmagába forduló, elveit rég fele dő politikai eliteknek ez felel meg. Az Európai Unió nem tökéletes alakulat, merthogy állandóan változó, egyrészt kifelé a bővülésekkel, másrészt bent az intézményeiben. Ettől meg továbbra is érvényes az, amit semmilyen más politikai alakulat nem volt kép es a civilizáció történelmében elérni: egy olyan döntési mechanizmust hozott létre, amely példaértékű és kiválóan működik. Brüsszel ugyanis a konszenzuális politizálás fővárosa. S ezt a csodát az európai polgároknak senki nem mutatja be. Okosabb Brüsszelre mutogatni, mint elmondani, mi is történik ott valójában. Nemrég tanúja voltam egy beszélgetésnek, ahol az egyik fél azon morfondírozott, vajon hogyan képesek magyar politikusok szlovák érdekeket védeni az Európai Parlamentben. Eltekintve attól, hogy a lá tens nacionalizmustól sem volt mentes a fejtegetés, arra is rámutatott, hogy a vitatkozó semmit nem tud az EP működéséről. Brüsszelben ugyanis érdekes a döntéshozó mechanizmus. Egyrészt ott van az Európai Parlament, amely politikai, eszmei értékrendek men tén, azaz politikai pártok beválasztásával jön létre, tehát egyértelműen politikai érdekeket, s az azokkal azonosuló polgárok érdekeit képviseli. Ott van az Európai Bizottság, amely kizárólag szakmai érdekek mentén dolgozik, s amelynek döntéseket előkészít ő munkája tűnhet ugyan csepűrágásnak, pedig nem az uborka megengedett görbületéről értekezik – csak a bulvársajtó szereti ezt írni, saját ostobaságát is fitogtatva. S végül ott van az Európai Tanács, amely a tagállamok kormányfőiből áll, s amelynek a dolga az államok (azaz politikai nemzetek) érdekei mentén politizálni. Ami Brüsszelben egyedülálló, hogy egyik a másik nélkül nem hozhat döntést, a három fontos európai szerv csak egymással megegyezve juthat végeredményre. Nos, ez az a gittegylet, amelyre pl. K laus cseh államfő oly ingerülten képes reagálni, mintha nem tudná, hogy a történelem folyamán nemegyszer csak a szerencsés körülményeknek volt köszönhető, hogy hőn szeretett nemzete még létezik. Az EPválasztásokat Szlovákiában, Magyarországon belpolitika i számlák egyenlítésére használják, elsikkasztva és elhallgatva a lényeget: most olyan EP képviselőket választunk, akik nemzetiségükre és állampolgárságukra való tekintet nélkül, politikai értékrendek mentén képviselnek majd minket. Ez akkor is igaz, ha pl . az MKP a többi magyar képviselővel fontos kisebbségpolitikai döntéseknél lehet jelen, hiszen azok is politikai döntések. Talán okosabb lenne, ha Európa tisztelettel ápolná a katonatemetők kertjeit, emlékezve nagyon rossz időszakokra, s nem ahhoz járulná nk hozzá, hogy újabb katonatemetőkre legyen szükség. Mert most adófizetők vagyunk, sokszor dühösek, kiábrándultak, de a katonák is mi leszünk. S még az is lehet, hogy csak ágyútöltelékek. vissza
