Reggeli Sajtófigyelő, 2009. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-04-27
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 04.27 . 38 szombat óta bejárta már a s ajtót a Magyar Szocialista Párt elnökének poénja, aki felszólalásában elfecsegte, hogy jövetele előtt összefutott a fodrásznál Szili Katalinnal. Az Országgyűlés elnöke szintén erdélyi utazásra készült, ezért az új frizura, az pedig a vendéglátó fontosságát jelzi, hogy a meghívottak, lám, veszik a fáradságot és megadják a módját a látogatásnak, mondta. Lendvai Ildikó vicces megjegyzése telibe talált, hiszen a VIPlistából, és az üdvözlő beszédekből az derült ki: nem egy 6 százalékos támogatottságú ellenzéki pártnak a kongresszusát tisztelték meg jelenlétükkel a nagynevű vendégek, ez a gesztus az erdélyi magyarok képviselőjeként fellépő szövetségnek, az egykori és tán leendő partnernek szól parlamenti státusától és százalékaitól függetlenül. Ennek a visszaiga zolása – legalábbis választói szemmel nézve – az államfő és a nyomában csaholó miniszterelnök jelenléte is. Tőkés Lászlónak a kongresszushoz intézett kimért üzenete végképp megerősíthette a szövetség szavazótáborát abban: az europarlamenti választások előt ti megegyezés nem csak pillanatnyi haszonszerzésre jó, hanem akár hosszú távon is meghatározó lehet az erdélyi magyar politika irányvonalának, sorsának alakulásában. Azzal, hogy Tőkés püspök csupán lélekben lehetett jelen ezen az eseményen, elkerülhetővé v ált néhány olyan jelenet is, amely ha nem is kínosra, de mindenképpen sutára sikeredhetett volna. Mind a püspök, mind az RMDSZ szimpatizánsai körében egyelőre hiteltelen, kontraproduktív lehet a túlzott közeledés fizikai jelei, a múltra homályt borító egym ásraborulás. Addig még nagyon hosszú az út ... de ez az út vezet. Ami a bukaresti vendégek kongresszusi fellépését illeti, a román politika képmutatását ecsetelve Borbély László – szintén Lendvai Ildikó hasonlatára utalva – frappánsan fogalmazott: jó lenn e nem csak kivételes alkalmakkor fésülködni, borbélyhoz járni, hanem folyamatosan szalonképesen megjelenni, viselkedni. De hát a politikus Bukarestben is ilyen, Băsescu meg pláné. (Amióta a kopaszságát ügyefogyottan leplezni hivatott hajtincsét a közvélemé ny és a közröhej nyomására levágatta, különösebb tétje sincs a fazonigazításnak. Mindenki előtt nyilvánvaló pőresége.) Az erdélyi magyar választók szemében mindenképpen az RMDSZ súlyát növeli az államfő jelenléte az országos tanácskozáson. Még akkor is, h a a Băsescuval rokonszenvező magyarok száma drasztikusan csökkent. Ennek ellenére ezt a gesztust talán mégsem kellene túlértékelni. Az államfő magyarügyekben tanúsított következetlen, egymásnak ellentmondó megnyilvánulásait ismerve valószínűleg nem több, mint újabb fenegyerekeskedés. Persze, ezt az RMDSZ alkalom adtán akár javára, javunkra tudja majd fordítani. Băsescu kijelentése, miszerint a kulturális autonómiát szabályozó kisebbségi törvényt mielőbb el kell fogadni, épp úgy lehet biztatónak tekinteni, mint képmutatásnak. Köztudott: mindvégig Băsescu pártja volt az, amelyik blokkolta a tervezetet azt javasolva, hogy a kulturális autonómiáról szóló fejezetet egyszerűen töröljék. Arra pedig az államfő nem tért ki, hogy pontosan miféle kulturális autonómiakoncepcióban partner. A szombati kongresszust, amelyet a területi szervezetek nagy közömbösséggel jegyeztek fel határidőnaplójukba, és amely gyakorlatilag semmilyen radikális program, vagy alapszabályváltozást nem eredményezett, ilyen összefüggésben nem nevezhetjük különösebb mérföldkőnek a szövetség életében. A jelek szerint a megyéket csak a tisztségek megőrzése és megtartása érdekli, mit nekik programvita. Imázs szempontjából viszont teljes a siker, a választók előtt az „egységes, önálló, céltudatos”, mi több, a román politikusok által körbeudvarolt szövetség megjelenítése volt a cél. Az RMDSZ még soha nem mutatkozott ilyen magabiztosnak, elszántnak, mint most, ellenzékben. Az imázs tehát feltupírozva, a frizura ellenáll minden esőnek, szélnek, most már csak a problémákra kellene megoldást találni. Erre pedig ebben a pozícióban még kevesebb esély van, mint kormányban. Túlzott önbizalomra tehát nincs ok, a választók pedig hosszú távon nem érik be csupán az imázzsal. Ami pedig az EMNT – RMDSZ kiegyezés jele ntette egységet illeti, reméljük, hogy ez nem csak azért hangzik ekkora teljesítménynek, mert ha például körbe tekintünk, azt kell látnunk, hogy Szlovákiában, vagy Kárpátalján a magyar szervezetek között épp az ellenkező folyamat megy végbe. Vagy másik szo morú példa: a magyarországi pártok. Amint az a vendégek részéről el is hangzott, ők legfennebb csak az ilyen RMDSZkongresszusok alkalmával ülnek le már egymás mellé. vissza
