Reggeli Sajtófigyelő, 2009. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-04-01
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 0 4.01 . 8 volt a különbs ég, míg a választójoggal rendelkező magyar nemzetiségű polgárok száma 420 ezer körül van. A részvételi arány a déli járásokban akkor 80 százalék feletti volt. Az Európai Unióhoz történő csatlakozásról szóló, 2003ban rendezett népszavazást is a magyarok é s a két nagyvárosban élők „nyerték” meg az országnak – sikertelen referendum nélkül nem csatlakozhattunk volna 2004ben az unióhoz. Akkor a részvételi arány országos szinten csak 2,15 százalékkal volt magasabb a népszavazás eredményességéhez szükséges50 sz ázaléknál. Az uniós csatlakozást a magyarlakta járások, valamint Pozsony és Kassa választópolgárainak átlagnál jóval magasabb választási részvétele mentette meg. vissza Kormánykéz a gyeplőn Erdélyi Riport 2009.04.02. Boros Ernő „A decentralizáció azt jelenti, hogy az állampolgárok gondját a hozzájuk legközelebb álló állami intézmények kell megoldják. Azt mondják, az állam problémamegoldó képessége igen gyenge. Ez így van, ennek oka pedig az, hogy az állami intézmények sok személy közvetítésén keresztül próbálnak a különböző gondokra megoldást keresni, holott hatékonyabb lenne, ha a különböző helyi testületekre ruháznák át a döntési kompetenciát. Olyan testületekre, amelyeknek tagjait az illető településeken élők választják . A polgármesteri hivatalokról, helyi, illetve megyei tanácsokról van szó.” Emil Boc miniszterelnök magyarázta el nemrég e szavakkal a decentralizáció lényegét, előnyeit. Szép elmélet lenne – ha nem csúfítaná el az a pontosítás, hogy a decentralizáció csak a polgármesteri hivatalokra, valamint a helyi és a megyei tanácsokra érvényes. Például az olyan erőszak, valamint más szervezetek vezetőit, amilyenek a titkosszolgálat, a rendőrség, a katonaság, továbbra is a véleményünk kikérése nélkül ültetik a nyakunk ba. Nem is szólva a prefektusokról, akiket Bukarest egyféle birodalmi intézkedésként a meghódított területekre hajdanában kihelyezett helytartók mintájára nevez ki a megyék élére. No és persze ugyanez a helyzet ama bizonyos „dekoncentrált” állami intézmény ekkel, amelyek igazgatóit (sőt a legújabb PDL+PSD módi szerint immár az aligazgatóit is) politikai hovatartozásuk alapján nevezik ki Bukarestből. Néhány példa: megyei csendőrfelügyelőség, kataszteri hivatal, fogyasztóvédelmi ügynökség, mezőgazdasági igaz gatóság, állategészségügyi igazgatóság, területfejlesztési hivatal, állami alap ügynökség, környezetvédelmi felügyelőség, művelődési igazgatóság, sürgősségi helyzetek felügyelősége, határrendészeti felügyelőség, megyei tanfelügyelőség, pénzügyőrség, vámir oda, SAPARDügynökség, gépkocsinyilvántartó, területi építkezési felügyelőség, országos lakásügynökség, áramszolgáltató, távközlési igazgatóság, vasúti igazgatóság, országos érdekeltségű utak, megyei utak, gyermekvédelmi igazgatóság, mezőgazdasági szaktan ácsadási iroda, megyei kórház, országos távközlési hatóság, területi munkaügyi felügyelőség, versenyhivatal, megyei nyugdíjosztály, munkaügyi igazgatóság, vetőmagfelügyelőség, sportigazgatóság. Nem kevesebb, mint 66 intézményről van szó, amelyek révén Bu karest továbbra is kezében tarthatja Románia valamennyi megyéje fogatának a gyeplőjét. És ezáltal az ország egészét olyan „magasabb” célok megvalósítása felé irányíthatja, amilyen például a törvényerőre emelt, de egyelőre mégis csak hamis deklarációk szint jén létező nemzetállam. (Ahhoz, hogy ez a „nagy cél” megvalósulhasson, az országban élő nemzetiségek 1918 óta tartó erőszakolt elrománosításának a továbbfolytatására van szükség. Amit politikai színezettől függetlenül minden eddigi román kormány titkos pri oritásnak tekintett.) Visszakanyarodva az eredeti gondolatmenethez: amikor decentralizációról beszél, Emil Boc kormányfő tehát korántsem olyasmire céloz, hogy a jelenlegi román kormány mindenben a helybeliekre bízná a saját sorsuk intézését. Akkor mégis mi ről van szó? Arról, hogy bizonyos problémákat nem Bukarestben intéznének, hanem – csakis ezekre a „bizonyosakra” a jövőben (az eddigi gyakorlattól eltérően) helyi szinten kereshetünk megoldást. A saját problémáink közül konkrétan melyek azok, amelyeket (le galább az elmélet szerint) mi magunk intézhetünk majd? Nos, a bevezetőben olvashatókat a miniszterelnök olyan kormányülés után nyilatkozta a sajtónak, amelynek napirendjén „a tanügy, az egészségügy, a mezőgazdaság, a munkaügy és a közigazgatás terén tervez ett decentralizációs folyamat végrehajtásával kapcsolatos kérdések szerepeltek”. A beígért decentralizáció tehát már eleve kizárólag ezekre a tevékenységi területekre korlátozódik. Minden más területen marad a központosítás, vagyis magyarán szólva az, hogy akár tetszik nekünk itt élőknek, akár nem, Bukarest továbbra is ránk erőszakolja a saját akaratát. (Más szóval: diktál. Ismét más szóval: diktatórikusan irányít bennünket.) Miközben egyfolytában megpróbálnak lyukat beszélni a hasunkba arról, hogy Romániáb an milyen nagy a demokrácia… Persze minden a szubjektum optimista vagy pesszimista látásmódjának a kérdése, így a mostani, csak „bizonyos” területeket érintő, azaz részleges, korlátozott decentralizációt akár egy valódi decentralizációt eredményező folyama t első lépéseként is felfoghatjuk. Mármint akkor, ha hiszünk abban, hogy legalább a miniszterelnök által
