Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.07 . 35 – Egyfelől szinte érezni lehetett, szinte ki lehetett tapintani, mint az ember pulzusát azt az elvárást, hogy a magyarok végre fogjanak össze, és ne viszálykodjunk, mert az emberekben így képződik le az a sok elvi ellenté t, ami létezett, hiába magyaráztuk egyik vagy másik álláspontot. Másfelől pedig az a felismerés vezetett a megegyezéshez, hogy az autonómiát és legfőbb nemzeti ügyeinket nem lehetséges hatékonyan képviselni, hogyha a kisebbség is pártbeli kisebbségekre, csoportokra, szekértáborokra szakad. Ezen túlmenően volt egy konjunkturális körülmény is, amely megegyezésre irányította az RMDSZt, hiszen amióta megalakult 2003ban az EMNT, mi mindig javasoltuk az összefogást, azonban soha nem tudtunk megegyezni, mert nem érzett a nyeregben lévő RMDSZ politikai kényszert, és nem érezte szükségét, hogy valakivel is összefogjon, sőt inkább különutas politikáját folytatta. Ugyanakkor egy ideig a másik oldalon úgy tűnt, hogy sikerül egy olyan politikai pászmát kiépíteni, amelyen elindulhat egy erős jobboldali nemzeti politikai vonulat, amely aztán támogatókat szerez – de ez a projekt kudarcba fulladt. – Ez nem játszott szerepet a megegyezésben. Abban az a konjunktúra játszott szerepet, hogy az RMDSZ kiesett a kormányból, hátrányos helyzetbe sodródott, és nagy mértékben veszélybe került az, hogy egyáltalán képviselői bejutnake az Európai Parlamentbe. Ilyenformán alapvető érdeke volt az RMDSZnek megegyezni. Másfelől, meg kell vallanom, én is tartottam attól, hogy kettős kiütésre fog sor kerülni, ha külön indulunk, és ezzel nagyon nehezen tudtunk volna elszámolni, akár az RMDSZ, akár jómagam, hogy miért fosztjuk meg a magyarságot az európai parlamenti képviselettől. Elvi ellentétekről is beszélt, biztosan nem könnyű ezeke n túllépni, de egy választási kampány mégis egységes arculatról, egységes üzenetről szól. Sikerüle ezt majd megvalósítani? – Az elvi ellentéteket most jegeltük. Az emberből sokszor kikívánkozik elvi ellenvéleménye, azonban erre az időszakra félretettem e zeket az ellentéteket, és ilyen szempontból elégedett vagyok az RMDSZ meghatározó vezetőivel, mert ők sem hangoztatják megosztó álláspontjaikat. Ez nem könnyű, viszont ilyen esetben célszerű. Baszkföldön van egy függetlenségi párt és van egy autonomista párt és most, az európai parlamenti választásokra készülve koalícióra léptek, félretették a nézetkülönbségeiket és a pártpolitikai ellentéteiket. Erre van most itt is szükség. A nagy kérdés az, hogy miután véget érnek a választások, életképes lesze ez az összefogás az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum keretében. Én azt szeretném, hogy utána megint vegyük elő az álláspontunkat a maga elvi egyenességével, és jussunk közös nevezőre a nemzeti minimum szintjén, alapvető kérdésekben, és folytassuk az összefogást. Ez az EPben szinte kötelező erejű lesz, de itthon is sok mindenen tudnánk változtatni és a többségi román politikával szemben nagyobb hatékonysággal tudnánk érvényesíteni politikánkat. Én úgy éreztem, hogy Ön máris finomított a korábbi nyilatkozatainak az élén, például autonómiaügyben, amikor azt mondja, hogy a székely gazdasági fejlesztési régió lehet alapja a majdani területi autonómiának. – Én mindig azon a véleményen voltam, hogy a kettő összefügg, tehát nem értem a kérdés lényegét. Azt mondom, hogy ne elégedjünk meg a fejlesztési régiók megváltoztatásával, viszont párhuzamosan minden olyan lépést tegyünk meg, amely konvergens módon elősegíti a tényleges autonómia megvalósítását. Az RMDSZ két EPképviselője eddig nagyjából megosztotta egymással a té maköröket – a pragmatikusabb és a nemzeti kérdéseket – a brüsszeli – strasbourgi munkában. Az Ön mandátumával kapcsolatban már volt témaegyeztetés? – Nem, ez túl korai volna, és megítélésem szerint a szakmai munka és a nemzetpolitikai tevékenység nem válasz tható el egymástól, tehát én nem mondanám azt, hogy Winkler Gyulának csak a gazdasági kérdésekkel
