Reggeli Sajtófigyelő, 2009. május - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-05-07
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 05.07 . 25 Az újság él és élni fog Hét Nap 2009.05.06. Persze, hogy szíven ütött a hír, hogyisne ütött volna szíven: amer ikai ,,hozzáértők'', médiakutatók szerint végóráit éli a ,,papíralapú'' újság - mármint az újság , 2020ra már egyetlen kioszkban sem lehet napi- meg hetilapokat vásárolni. Ám az is meglehet, hogy ez az esemény már 2012re bekövetkezik. Mármint Amerikában . De hát tudjuk jól: amit a tengeren túl kiagyalnak - legyen az jó vagy rossz, vagy a legrosszabb - az előbbutóbb eljut hozzánk is, gyökeret ereszt tájainkon is. Ha tehát az előrejelzés igaz, pályájuk elejénderekán tartó kollégáink még megérik, hogy kihú zzák alóluk hőn szeretett napi- vagy hetilapjukat, folyóiratukat, s át kell nyergelniük a kereskedelmi rádió és televízió, vagy éppen internetes ,,újság'' jövőbe vágtató paripájára vagy kancájára. (Attól függően, hogy ott ki a főszerkesztő - vagy még inkáb b a teljhatalmú tulajdonos.) Akármilyen abszurdnak is tűnik jelenleg még a jóslat, lehet benne valami. Ebbe az irányba tart ugyanis a világ, még itt, a mi meglehetősen elmaradott, balkáni félsötétben vegetáló tájainkon is. Ahol a legutóbbi nemzetközi f elmérések szerint nagynagy veszélyben van a sajtószabadság, s ahol az újságírót minden következmény nélkül úgy lelőhetik, mint egy kutyát. Vagy mint az ország első emberét. Mondom, még itt nálunk is ebbe az irányba mennek a dolgok: egyre kevesebben ol vasnak újságot, az újságok meg mind kevesebb reklámot kapnak, mert a vállalatvezetők, a tulajdonosok - no, meg persze a politikusok is - céljaik elérése érdekében sokkal hatékonyabbnak tartják az elektronikus médiát, első helyen persze a televíziót, akármi lyen is az. Lassanként meg kell hát békélnünk a gondolattal: újságjaink, amelyekbe beleépítettük az ifjúságunkat, a tehetségünket - az életünket , ha nem is szűnnek meg egészen, mindenképpen veszítenek jelentőségükből, így hatékonyságukból is. A kiseb bségi létben kicsorbulni látszik az egyik legfontosabb fegyver, amellyel magyarként való megmaradásunkat védelmezhettük. Mert a többségi kézben levő kereskedelmi rádiónak, televíziónak meg internetes hírportálnak a legkisebb gondja is nagyobb lesz annál, m int hogy észérvekkel, adatokkal megpatkolt írásokkal arról igyekezzen meggyőzni a délvidéki magyar szülőket: írassák magyar iskolába a gyerekeiket, mert másképpen bezárják ezeket az iskolákat, ráadásul minden nemzet a maga nyelvén lett tudóssá... Vagy hogy választások alkalmával szavazzanak a magyar pártra, a magyar pártokban tevékenykedő képviselőkre, hiszen a sorainkból kikerülő nemzettársaink sokkal többet tehetnek - s a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy tesznek is - közösségünk felemelkedése érdekében, mint a beolvasztásunkon, peremre szorításunkon buzgólkodó szerb pártok és politikusok. (Persze, ezeket a kisebbségi létből adódó ,,pluszfeladatok''at a pártatlanságra, a rendíthetetlen tárgyilagosságra és a ,,politikamentesség''re való önsorsrontó hivat kozással némely ,,papíralapú'' magyar újságunk sem vállalja fel.) Kesergünk tehát a tengeren túlról érkező fenyegető jóslaton, s azokra a felbecsülhetetlen értékekre gondolunk közben, amelyeket a sárgulásnak induló ,,papíralapú'' újságlapok őriznek. Am elyeket legnagyobb írástudóink álmodtak oda az újsághasábokra - Ady Endrétől, Kosztolányi Dezsőtől, Németh Lászlótól, Illyés Gyulától kezdve egészen a mi legkiválóbbjainkig. Akiknek az ércnél maradóbb írásai szebbé ás jobbá tették az életünket, előbbre vit ték egész közösségünk ügyét. Meg azokra az elszánt, fogösszeszorításos lapmentésekre is gondolunk közben, amelyeket a miloševići vészkorszakban vittünk véghez, s miközben sikerült megszabadulnunk a nyakunkba ültetett savovićmargitoktól és vlaovicsjózse fektől, az utcára kerültünk majd mindannyian - innen kellett visszakapaszkodnunk és hatalmas erőfeszítéssel újból újságot csinálnunk, hogy a délvidéki magyar embereknek legyen mit olvasniuk... Mindez köddé válna, semmivé foszlana, ha egyszer valóban megszű nnének a ,,papíralapú'' újságjaink. Amelyekben - ne féljünk kimondani! - az igazi újságírást, az elmélyültet, a maradandót lehetett művelni - s hellyelközzel még ma is lehet , és nem az alkalmit, a rögtönzésszerűt, a könnyedén az éterbe - a szélbe - eres ztettet, amelynek holnapra nyoma sem marad... S amelyet a közhiedelem, lám, mégis fontosabbnak tart az írott sajtóban megjelent tartalmaknál. Persze, mi változatlanul bízunk benne, hogy a tengeren túlról érkező előrejelzések soha nem válnak valóra. Mer t lám, a könyvet és a színházat is hosszú évtizedek óta temetik, mégis: a könyv és a színház változatlanul létezik és életünk nélkülözhetetlen része maradt. Bízunk benne, hogy ez történik majd nagy hagyományú, létünkben mélyen gyökerező ,,papíralapú'' újságjainkkal is. vissza DUDÁS Károly
