Reggeli Sajtófigyelő, 2009. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-04-29
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggel i Sajtófókusz 200 9 . 04.29 . 17 A Duna Tv üzenete bár az időseket meghatja, úgy néz ki idegen a szórványban élő fiatalok számára, hisz a csatorna ízlésvilága nem nekik szól. Hatékonyabb lenne olyan ízlésvilágba belehelyezni a magyar nyelvet, ami eljut ezekhez a fiatalokhoz és g yerekeikhez, amit élvezni tudnak. Hisz nem mindegy, hogy a Minimaxon a kisgyerek a rajzfilmet magyarul vagy románul nézi, és főleg nem mindegy, hogy a fiatal a Pro Tv és Prima Tv vagy az RTL Klub és TV 2, számára élvezhető, emészthető műsorán nő fel. A magyar szocializálódás egyik hatékony elősegítése lehet tehát a magyar kereskedelmi média eljuttatása. Manapság a tévé előtt töltött idő meghatározza az egyén fejlődését. Tudom, ennek a ténynek sok kultúrember nem örül, de látni kell, hogy az eddig elérhet ő magaskultúrát terjesztő média nem hatékony. Az interetnikus környezetben gyakran egyetlen elérhető magyar csatorna, a Duna Tv, igazából éppen csak azok által élvezhető, akik nincsenek kitéve az asszimilálódásnak: a többségi környezetben élő konzervatív értelmiség és idős korosztály. Kit válasszak? A magyar szocializálódás egy másik kulcskérdése a magyar baráti környezet és végső soron a magyar pár választása. Gyakran elhangzik: szórványban sok a vegyes házasság, az ezekben felnövő gyerekek meg legtöbb ször románokká nőnek fel. De elgondolkodottunke azon, hogy hogyan kellene annak a kevés magyar fiatalnak magyar párt találni a nagy román tengerben? Itt van például a mezőségi Detrehemtelepiek esete. Más szórakozási lehetőség híján a mezőcsáni vagy az a ranyosgyéresi szórakozóhelyekre járnak. Bemennek a klubba, megy a manele, ők vannak tizenvalahányan, a románok több százan. Találj magadnak magyar párt. Ez egy fontos kérdés az asszimiláció folyamatában. Sokan nem gondolnak arra, hogy interkulturális kör nyezetben mennyire nehéz magyar baráti kört fenntartani, majd magyar párt találni. Az iskolában, a munkahelyen, a szórakozóhelyen, gyakorlatilag bárhol a családon kívül, kisebbségben vagy, a közösen használt nyelv a román, és a „párválasztás piaca” is nagy on szűk, ha csak a saját nemzetiségedre redukálod le. A szerelem nem nemzetiség függő, nem is kell az legyen soha. Soha senkin nem szabad számon kérni a párválasztását. Ugyanakkor ha fontosnak tartjuk, az amúgy természetes, asszimiláció lassítását, akk or interetnikus környezetben meg kell teremteni azt a szocializációs környezetet ahol magyar barátokat, partnert, élettársat találhatnak maguknak a fiatalok. Lehet ez egy koncert, egy hetente, két hetente valamelyik központi faluban megszervezett magyar buli, nyári, téli táboro k, magyar fiatalok háza, klubja, sportvetélkedők, egyházi rendezvények, stb. Vannak ilyen kezdeményezések, de sajnos ritka az az eset amikor kimondottan a fiatalokhoz szólnak. A végén tegyünk fel egy etikai kérdést is: vane joga a városi értelmiségnek a vidéki szórványközösségekben élőkre „erőszakolni” saját magyarságmegmentési mentalitását? Nyilvánvaló, hogy ezeknek az embereknek általában sokkal fontosabb a család egysége (a kis gyerek maradjon otthon), az anyagi kiadások egyensúlyban tartása (gyakra n nincs pénzük utaztatni a gyerekeiket), a helyi (román) közösségbe való integrálódás, a vegyes baráti körökben való elismerés megszerzése, a gyerekeik számára a maximális esélyek biztosítása (szerintük gyerekeiknek több esélyük van román környezetben, rom án nyelvű oktatással érvényesülni) - mint a magyar identitás megőrzése. Nehéz, talán immorális is elítélni őket ezért. Ők élnek ott, mi általában csak „kiszállunk” az autóból és elmondjuk, hogy miért olyan fontos „megmenteni” a magyarság számára őket, ma jd beülünk és visszajövünk a városba, az erős magyar közösségünkbe, ahol minden a fenekünk alatt van, amitől magyarok lehetünk. vissza
