Reggeli Sajtófigyelő, 2009. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-04-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 04.08 . 30 tervekről ezúttal csak annyit, hogy a tavalyi évihez - és a lehetőségekhez - képest bővült, és azt is mindenképpen meg kell említeni, hogy az ernyőszervezethez 2008ban is új tagszervezetek csatlakoztak, és kitartó munka meghozta gyümölcsét: 2009ben is a MESZ a legnagyobb érdekvédelmi szervezet Horvátországban. vissza Defláció kísérti Európát Világgazdaság 20090408 Napról napra újabb makrogazdasági adatok válnak ismertté Európa különböző országa iban, amelyek azt mutatják: a gazdasági visszaesés nyomán sok helyütt az árak általános csökkenésére (vagyis negatív inflációra, deflációra) kell felkészülni. Kérdéses ugyanakkor, hogy ez átcsaphate a válságot tovább gerjesztő örvénybe, vagy ellenkezőleg, a fogyasztást élénkítő hatások dominálnak majd. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy a szükséges monetáris válaszlépéseket illetően is megoszlik a döntéshozók és az elemzők véleménye. Az euróövezetben már csak 0,6 százalék volt az éves infláció a múlt hónap ban, ez történelmi mélypontnak felel meg, és lényegesen alacsonyabb az Európai Központi Bank által célként kitűzött két százalék alatti, de ahhoz közeli rátánál. A legfrissebb adatok szerint NagyBritanniában a kiskereskedelmi árindex nullára esett, Spanyo lországban pedig máris negatív tartományba csúsztak az árak: márciusban 0,1 százalékkal mértek alacsonyabb fogyasztói árszintet, mint egy évvel korábban. Miguel Angel Fernandez, a madridi központi bank kormányzója az év nagy részében negatív inflációs ada tokra számít, és szavai szerint „az EKBnak vigyáznia kell, nehogy a defláció csapdájába csússzon a gazdaság, mert onnan nehéz lenne kikeveredni”. Hozzátette ugyanakkor, hogy az árszint csökkenése önmagában – tehát amíg nem gerjeszti a kereslet csökkenését – kedvező hatással lenne a korábban viszont túlságosan gyors inflációval küzdő spanyol gazdaságra. Az EKB igazgatóságának osztrák tagja, Ewald Novotny egy március végi nyilatkozatában azt mondta, hogy nyár végéig vagy kora őszig több valutauniós országban – közöttük Németországban és Ausztriában is – az árak csökkenésére kell felkészülni. El kell kerülni, hogy hosszú ideig bukdácsoló gazdasági kibocsátás melletti negatív áremelkedéstől szenvedjen Európa – tette hozzá az osztrák jegybanki vezető. Holland ko llégája, Nout Wellink szerint ugyanakkor szó sincs deflációs veszélyről, mivel az árak csökkenése a jelen helyzetben inkább segíti a lakossági fogyasztást. Howard Archer, az IHS Global Insight közgazdásza szerint Európa valószínűleg hosszú deflációs idősza kkal kénytelen szembenézni, ez további kamatcsökkentéseket tehet szükségessé az EKB részéről. Egyelőre azonban nem biztos, hogy a klasszikus értelemben vett deflációs spirál kialakulásától kellene tartani. Rainer Güntermann, a Commerzbank elemzője a Reuter snek kifejtette: a fogyasztók a felmérések tanúsága szerint nem azért tartják vissza vásárlásaikat, mert az árak esésére spekulálnak. Fabian Heller, a Credit Suisse szakértője pedig úgy fogalmazott, a fő kérdés nem a defláció, hanem hogy mikor indul be a g azdasági növekedés. Mindazonáltal Svájcban is egyre gyakrabban emlegetik a deflációt. Az alpesi országban a márciusi árszínvonal 0,4 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel korábban, és előrejelzések szerint a fogyasztói árindex a nyár közepére kereke n egy- százalékos deflációt mutat. Ez a brit Telegraph szerint olyan határértéknek tekintendő, amelyen túl az árak csökkenése döntő befolyást fejthet ki a fogyasztói magatartásra és a többi gazdasági szereplő döntéseire; önmagát erősítő deflációs spirálról van szó, amelyből csak nehezen lehet kirántani a gazdaságot. Ha a defláció ellen a Svájci Nemzeti Bank a frank értékének mesterséges leszorításával próbál meg védekezni, akkor a versengő leértékelések valóságos hullámát indíthatja el. Tajvan máris devalvá lt, és ugyanezt fontolgatja DélKorea és Szingapúr is. Huzamosabb idejű árszínvonalcsökkenés hatására nem léteznek elméleti tételek és (Japánt leszámítva) modern gyakorlati tapasztalatok sem. Régi tapasztalatok persze vannak, ám ezek vegyesek, a mai helyz etben pedig talán nem is igazán alkalmazhatók. NagyBritannia 19. századi virágkorában hosszabb időszakokban jelen volt az árcsökkenés, és hasonló volt a helyzet az Egyesült Államokban az 1800as évek vége felé. Ekkor a pénztömeg alapját képező arany menn yisége lassabban növekedett, mint a gazdasági termelés, ez tartós árcsökkenést váltott ki, látványosan növekvő jólét mellett. Az USAban 1929 és 1933 között észlelt mintegy 30 százalékos áresés viszont rendkívül negatív következményekkel járt. VG Később i nkább infláció jöhet Jóllehet rövid távon a defláció tűnik nagyobb veszélynek, sok elemző szerint előbbutóbb gyors inflációra válthat az árcsökkenési tendencia. A nagyszabású kormányzati költekezéssel járó gazdaságélénkítő programok révén nagy mennyiségű pénz kerül a piacra, és így elég egy „szikra” ahhoz, hogy fellobbanjon a kívánatosnál akár sokkal gyorsabb infláció tüze.
