Reggeli Sajtófigyelő, 2009. április - Miniszterelnöki Hivatal Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya
2009-04-08
MeH Nemzetpolitikai Ügyek Főosztálya Reggeli Sajtófókusz 200 9 . 04.08 . 13 Lehete Crinből Obama? Erdélyi Riport 2009.04.09. Varga Attila Új vezére lett az ellenzéknek. Eddigi története a legkisebb fiú (ink ább szegénylegény, mint királyfi) mesebeli történetéhez hasonlatos, aki akadályokat legyőzve elnyerte a legszebb – szintén legkisebb – királylány kezét a nemzeti liberálisok képében, de ott van még a fele királyság is, amit nem kap meg csak úgy, hozományké nt, hanem meg kell majd még küzdenie érte a hétfejű, tengeri sárkánnyal. Ha szerencséje van, és a nép is mellé áll, akár esélye is lehet erre. Mert ez a nép szereti a mesét! Nem értékítéletként mondom ezt, hiszen nem azt értem ezen, hogy ez jó vagy rossz, amolyan „aki a meséket szereti, rossz nép nem lehet” bölcsesség alapján. Sokkal inkább abban az értelemben, hogy szeretne hinni a mesékben, abban, hogy az esélytelen szegénylegény is győzhet, hogy kerülhet tehetséges s nem feltétlenül hataloméhes ember is a nép segítségével az ország élére. Meg aztán jó ideje csupa rossz meséket hall és él át ez a nép és ország. Félretéve a mesét, úgy vélem, a liberálisok, azzal, hogy megválasztották elnöknek Crin Antonescut, és valószínűleg őt is indítják az őszi elnökvála sztáson, egyben esélyt adnak arra, hogy egy teljesen új karakterű politikus kerüljön reflektorfénybe, és hogy egy teljesen új vezetőtípus szülessen meg, ha elfogadják. Megvallom, magam sem látok/láttam túl sok esélyt arra, hogy mindez megtörténjen, de pár mondatos nem politológusi, hanem inkább állampolgári ábrándozást megér a dolog. Az új, fiatal ellenzéki vezető nem mai politikus, hiszen már régóta képviselő, és rövid ideig nem különösebben sikeres sportminiszter is volt. Egész eddigi politikai tevékenysé gében – megítélésem szerint – két dologban tűnt ki: az egyik, hogy a dolgokat tisztán látva és a gondolatokat világosan (szellemesen, sziporkázóan humorosan és mégis közérthetően) fogalmazva tud kommunikálni; a másik, hogy kritikus (ellen)véleményét, ha ke llett, a saját táborában is civilizáltan tudta megfogalmazni. Másrészt igaz, hogy nem tűnik kimondottan államfői alkatnak (igaz, a jelenlegi elnök még kevésbé, mégis az övé a nagyobb esély), elsősorban azért, mert van benne egy fiatalos bohémság, talán fel ületesség is, de legalább nem tetszeleg a nemzetmentő közgazdászjogászmérnök szakember szerepében. Az már nagy erény, hogy tanár létére (vagy lehet, éppen ezért) tisztán lát és világosan fogalmaz, valamint az, hogy – legalábbis eddigi ténykedése alapján – nem tűnik betegesen hataloméhesnek vagy hatalomféltőnek. Sokan szemére vetik, hogy kormánypárti frakcióvezetőként sokat hiányzott a parlamentből. Ez igaz, de legalább nem kerített mögé ideológiai magyarázatot. Másrészt éppen ez a távolságtartás, önmaga i dőnkénti, de éppen alkotmányos szerepkörének megfelelő távoltartása – a mindenbe beleszóló, a mindent tudó, mindenütt jelen levő és buzgón problémamegoldó (vagy éppen ezáltal problémateremtő) kényszeres, akarnok küldetéstudatos államfői magatartással szemb en – valósággal felüdülés, ha éppen nem megváltás lenne a politikailag agyonzaklatott nép számára. Persze természetes, hogy nem elég csak szépen beszélni, jókat mondani. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy ez a fiatalember a változás reményét jeleníti meg a román politikában. Ha másért nem, legalább azért, mert nem a múltja, hanem a jelene és esetleg a jövője érdekes, és mert azt a középréteget képviseli, amely függetlenséget és őszinteséget biztosított számára. Fontos vagy éppen rokonszenves, hogy nem tűnik a mágnások, az ipar, a média- vagy ingatlanbirodalmak emberének, mint ahogyan az a tény is, hogy nem kedvence a lumpentársadalomnak sem. Ma mindkettő nagy dolognak számít. Ha pedig elindul a mesebeli királyságért, – talán az esélytől és a konkrét eredmén ytől függetlenül is – a román társadalom számára az a kérdés, hogy lehete Crinből Obama, vagy hogy ne vessem el ennyire a sulykot: lehete bár egy kicsit „obamásítani” ezeket a mi krízisen inneni és túli, leromlott politikai közállapotainkat? vissza A valóság arcai Erdélyi Riport 2009.04.09. Székedi Ferenc Nem csupán a könyveknek, hanem a szavaknak is megvan a maguk sorsa. Többek között az, hogy bőségüknek és változatosságuknak köszönhetően más és más módon képesek leírni ugyanazt a helyzetet. A romániai magyar sajtó tudósításaiból, a résztvevők beszámolóiból például itthon egyértelműnek tűnt, hogy április másodikára Sólyom László államelnök hívta meg Budapestre a székelyföldi elöljárókat, hiszen többen is rendkívül megtis ztelőnek nevezték a gesztust. Viszont a Köztársasági Elnöki Hivatal közleménye, amely esetünkben a leghivatalosabb
